Utazási jog órán jött elő, hogy az utaszásszervezők szakmai szervezete összeállított egy etikai kódexet, amelyben olyan alapvető, tulajdonképpen evidenciának tűnő dolgokat is megfogalmaztak, hogy ha a leendő utas belép az üzletbe, csak vele lehet foglalkozni. Tehát, az ügyintéző nem telefonálhat, szendvicsezhet, kávézhat még gyorsan egyet – hogy az utas érezze, ő igazán fontos.
Aztán eszembe jutott, hogy pár héttel ezelőtt hogy felhúztam magam a hentesnél, amikor az egy szem kiszolgáló hölgy még az előttem álló vevővel foglalkozott, amikor csörgött az üzlet telefonja. Épp mért a kiszolgáló, de közben felvette a telefont, és három vagy négy, számomra roppant kínos percen át beszélt valakivel, aki hallhatóan éttermes, vagy valami nagyobb megrendelő lehetett, és az igényeit sorolta. A soron levő hölgy kiszolgálását tulajdonképpen addig felfüggesztette, mert egy kézzel nem tudta becsomagolni a kimért húst, én meg azon gondolkodtam, most kéne mennem innen, és többet nem visszajönni.
Csak ne lenne olyan kevés a jó hentes.
És igen, ennyit az evidenciákról.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Mondjuk a főnököd elvárja, hogy felkapd a telefont 4 csengésen belül…de nem veszed fel, mert épp csomagolsz..és az éttermes lehet hogy másodjára már nem téged hív, hanem a főnöködet,akit nem érdekel a 2 kiló hús csomagolása, szemben egy étterem nagy mennyiségű rendelésével…
Nem olyan egyszerű ez szerintem 🙂
Szerintem ez így nem olyan gáz. Persze ha sietek, akkor engem is bosszant minden efféle késedelem. Akkor lenne ez szerintem elfogadhatatlan, ha közben lenne az üzletben más valaki is, aki valamelyik feladat ellátását át tudná venni. Illetve az meg persze nagyon gáz, ha a kiszolgáló személyzet a magántelefonján épp a barátnője ügyes-bajos dolgait akarja megoldani, vagy valami hasonló.
Nóri
Szerintem kommunikálás nélkül gáz ez így, ahogy van. Mert miért érezzem én a telefonálókkal szemben másodrangú vevőnek magam? Mert nem veszekakkora tételt? Vagy,akkor én is telefonáljak, rakassam össze a cuccot, aztán csak fizessek?
Nem, szerintem így nem szabad bánni a vevőkkel – vagy egyszerűen csak szólni kell, hogy elnézést, egyedül vagyok, muszáj felvennem, mert sajnos azéttermesek is csak nekem tudják leadni a rendelést. De szó nélkül, úgy, hogy a boltban a vevők csak várnak, várnak… Nem szabad.
Épp írni akartam, hogy nem olyan ciki, ha valahogy jelezünk a bolti vevők felé. Sokféleképp elképzeltem a jelenetet. Ezek szerint a metakommunikációban is benne volt, hogy most otthagyta a bolti vevőt.
De a másik alapprobléma az a mai szokás, hogy ez az egész csak az üzleti területen merül fel. A “vevő” fontos, de a “dolgozó” legyen gép. Nem egy szituáció két oldalára gondolok, hanem két szerepre.
Mindig emberinek és figyelmesnek kellene lenni.
Ez bizony gáz.. valóban nem szabad így… nálam is megszólal a telefon néha, ha ügyfél van, de akkor Neki is elmondom, hogy ezt most muszáj felvennem, elnézést kérek, és a telefonálónak is szólok, hogy vannak nálam. A beszélgetés végeztével pedig mindkettejüktől elnézést kérek mégegyszer… ez nem is üzleti etika, csak mezei illendőség 🙁
Igen, lehet hogy szólhatott volna, elnézést, de ez is az én dolgom…egyedül vagyok…
Te attól nem vagy másodrangú, hogy felvesz egy telefont.Attól sem, hogy nem éttermi mennyiséget veszel. Az csak egy példa volt egy sajnos nagyon gyakori, kereskedelemben vezetői szerepet játszó emberek szemléletére.
Tökéletes Szabónék márpedig nincsenek:)Ahogyan első vagy másod/sokad rangú ember sem.
Nem hiszem, hogy olyan elképzelhetetlen, hogy egy érző ember ő is,tökéletes és kevésbé kifogástalan pillanatokkal, aki alapvetően jó modorú, előzékeny, és szokott szólni: bocs, de fel kell vegyem…de akkor mikor ott álltál, valamiért nem tette.
Persze lehet egy zsémbes és közönyös valaki is,aki a világért nem szólna két jó szót senkihez,nem tudom, nem ismerem.
Ezen bosszankodni kár, és csak neked árt. Ne tedd ezt magaddal,nem ezt érdemled:)
Timel, aranyos vagy, értem, miről beszélsz, és nem is bosszankodom rajta – akkor bosszantott. Utólag csak elemeztem a helyzetet, hoyg hogyan is lehetett volna azt jól megoldani. Persze, igazad van, hogy lehet, hogy egyszerűen rossz napja volt az eladónak, minden összejött, és épp akkor elfelejtett elnézést kérni. Ezért nem is mondtam, melyik üzletről van szó, csupán a jelenségről érdekelt a véleményetek. Örülök mindegyiknek.:)