Ünnepélyesen megfogadom, hogy a következő három recept fogyókúrás lesz. Vagy legalábbis nem hízlaló.
De.
Van egy süti, amit muszáj megmutatnom, mert aki csak megkóstolja, rajongója lesz.
Ez a diós-habos csokitorta.
Amúgy, azt vettem észre magamon, hogy kezdek irigy lenni a receptjeimre, azokra, amelyekért úgy érzem, igazán megdolgoztam, agyaltam rajta, tanulmányútra mentem ötletért, még álmodtam is róla esetleg… Sosem értettem, ha valaki titkolta a receptjeit, pláne, amikor valaki addig-addig titkolgatja…hogy már nem lehet megkérdezni…, és jól kiszúr az étele ismerőivel, hogy azt aztán többé nem reprodukálja senki. Pont ezért szimpatikus nekem a Gerbeaud-t alapító néhai Kugler Henrik szemlélete, aki minden sütije leírását nyilvánosságra hozta, mert azt mondta, nincs más titka, mint csupán a tiszta kéz, és a kiváló alapanyagok. Lehet utánacsinálni.
Igaza van.
De mégis, érzem, hogy van, amit nem akaródzik megosztani. Amit még dédelgetek kicsit magamnak.
Majd egyszer, talán, ha felnövök a nagy Kuglerhez…
De itt ez a csokis-diós, ami szintén jó, úgy találtam egy blogon, ott olasz mogyorós csokitorta néven futott. Nekem azonban dióm volt itthon, azzal próbáltam ki, és maradtam is a diónál; bár aranyáron kapható ez is, de legalább folyamatosan beszerezhető. A torta pedig óriási.
| Fotó: Petra |
Hozzávalók:
15 dkg vaj
4 tojás
4 dl cukor (igen, ez nem hangzik valami jól…)
4 ek kakaópor
1 tk sütőpor
1 késhegynyi vaníliaőrlemény
1,5 dl liszt
10 dkg durvára darált, vagy kés lapjával összenyomkodott dió
10 dkg étcsokoládé
A sütőt előmelegítem 175 fokosra (alsó-felső sütés)
A puha vajat kikeverem a cukor felével (tehát 2 dl, ami cirka 20 dkg), majd egyenként elkeverem benne a tojások sárgáját. A fehérjéket egy olyan tálba gyűjtöm, amelyben fel tudom majd verni.
A tojásos-cukros keverékhez adom a lisztet, 3 ek kakaóport (egy még majd kell a fehérjehabhoz), a sütőport, a vaníliaőrleményt, az aprított étcsokit és a diót, amiből azért egy evőkanálnyit félreteszek a hab tetejére. Nagyon sűrű, ragacsos massza lesz ez, amit sütőpapírral ellátott 26 centis kapcsos tortaforma aljába kenek. Nem adja meg magát könnyen.
A tojásfehérjéket kemény habbá verem a cukor másik felével (itt szoktam spórolni, hogy ne legyen annyira cukros: szerintem elég bele 12 dkg), majd ha kemény a hab, beleforgatok 1 ek kakaóport. Semmiképpen se többet, mert akkor a hab nem emelkedik fel olyan szépen. A habot a massza tetejére simítom, és megszórom a félretett apró diódarabokkal.
175 fokos sütőben pontosan 43 perc kell az ideális állag eléréséhez. Ne ijedjetek meg, ha esetleg tűpróbát végeznétek (feleseleges, egyébként), és nyersnek találnátok a tésztát: első alkalommal, amikor ezt sütöttem, teljesen kétségbeestem, hogy még 50 percnél is úgy tűnt, ez nem sül meg soha az életben. Ki kell venni 43 percnél, és megvárni, amíg kihűl: időközben megszilárdul a tészta, és tökéletes lesz. Szaftos, csokis, diós – mint egy brownie.
| Fotó: Petra |
Van titkos receptetek?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
