Szóval az történt hétfőn, hogy a lányok betegek lettek, főleg Zsófi, akinek már vasárnap este 39,4 volt a láza, aztán hétfő reggel is elég magas volt, tudtam is követni mindaddig, amíg a hülye digitális lázmérőben le nem merült az elem. Higanyosat meg nem lehet kapni.
Így aztán aznap csak 2 órára mentem be az egyetemre, mert a háziorvosnál délután 4-re kaptunk időpontot, úgyhogy az utazási jog és a szakdolgozati szeminárium után léceltem, épp összefutottam a következő órára érkező tanárral – aki nem mellesleg a témavezetőm -, ő mosolyogva csak annyit kérdezett: megszökik?
Igen, mondtam lányos zavaromban, muszáj mennem.
És mentem.
Örültem, hogy az orvosnál legkésőbb ötre végzünk, fél hatra otthon vagyunk, aztán megyek sütiket sütni, talán 9-re készen is leszek.
Az orvos azonban összeráncolta szemöldökét, amikor meghallotta Zsófit köhögni, és azt mondta, vigyük le a kórházba, komoly gégegyulladása van, amire felírná a Rectodelt nevű kúpot, ennek azonban mintegy 4000 forint DARABJA, és hát szerinte jobb lesz, ha orvosi felügyelet alatt kezelik, amíg nem lélegzik üzembiztosan.
Hát bevittük, és bizonyára tudjátok, a kórház olyan, mint a cethal gyomra, amelyben egy bizonyos Jónás nevű próféta rostokolt három éjjel, három nap – ha egyszer valakit benyel ez a gépezet, nehezen köpi ki.
Úgyhogy Zsófikánk a második éjszakáját tölti a kórházban, reményeim szerint holnap már hazaengedik. Ma reggel újabb néhány dvd-t vittem neki, hogy ne unatkozzon szegénykém, majd a nővérpultnál álldogáló főorvos asszonyhoz mentem, elképzelhető-e, hogy a gyermek ma este már otthon alszik? Ő az eredményeket nézve nem táplált bennem hiú reményeket, nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy sajnos nem, mire a pult túloldalán üldögélő nővér megszólalt:
– Anyuka benne volt a Vidék Ízében.
– Tessék…? – kérdeztem vissza, mert csak annyit értettem, hogy valami izében voltam, de megismételte újra, és a doktornő előtt is világossá tette, hogy:
– A Vidék Ízében. A főzős újság. Azzal a jó kis mákos sütivel.
Nahát.
Meglepődtem, őszintén.
Ám visszatérve a hétfőre, persze, nem készültem el a sütikkel 9-re, sőt, még 11-re sem, cserébe viszont olyasmit sikerült összehozni, amit csak mindenféle giccses, szuperlatívuszos jelzővel lehet illetni.
Ez volt a sütés nélküli s’mores.
Hozzávalók:
Az alaphoz
25 dkg keksz (ezúttal Győri édes zabkekszet használtam)
12 dkg olvasztott vaj
A krémhez:
3 tábla étcsoki
3 dl tejszín
A habhoz:
4 tojásfehérje
15 deka cukor
| Ilyen belülről egy szelet. Brutális. |
A zabkekszet aprítógépben morzsásra aprítottam, összekevertem az olvasztott vajjal, majd a 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformába nyomkodtam úgy, hogy legyen kicsit több, mint 1 centis pereme. Hűtőbe tettem dermedni.
A tejszínt egy kis lábasban felforraltam, beletördeltem a csokit, és addig kevergettem, amíg a csokimassza egynemű, fényes, sűrű nem lett. A kekszre öntöttem, és visszatettem a hűtőbe. Úgy két óra múlva, amikor a csoki már szilárdult, a fehérjéket a cukorral gőz fölött habbá vertem, majd habzsákból csillagcsövön keresztül a tortára nyomtam. Ha nem romlott volna el a karamellizáló pisztolyom, akkor azzal pirítottam volna meg a habot, így a sütő grill funkcióját használtam (a tortát fém tálcára “építettem”, így vissza tudtam tenni a sütőbe), de csak óvatosan, mert a hő hatására olvadni kezdett a vajas-kekszes keverék. Az óvatossaág 1-2 percet jelent, FOLYAMATOS szemmel tartás mellett. Ha nem figyel az ember, nagyon gyorsan megég. Szóval, nincs közben pakolászás, mosogatás. Szemed a sütin.
Egyébként Zsófi megkérdezte ma reggel:
– Feltetted a blogra, hogy kórházban vagyok?
– Nem.
– Aaa – adott hangot csalódottságának. – Pedig biztosan írták volna, hogy “Jobbulást Zsófinak”…
– Miért, ezt szeretnéd?
– Hát…igen…az olyan jó…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
