Van egy elméletem a svéd mandulatorta eredetét illetően.
Mondom, elmélet, de most, hogy már vagy tízszer egymás után megsütöttem ezt a nagyon finom és keresett süteményt, szinte meggyőződésem, hogy valahogy az alábbiak szerint születhetett.
Egy szép napon Svenson nagyot sóhajtott, és így szólt kedveséhez:
– Ulrike, süss nekem egy jó kis tortát!
Ulrike mosolyogva vállalta a feladatot, megsimogatta Svenson fejét, és azt mondta:
– Meglátod, olyat sütök, hogy csak na!
A lány már el is képzelte, milyen lesz a torta; szép magas, háromba vágja majd a tésztát, betölti krémmel,
megdíszítgeti, hú, hogy fog neki örülni Svenson!
Keresgélt régi receptek között, és rábukkant egyre, amelyik megtetszett neki; hogyaszongya, 4 tojásfehérjét verj habbá 4 evőkanálnyi cukorral, keverj bele 15 deka őrölt mandulát, süsd meg 180 fokon 30 perc alatt. Vágd félbe, töltsd meg krémmel…
És ott volt az is, hogyan.
No, Ulrike nekilátott. Megsütötte a fehér piskótát, elkészítette a krémet is, a tojássárgákat 6 deka cukorral, 1,5 deci tejszínel főzte fel sűrűsödésig, óvatosan, majd 15 deka vajat adott hozzá.
A kihűlt piskótát vágta félbe éppen, amikor észrevette, hogy a levágott felső lap darabokra hullik kése nyomán.
– Järnspikar! – kiáltott fel mérgében Ulrike, mert nem szokott csúnyákat mondani, nem véletlenül volt tagja serdülő kora óta az örsegundi keresztény fiatalok társaskörének, legfeljebb efféle eufemizmussal élt időnként, de aztán azt is nagyon megbánta.
– Tusan, tusan, tusan…- toporgott bánatosan, hogy most mit tegyen, dobja ki az egészet, avagy mentse a menthetőt… Hat óra, Svenson egy óra múlva itt lesz… Gondolt hát egy merészet, a krém felét az alsó lapra kente, rászórta a széttöredezett felsőt, bekente a maradék krémmel.
– Hát ez így marha ronda – morfondírozott magában. – Erre még kéne valami.
Benézett a spájzba. Kókuszreszelék…? Nem. Svenson nem is szereti a kókuszosat. Csorgassa keresztül-kasul csokival? Á, az már nem mutatna jól rajta. Darált dió? Hm. Mandula… Mandula! Szeletelt mandula… megpirítva kicsit száraz serpenyőben, hmmm?
És a tettek mezejére lépett. Megpirított 10 deka szeletelt mandulát,és befedte felül-oldalt a süteményt.
Elégedetten tette a tortát a spájzba. Bár kicsit lapos volt, de nem nézett ki rosszul.
– Ulrike, ez fantasztikus! – kiáltott Svenson az első falat után. – Mi a neve?
– Hát…ööö…izé…ez, tudod, Svenson, mandula… svéd mandulatorta – vágta ki magát a lány okosan.
– Hát ez nagyon király! Meg is mondom apunak, árulja a boltja éttermében…
Így került Ulrike tortája az Ikeába. 300 000 svéd koronát kapott a receptért, a süti pedig világhírű lett.
Aztán Ulrike elhagyta Svensont, és Amerikába költözött, ott nyitott tortaboltot. De nem ment neki.
A pénzt eltapsolta, majd visszakönyörögte magát Svensonhoz, aki még mindig szerette, vissza is fogadta,és most mindketten az örsegundi Ikeában dolgoznak. Svenson a vezérigazgató.
Hát, nagyjából így képzelem én a svéd mandulatorta történetét.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Valszeg pont így is volt!
Kedvelem a svéd mandulatortát, még nem sütöttem, így marad az IKEÁS verzió!
De lehet, hogy egyszer beszerzem azt a 15 deka szeletelt mandulát!!!
Úgy szeretem, amikor ilyeneket írsz Móni! 🙂
jó volt :)))
Mekkora formában sütötted ezt?
Én 6 fehérjéből sütöm, arányosan megnövelve minden összetevőt (a szeletelt mandulát nem, az elég), 26 centisben. Ez a recept max. 24-esre vonakozik.
Móni!
Nem csalódtam Benned:)! Esetleg a többi receptedhez valami hasonló történet?
Eddig is kipróbáltam néhányat közülük, de ez a legmotiválóbb.
Nem beszélve a húgom élménybeszámolójáról 🙂
Csak így tovább!!!
Nekem elsőre is nehéznek tűnt szétvágni azt a lapot, úgyhogy laponként sütöttem meg. Elsőre három lapból, viszont a krém nem sikerült. A fene se gondolta volna, hogy ilyen bonyolult egy sütemény. Háromszor készítettem eddig, a krém soha nem lett olyan, mint az IKEÁ-ban, mintha abban csak vaj volna, olyan kemény. Egyébként a tiéd szép lett, szerintem.
Ikeába nem járok, így muszáj lesz majd megsütnöm. 🙂
ez jóóóó:)
Nagyon jól kifundáltad ezt a történetet, jót kuncogtam a végén:)
Örülök, hogy így tetszett nektek:)
Egyébként, tényleg nem egy könnyű eset ez a süti, nekem a teteje mindig szétesik. A krémnek, rájöttem, az a titka, hogy hagyni kell, amíg teljesen kihűl, akkor már nem olyan folyós. Sosem lesz kemény, persze, de a darált mandula úgyis mindent elfed. Az íze meg tényleg klassz.:)
Móni!
Ez zseniális volt!!! Légyszi, sok ilyet írjál!!!!
Tegnap elkészítettem, de fura, hogy a tészta közepe 40 perc sütés után is kissé ragacsos, nedves tapintású. Ez normális? Igaz, őrölt mandulát nem találtam a boltban, és daráltam meg, és kissé “rusztikusabb” lett, nem sikerült egészen finomra darálni.
A mandula olajtartalma miattez sosem lesz olyan száraz, mint pl. egy piskóta. Az enyém is enyhén ragacsos mindig, de az nem baj!
Szia Móni, tegnap megsütöttem a tortádat az én Svensonomnak. Nem felejtettem el mérgesen topogni, amikor a vékony lapot nem sikerült pont középen kettévágnom.
Nagy sikere volt, a férjem közölte, hogy innentől ez a kedvenc tortája,és a Sachert, amit 22 éve sütögetek neki a szülinapjára, lecserélhetem erre. 🙂
:DD Örülök:)
Szia Móni!
Tegnap megsütöttem a mandulatortát – szerintem ízre nagyon sikerült megközelíteni az IKEA-s verziót, de az állaga elég borzalmas. A tésztába én legközelebb tennék egy kis lisztet, mert túlságosan morzsálódik (a női szeszély tésztája kb jó lenne, abban mogyoró van). A krém nekem rettentő édes, legközelebb csökkenteni fogom a cukor mennyiségét, azt nem tudom, mivel lehetne szilárdabbá tenni, az összes vajat sem mertem belerakni, mert sokalltam, most kb szétfolyik a krém egy nap hűtő után. Ezt mondjuk talán ki lehetne küszöbölni azzal, ha beférne a mélyhűtőbe, de hát nem fér… A svéd is fagyasztott, ha jól emlékszem.
A sztori, amit köré költöttél, tetszett 🙂
Szia, nekem pont a vaj tartja meg a krémet – most már mindig megvárom, amíg teljesen kihűl, akkor kezdek csak dolgozni vele. A cukrot lehet benne csökkenteni, azzal én is szoktam játszani.
Sziasztok! Köszi Móni a receptet, nagyon klassz süti.
Az ilyen vajas krémeknél, én úgy tudom, az a trükk, hogy nem szabad beletenni a vajat addig, míg forró a tojásos-tejszínes krém. Csak ha már langyosra hűl. Persze forrón könnyebb a vajat belekeverni, de akkor “szétesik” a krém. Nekem így mindig sikerül.
Szia, a kremmel kapcsolatban: ha meg langyosan keverem bele, folyos lesz a krem allaga. De most legutobb a lehult krembe darabonkent adtam hozza a vajat es robotgeppel felvertem. Vajkrem lett belole :/ Nem kene geppel verjem legkozelebb vajon? Koszonom!