Pihenésképp

Tudnék receptet is írni, van egy jó kis halas ételem, amit zöldséggel ehetnek a súlycsökkentősök, kapros-túrós galuskával meg a konzervatívok.
De azt majd holnap.
Késő van már, ma volt az egyetemen – utolsó tanulós félévem! – az első nap, kimondottan érdekes óráink voltak, úgy mint utazási jog, amelynek keretében egy csomó érdekes sztorit hallottunk, hogy milyen hajmeresztő esetek fordulhatnak elő egy-egy utazásszervezés, illetve lebonyolítás során. Például: német utazásszervező tunéziai programot hirdetett, amelyben lovastúra is szerepelt. A túra során az egyik ló összeesett (tulajdonképpen elájult, rossz egészségi állapota miatt), lovasát valahogy maga alá temette, aki – sajnálatos módon – meghalt. Az örökösök kártérítési igénnyel léptek fel a német utazásszervezővel szemben, aki viszont azt mondta, nem az én lovaim voltak, haggyámá. Mert hát az a tunéziai lovarda tulajdonát képezte.
Szerintetek a bíróság megítélte a kártérítést?
Majd elárulom, gondolkozzatok csak.
Volt még olyan óránk aztán, hogy táplálkozás- és élelmezéstan, ami pontosan azt takarja, amit a neve mögé képzeltek. Továbbá életmódtanácsadás, mert nekünk ilyen is van, bizony. És előadónk megerősítette, amit én is írtam korábban, hogy a diéta rövid távon oldja meg a súlyproblémát, életmódváltás kell. Aztán kivetített egy garfikont, amelynek az a lényege, hogy arról, hogy az ember milyen egészségi állapotban van, 46 százalékban önmaga tehet. Az által, hogy milyen életmódot folytat. Persze, okolható a genetika, a környezeti hatások, az egészségügy helyzete, de igazából jórészt mi vagyunk a hunyók abban, ha valami nincs rendben a szervezetünkben.
No de.
Azért adtam azt a címet, hogy Pihenésképp, mert meg szeretnék mutatni valamit, ami még a nyáron érintett meg, csak valahogy elmaradt, hogy beszéljek róla.
Augusztusban egy borfesztiválos rendezvényen meglepetésemre valami olyasmit találtunk, hogy én csak álltam ott földbe gyökörezett lábbal, tátott szájjal, mert egyszerűen lenyűgözött, amit láttam, hallottam. Egy férfi harmonikázott, és tudtam róla, hogy Zoránnal szokott koncertezni, többször felfigyeltem egy-egy villanására a felvételeken, de nem tudtam a nevét. Csak úgy emlegettem, hogy a Zorán harmonikása.
Hát, ott a koncerten ezért bocsánatot kértem tőle magamban.
Alázattal, hálásan játszott a különösebben műértőnek talán nem nevezhető borfesztiválos közönség előtt, és ez az alázat, na meg a hihetetlen zenei tudás, a könnyed játék mindenkit elvarázsolt. Világszínvonalú volt.
Orosz Zoltán volt az. 
Nézzétek, hallgassátok.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)