Tanulmányút

Szigorúan tanulmányi céllal – ezt még odafelé, a kocsiban leszögeztük – tettünk látogatást négyen a minap a balatonfüredi Karolina kávéházban. Meg kell jegyeznem, mindenki felelőssége teljes tudatában rendelte alá önös édekeit annak a nemes célnak, hogy az én cukrásztudományom tovább fejlődjön. Éppen ezért kötelezően kellett süteményt kóstolni, így is csak fejenként egyet, tehát összesen négyet tudtunk, mert a méretből adódóan több egyszerűen nem ment.

Először is, mint keszthelyi lakos, csak fogom a fejem, hogyan lehet, hogy Balatonfüred meg tudta csinálni, amit Keszthelynek is meg kellett volna – ugyanakkor a magát Balaton fővárosának nevező város hogyan tudott így lemaradni egy kevésbé jó adottságokkal rendelkező helységgel szemben. Húsz évvel ezelőtt Balatonfüreden dolgoztam, akkor az még nem volt más, mint egy nagy falu – a helyi lakosok úgyis emlegették egyébként, hogy “fönt lakom a faluban”.
Döbbenetes az a változás, ami ott az utóbbi években zajlott, hogy igazi, európai szintű, patinás fürdővárossá tették újra Füredet, eltűntek a halsütödék, helyette ott ez a csodás parti sétány, ahol többek között helyet kapott a kávéház.
Különleges teakeverékek, saját pörkölésű kávé, saját bor, lekvár és pálinka, tulajdonképpen már brand lett a Karolina. Házi kenyér, és házi sütemények. Otthonos hangulat. A két tulajdonos, Schindele Péter és Viktor mindezzel Karolina nagymamájuknak kívánnak emléket állítani, és csak azt lehet mondani, hogy valamit nagyon tudnak, mert a februári délelőttön is egymás után jöttek a vendégek – míg a környék más nyitva tartó helyei majdhogynem üresen kongtak.
Nos, egyeztettük kívánságainkat a süteményeket illetően, így kerültek asztalunkra az alábbiak:

Az óramutató járásával megegyező irányban, 12-től: méteres kalács, Vilma néni kedvence (mascarponés krémmel), karamellás-gesztenyés süti, áfonyatorta.

Felszolgálónkról is szólnom kell, mert nagyon jól illik a helyhez: visszafogott, udvarias, kedves, közvetlen, de csak amennyire jólesik, szóval, nem tudom, meddig keresgélhették, de megtalálták. Oda való.
A sütemények kifogástalanok voltak, olyannyira, hogy a gesztenyéset a saját verziómban, kicsit könnyítve a töltelék állagát, már fel is vettem a repertoáromba. Tegnap készítettem el, a mai sütiválasztékban már ott volt, de képzeljétek, éjjel azt álmodtam, hogy muszáj volt belőle megennem egy szeletet, hogy tudjam, egyben mégis milyen az íze, olyan-e, mint ahogy elképzeltem, és aztán csak fogtam a fejem, hogy most ezt hogyan adhatom át így, hogy hiányzik belőle egy szelet?! Ki kell fizetnem, de most akkor nagyker áron, vagy fogyasztóin?
Szóval, sütikkel álmodom.

Az eredeti gesztenyés

Amikor elbúcsúztunk, a tulajdonos sem mulasztotta el, hogy odakiáltson nekünk egy viszontlátásrát, meg hogy szép napot kívánjon. És miközben még sétáltunk egyet a parton, azon is beszélgettünk, hogy azért egy ilyen figyelmesség még bizonyos hibákat is teljesen elfedhet, és a vendég elégedetten távozhat akkor is, ha abban, amit evett vagy ivott, találhatott esetleg némi kivetnivalót.
Mi nem találtunk.

A vadkacsák megszokták, hogy az emberek etetik őket, ezért aztán lelkesen közlekednek közöttük, hátha…

Szóval, Balatonfüred elérte azt, amit Keszthely is szeretne: ne csak nyáron legyen célpont. Ajánlom, látogassátok meg.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)