Cukrász lettem

Nem akartam ezt még elmesélni, de nem tudok hallgatni róla.
Amikor a múltkori tanulós posztban azon is elmerengtem, hogy sosem lehet tudni, melyik tanulmányát mikor használja az ember, nem gondoltam volna, hogy az élet ilyen hamar aládúcolja állításomat egy új lehetőséggel.
Szóval, amint már azt többször említettem, vendéglátó szakközépben végeztem; a szakmám elég összetett, lehetek szakács, cukrász, felszolgáló, meg egy csomó más is, de itt a cukrászt akartam most aláhúzni; ugyanis soha, de soha nem készültem arra, hogy cukrászként tevékenykedjem valaha az életben. Az a képzésünk volt a leggyengébb, a szakoktatónk sütötte a sütiket, mi meg néztük, a végén ettünk. Hangulatos kis összejövetelek voltak ezek kéthetenként, kevés haszonnal.
Persze, anyaként az ember belejön a cukrászkodásba is, amennyiben a család valamelyest édesszájú, és hát az enyém bizony nem veti meg a finomságokat. Azt vettem észre egyszer csak, hogy szeretek sütiket sütni, újakat kitalálni, kísérletezni, ez meg is látszik a blogon. Amikor a Vidék Íze magazin szerkesztőjével, Ilonával egyeztettünk arról, mit süssek az újságba, megjegyezte: úgy látja, sütiben vagyok a legerősebb.
Nos, éppen hogy elkezdtem súlycsökkentő célú életmódváltásomat, amikor egészen váratlanul az egyik keszthelyi kávézó tulajdonosa – hogy honnan jutott eszébe, nem tudom – megkérdezte: nem sütnék-e sütiket oda, számukra.
Próbáljuk meg, gondoltam.
Lassan egy hete már, hogy az én süteményeimet ehetik a kávézó vendégei, az eddigi visszajelzések jók. Fehér szerkóban, hajamat gondosan lekötve tevékenykedem a kis cukrászkonyhában, amit erre a célra igénybe vehettem, és egyfolytában azon morfondírozom, milyen érdekes is az élet. Meg, hogy soha nem lehet tudni, mit hoz.
Szóval, miközben színes tintákról krémes sütikről álmodom, továbbra is kitartóan eszem az életmódváltós étrendbe passzoló salátákat, lepényeket, diétás desszerteket, de hát azokat is muszáj megkóstolnom, amiket a nagyközönség számára készítek… Volt már köztük svéd mandulatorta, olasz diós csokitorta, marcipános-meggyes szelet, dióhabos almatorta, háromcsokis sajttorta, Columbo kocka, almáspite, vajkaramellás mogyorótorta, és most épp a tökéletes islert szeretném létrehozni.
Na ez mi, ha nem kísértés?
És kihívás.
Szeretem.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)