A tanulásról
Nemrég valaki azt mondta nekem, milyen sok mindent tanultál már, jó lenne, ha megtalálnád, amivel tényleg foglalkozni akarsz.
Kicsit szíven ütött a mondat, elgondolkodtatott, hogy vajon ez jön le rólam kívülről? Hogy nem bírom eldönteni, mi leszek, ha nagy leszek, ezért belekapok ebbe is, abba is?
Az életem úgy alakult, hogy huszonegy-nehány éves koromtól kezdve az lett a munkám, amire mindig is vágytam: lubickoltam az újságírásban, dolgoztam tévének, rádiónak, újságoknak, el sem tudtam képzelni, hogy valaha mást csináljak, annyira jól éreztem magam. Úgy gondoltam, a helyemen vagyok.
Aztán úgy tíz év múlva elkezdtem kifáradni. És elég lett a kiállítás megnyitókból, sajtótájékoztatókból, képviselő-testületi ülésekből, meg hát közben született négy gyerekem, az életem teljesen megáltozott, a férjem sem nézte jó szemmel, ha este későn estem haza valami eseményről, míg ő a családi fészekben tartotta a frontot. Otthon maradtam, és újra tanulni kezdtem. Pár év kihagyással ugyan egy-egy iskola között, de időnként rám tört, hogy jó lenne, nagyon jó lenne tanulni.
Nem azért, mert valami lenni szeretnék. Magáért a tanulásért.
Rájöttem, hogy nekem ez a hobbim; más sakkszakkörbe jár, vadászik, horgászik, bélyeget gyűjt, vagy antik tárgyakat, én tanulok.
Akkora gáz ez?
Azt már inkább gáz, hogy ha netán tényleg közgazdász leszek – ami felé haladok eddig elég sikeresen -, jó, igaz, turizmus-vendéglátás alapszakos, de akkor is, szóval, ha közgazdász leszek, teljesen véletlenül leszek az.
Ugyanis, amikor beiratkoztam az egyetemre, én csak azt figyeltem, hogy ez egy olyan szak, ami engem érdekel, ráadásul a középiskolai végzettségemhez – vendéglátó szakközép – passzoló szakirány. Igaz, kicsit megkésve, húsz év kihagyással folytatom az eredeti szakmám továbbképzését, de miért is ne. A tájékoztatóban csak ennyi szerepelt: turizmus-vendéglátás alapszak. Nekem ez pont elég volt. Aztán, amikor második félévben durvára váltott a matematika, akkor jöttem rá, hogy ez nem véletlen. Hogy hoppá, ez egy közgazdász szak.
Ha ezzel előre tisztában lettem volna, bele sem vágok, mert a matekkal mindig hadilábon álltam. Végül aztán örülök, hogy így történt a dolog, ahogy, mert rájöttem: nem én vagyok hülye a matekhoz – a tanárok, akik tanítottak, ők nem álltak a helyzet magaslatán.
Ezt látom most több gyerekemnél: kínlódnak bizonyos tárgyakkal, amelyeket idegileg elfáradt, kiégett, megújulásra képtelen tanárok tanítanak, mondják ugyanazt, amit már harminc éve minden évben, magyarázni nem tudnak, kérdezni nem lehet tőlük, mert kiakadnak, hogy miért nem lehet ezt érteni?
Egyik gimnazista gyerekem meg is fogalmazta, ő aztán nem tudja megérteni, én mit szeretek a tanulásban, mert ő alig várja, hogy végezzen, és el sem tudja képzelni, hogy csak úgy, magától iskolába járjon valaha az életben. Mert utál tanulni.
Pedig nem a tanulást utálja, hanem a rendszert, amiben van. Amikor először jártam főiskolára, felszabadító érzés volt a középiskola után, hogy nem kell napról napra készülni, nincs az a folyamatos stressz, ami korábban, hogy bármikor lecsaphat a vész, ha nálam nyílik ki a napló. Tisztán, világosan megmondták előre, mikor lesz zh, mikor lesz vizsga, és oszd be az idődet okosan, ügyesen. Azt hiszem, ekkor kezdett megváltozni bennem a tanuláshoz való viszony.
Persze, ha most lennék huszonéves, és tudnám azt, amit ma, a következőt tenném: nyelveket tanulnék. Tisztességesen megtanulnék angolul, oroszul, spanyolul, szépen sorban.
Ezt mondjuk a gyerekeinknek is: nem biztos, hogy mindenkinek muszáj egyetemre mennie; nyelveket kell tanulni, meg egy szakmát érdemes elsajátítani, olyat, amivel, bárhová is veti az embert a sorsa, pénzt tud keresni. Egy ismerősöm ezt úgy mondta, hogy azok az igazán jó szakmák, amelyekben a kezedet is, és az eszedet is használnod kell.
Ettől függetlenül tanulni jó.
Ti hogy gondoljátok?
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)