Nem leszek vallásos életmódváltó

Itt és most szeretném rögzíteni, hogy nem fogok szektásodni a táplálkozási kérdéseket illetően.
Nem leszek paleós, sem vega, sem dukanos, sem vércsoportos, sem ph-s, sem atkinsos, vagyis nem állok be egyik táborba sem, és nem kezdem elemezni, melyik élelmiszer-alapanyagban milyen méreg van.
Vannak sarokköveim, hogy mit nem eszem – amint mondtam: fehér liszt, cukor, fényezett rizs és krumpli, továbbá fontos pont, hogy hetente háromszor mozgok egy órát. Végül a Callanetics mellett döntöttem, aztán, ha kijön a jobb idő, és talán addigra néhány kiló le is megy, újra futni fogok.
Az a tapasztalatom, hogy a különböző táplálkozástudományos kutatások (főleg a brittudósoké) sokszor megragadnak részleteket, mint például a tojás koleszterintartalmát, elkezdenek ezzel riogatni, amire emberek sokasága mond le arról az alapélelmiszerről amely nagyon fontos vitaminokat és ásványianyagokat  tartalmaz. Ez persze kiderül később, de ha ma megkérdezünk 10 embert, hogy szerinte a tojással vigyázni kell-e a koleszterinszint miatt, úgy gondolom, minimum 8-an azt mondják, hogy igen. Pedig nem is.
Vannak felfedezések, amely alapján kidolgoznak egy módszert, laikus ember számára szavahihetően alá is támasztják, aztán jön egy másik orvos, vagy kutató, és bebizonyítja, hogy az a bizonyos módszer mekkora hülyeség. Ilyenkor a laikus érdeklődő úgy érzi, mintha ping-pongoznának vele, mintha visszaélnének a jóhiszeműségével.
Márai írt Marcus Aurelius azon megállapításáról, hogy negyvenéves korára mindent tud az ember – “megélte a szenvedélyeket, tapasztalta a természeti törvények állandóságát”. Nos, ha maradéktalanul nem is értek egyet e két nagy ember állításával, mint negyvenéves, ez alapján feljogosítva érzem magam, hogy kijelentsem: leginkább belső meggyőződésünk szerint érdemes élni.
A Biblia nemes egyszerűséggel ezt mondja: “Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtelen pedig zöldséget eszik.A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját?” (Róma 14:2-4)
(A Biblia egyetlen kérdésben kategorikus az étkezéssel kapcsolatban: a vérevést tiltja.)
A lényeg tehát: enni és enni hagyni!
Mindenki táplálkozzon úgy, ahogy azt belső meggyőződése diktálja. Az ő élete, az ő teste, majd egyszer ő számol el azzal, hogyan gazdálkodott vele. A test úgyis jelez, mi jó számára, mi nem, ezt néhány évtized alatt kitapasztalja az ember, ha odafigyel rá.

Hát csak ennyit akartam mondani, még most az elején.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)