Méteres kalács
Egyik nagymamám sütötte időnként ezt a klasszikus házisütit, ami nélkül elképzelhetetlen volt egy igazi falusi lakodalom, vagy más nagyobb ünnep.
Szállóigévé vált családunkban egy időre, hogy mama, süss nekem százcentis kalácsot, ugyanis kiskoromban egyszer rosszul emlékeztem a tészta nevére, átváltottam a mértékegységet… Egyébként most esett csak le, amikor először készítettem, hogy miért hívják méteresnek: két őzgerincnyi tésztát kell sütni, ami a töltelékkel rétegezve valóban közel egy méternyi süteményt tesz ki. Majdnem. Az enyém pl. 90 centis lett. Lett volna, de eleve ketté vettem, hiszen így könnyebben kezelhető.
Akkora sikere volt, hogy egy héten belül háromszor is megsütöttem: egyszer karácsony előtt, egyszer 24-én, és egyszer 26-án… Azt hiszem, ennél többet nem is kell róla mondanom.
Na most, az egyik kedves helybéli olvasómtól, Anditól kölcsönkapott forma 30 centi hosszú, 11 centi széles, legmélyebb része 5 centis. Ebbe a tészta fele túl kevésnek tűnt, véleményem szerint kicsi lett volna a méteres kalács, ezért dupla adagot sütöttem a következő recept szerint:
20 dkg cukor
4 tojás
1 dl olaj
1,5 dl víz
26 dkg liszt
1 kk szódabikarbóna
+ az egyik tésztába 2 dkg kakaópor (cukrozatlan)
A krém hozzávalói:
2 csomag puncs pudingpor
5 ek kristálycukor
6 dl tej
25 dkg vaj
15 dkg porcukor
ízlés szerint 3-4 cl rum
A bevonathoz:
20 dkg étcsoki
3 ek olaj
A tojásokat gépi habverővel habosra keverjük a cukorral (kb. 5 perc alatt), majd hozzáadjuk az olajat, a vizet, ezt követően pedig a száraz anyagokat. Mivel nekem csak egy formám volt, először a világos tésztát sütöttem meg (190 fokon 50 perc), majd újabb adagot kevertem, ebbe már a kakaóport is beletettem, és az elmosott, ismételten kivajazott-kilisztezett formában ezt is megsütöttem.
Teljesen kihűtjük a két tésztát.
Elkészítjük a tölteléket: a két csomag pudingport felfőzzük 6 dl tejjel, a kristálycukorral, és hagyjuk kihűlni. Amikor már hideg, gépi habverővel habosra keverjük a vajat a porcukorral, és beledolgozzuk a pudingot is.
Felszeleteljük a tésztákat.
Előkészítünk két, kb. 50 centis tálcát, én papírtálcákat ragasztottam össze. Az így kapott hosszúkás tálcákra alufóliát terítünk úgy, hogy középen, a karton szélességében fedjék csak egymást, hogy az összeállított tésztát be tudjuk majd csomagolni.
A krémet kettéosztjuk, nem kell külön szedni, csak azért, hogy mindkét süteménybe nagyjából ugyanannyi töltelék jusson. Az alufóliával leterített tálcán elkezdjük az összeállítani a “kalácsot”: fogunk egy kakaós szeletet (célszerű a tésztavéggel kezdeni), bekenjük krémmel, hozzáragasztunk egy fehér szeletet. Újabb kakaós szeletet veszünk kézbe, vastagon megkenjük a krémmel, és az eddigiekhez ragasztjuk. Fehér szelet következik, beken, ragaszt. Mint egy építkezés.
Amikor elkészültünk a két sütivel, jó szorosan belecsavarjuk az alufóliába, és néhány órára hűtőbe tesszük. Legjobb, ha éjszakára ott marad.
Már csak a csokizás van hátra: a csokit gőz fölött, vagy mikróban összeolvasztjuk az olajjal, és egy ecset segítségével szépen bevonjuk vele a két rúd süteményt.
Mehet vissza hideg helyre, de most már nagyon hamar készen lesz: mivel a tészta már amúgy is hideg volt, a csoki néhány perc alatt megdermed rajta.
Szeleteljük: 45 fokos szögben, vagyis rézsútosan vágjuk, akkor lesznek ilyen szép csíkosak a szeletek. Pont, mint a mamáé.
Olvastam olyan receptet is, ahol kétféle krémmel töltötték: vaníliással és puncsossal, sőt, keserűmandula aromával ízesítve.
Milyen emlékeket ébreszt bennetek ez a süti? Szoktátok sütni?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)