Ti küldtétek, küldjetek még!
Barátnőm hároméves kislányát vittem sétálni, akinek az apukája öltönyös munkát végez. Esett az eső, mindenki esernyővel közlekedett, a kicsinél ott volt a sajátja, ami azért eléggé korlátozta az ő magassága feletti látásban. A ház előtt egy csapat öltönyös férfi beszélgetett, a kislány vélhetően csak a lábaikat látta, de az egyik valamiért ismerősnek tűnhetett neki: “Apa! Apa!” kiáltásokat hallatva odarohant hozzá, átölelte a lábát,és szorította, szorította…
Pironkodva kértem elnézést, miután lefejtettem róla a gyereket, és éreztem, hogy most egy darabig jól fognak szórakozni rajtunk.
Várom a további cikis sztorikat a praktikaksokgyerekhez(kukac)gmail(pont)com-ra. Jelszó: senki sem tökéletes!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
😀 😀 😀
Kislány koromban ez velem is megtörtént. Apukámmal voltunk egy helyen és elvesztettem őt szem elől, csak a lábakat láttam. Egy ismerősnek tűnt. Megörültem, hogy megtaláltam őt. Belekapaszkodtam a lábába és azt kiáltottam én is, hogy Apa! Apa! A férfi dühödten rázott le a lábáról és elég ingerülten mondta, hogy nem vagyok az apád. Persze ekkorra előkerült apukám és megnyugodtam, de olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy a mai napig emlékszem a szitura és még az érzések is felébredtek bennem, ahogy most ezt elmeséltem. Persze az idő távlatából vicces, de akkor ott nekem nagyon rossz volt. 🙂
Hozzám is jött már egy kisgyerek és belekapaszkodott a lábamba. Aztán felnézett, riadtan kereste anyukáját, aki 3 m-re volt tőlünk. Én nem ráztam le a gyereket, csak mondtam hogy elvinnélek haza, de anyukádnak hiányoznál, nekem meg már 2 van otthon. 😀 Csak nevettünk.
Hát igen, ez a normális hozzáállás… Nem is értem azt a férfit, akiről Hortenzia írt.
Bátyámék nagyobbik (4 éves) lánya borzasztóan jól érezte magát a nagypapával és barátnőjével. Hazatérve közölte, hogy ő akkor elköltözik oda, mert nekik nincs gyerekük, apunak és anyunak még mindig ott lesz a hugi. Elszánt volt, már csomagolta is a cuccát, az egyetlen dolog amivel meg tudták győzni, hogy akkor nem lesz aki vigyázzon a kiskutyára. 🙂