A múltkori, a facebookos szavazatok alapján összeállított lista után mutatok néhány filmet azok közül, amelyeket mi szeretünk nézni karácsonykor (vagy néztük az elmúlt évek valamelyikében).
Előtte azonban szeretnék valamit mondani a szavazatok fényében győztes Love Actually (Igazából szerelem) c. filmmel kapcsolatban.
Szóval, egy családi mozizásnál nálunk különösen hangsúlyos, hogy olyan filmet nézzünk, amely során nekünk, szülőknek nem kell kényelmetlenül feszengenünk a szexuális utalások, tartalmak, és egyéb, nem gyerekek szemeinek, füleinek való képek és szövegek miatt. Nem azért, mert prűdek volnánk, hanem azért, mert sok minden egyszerűen nem való a gyerekeknek. Sőt, sok minden a felnőtteknek sem való, mert nem csak, hogy értéket nem közvetít, de kifejezetten káros, romboló.
Az Igazából szerelem a teljes sztárparádé dacára sem mondható építőnek, pláne olyannak, amelyet érdemes lenne gyerekekkel együtt nézni. Különböző kapcsolati problémákkal találjuk magunkat szemben, amelyeknek zömére nincs is megoldás. Végignézzük, hogy veti ki a hálóját a bizonytalan férjre a kétes erkölcsű titkárnő, aztán láthatjuk a fordítottját, hogyan vall szerelmet barátja feleségének a kétségbeesett ifjú. Vagy ott van az a pár, akik a pornófilm-forgatás dublőreiként ismerkednek meg; a lány, akinek az pszichiátrián élő testvére gyakorlatilag leuralja a teljes életét, olyannyira, hogy a szerelmét is feláldozza érte. Billy Mack pedig minden viccessége ellenére mégis csak egy mocskosszájú alkoholista rocksztár… Tulajdonképpen még az író és a takarítónő, illetve a miniszterelnök és a titkárnő kapcsolata a “legtisztább”, na meg a főszereplő kisfiúé élete első szerelmével.
Nem, mi ezt a filmet nem nézzük karácsonykor, együtt.
Kifejezetten károsnak tartom, hogy sematizálja a pornót az ártatlan dublőr-párossal, azt a műfajt, amelynek családok százereinek, talán millióinak a szétesésében többé-kevésbé szerepe van.
Szintén károsnak ítélem, hogy szinte ráveszik a nézőt, hogy drukkoljon a reménytelenül szerelmes barátnak, talán szétmegy majd az a házasság, és akkor ő boldog lehet az imádott nővel.
Akinek az életében, vagy a környezetében történt válás, az bizonyára nem örül felhőtlenül a csábító titkárnő “munkájának”, ráadásul a filmben nem kapunk megnyugtató választ arra, mi lesz a házaspárral: az utolsó kockákon, amelyen szerepelnek, a feleség részéről a fájdalmas (és persze érthető) bizalmatlanság, a csalódottság és a kétségbeesés érződik. Nem tudjuk, mi lesz velük.
Két páros kivételével: reménytelenség, bizonytalanság, csalódás, kilátástalanság.
Lehet erre azt mondani, hogy de hát ilyen az élet.
Most őszintén: ez kell nekünk karácsonykor?
Ilyen kilátásokat akarunk a gyerekeink elé tárni? (Hogy a folytonos szexuális utalásokról most ne is beszéljek…)
Állok az ellenvélemények elébe, ide lőjetek, de ezt muszáj volt elmondanom, a lelkiismeretem így tiszta.
Viszont mutatok néhány alternatívát, amelyeket szívesen nézünk meg együtt.
Az első, erre véletlenül akadtunk tavaly karácsonykor; a címe az, hogy “Mi lenne, ha”.
Ben Parker, a tehetséges fiatal pénzügyi szakember a nagyvárosba utazik, hogy ott próbáljon szerencsét – aminek következtében menyasszonyát elhagyja, lemond leendő lelkészi pályafutásáról – olyannyira, hogy keresztény életét is sutba vágja. Teljes mértékben átadja magát a nagyváros pörgésének, és sikeres emberként látjuk viszont 15 évvel később. Aztán egy napon egy angyal megmutatja neki, mi lett volna, ha nem hagyja el a menyasszonyát, hol tartana az élete, milyen emberek vennék körül. És be kell látnia, hogy sokat vesztett – minden siker ellenére.
A következő a Ben Hur, amelyben ugyan nincs karácsonyfa, ad viszont benyomásokat arról a személyről, akiről ez az ünnep (elvileg) szól: Jézusról.
Aztán, szerintem aranyos film a Város karácsony nélkül.
Végül, ha már Jézus születését ünnepli a világ keresztény fele ebben az időben, itt egy film arról, mit is tett Ő valójában – illetve választ ad a film az olyan gyakori kérdésekre, hogy “ha Isten létezik, miért van ez a sok szörnyűség”, satöbbi.
Annyi még ide kívánkozik, hogy tegnap Bálint fiam, aki deklaráltan nem szeret semmiféle érzelgős, romantikus filmet, bejelentette, hogy mégis van kedvenc karácsonyi mozija: a Die Hard I., és a Die Hard II. Mert azok is karácsonykor játszódnak, valóban… Ugyanakkor kisgyerekekkel szintén nem program.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)