Tegnap rekreációs délelőttöt tartottam.
Tanulom ám ezt én, nem középiskolás fokon, a rekreáció elmélete és gyakorlata tantárgy keretében, sőt már vizsgáztam is belőle.
Mert már megint kezdődik, apa, kezdődik… a vizsgaidőszak, én meg épp kezdtem összerakni magam egy hosszú, zűrzavarosnak tűnő időszak után, ha próbálom kívülről nézni, kicsit olyan volt, mint egy őrült film. Volt benne egy meglehetősen zaklatottan induló rapid utónyaralás kéztöréssel spékelve, aztán volt vakbélműtét, közben egy fontos vacsora fontos embereknek, amelynek csúcspontjaként én is kidőltem, de amit leginkább éreztem, az az volt, hogy nagyon-nagyon, elmondhatatlanul fáradt vagyok.
Mert elfáradnak, meglankadnak az ifjak. Pláne, aki már nem is olyan ifjú.
A mélypontot érdekes módon a “benzin tankolása a dízel autóba” című magánszámom jelentette, noha tulajdonképpen nem is volt az olyan szerencsétlen dolog; az öcsém eljött, leengedte a benzint, kiderült, hogy annyira kevés gázolaj volt a tankban, hogy nyugodtan bele lehetett önteni az egészet a benzines autónkba.
Az esetet követő napon emberemmel úgy döntöttünk, hogy kivonjuk magunkat néhány órára a forgalomból, és kihasználjuk azt az ajándék wellness-belépőt, amit egy kedves barátunktól kaptunk ajándékba, és a hévízi Zena Beauty and Med Centerbe szólt. A házat onnan ismertem, hogy a fent említett rekreációs tantárgy rendkívül kedves (és ezt most nem hízelgésből mondom) oktatójával pincétől a padlásig bejártuk, megnéztük a wellnesstől a fodrászaton, kozmetikán fogászaton át a plasztikai sebészetig. Gyönyörű, igényes, modern.
Tehát, múlt csütörtök délelőtt a telefonokat kikapcsoltuk, és 10-től 13 óráig szaunáztunk, gőzfürdőztünk, masszíroztattuk magunkat a masszázsmedencében, majd elaludtunk a puha matraccal borított nyugágyon.
Az a három óra annyira pihentető volt, hogy ott elkezdődött az erőm újratöltődése. El is határoztuk, hogy ilyen órákat majd “lopunk” magunknak gyakrabban, remélem, szavainkat tett is követi.
Tegnap úgy alakult, hogy egyedül maradtam délelőttre, és bár voltak feladataim, de elhatároztam, hogy szépen megvárnak: 11-ig feküdtem, aludtam, olvastam. Rekreálódtam. Mondhatnám, hogy lustálkodtam, de így mégis csak jobban hangzik, nem?
11-kor betettem a sütőbe egy hatalmas sütőtököt, feldarabolva, ahogy kell; délután megsütöttem belőle a még mindig fantasztikusnak tartott sütőtökös-csokis sütit, meg aztán ettünk pár darabot csak úgy, a’la nature, de rengeteg maradt. Eszembe jutott, hogy ha mákkal keverném…esetleg még almával…és réteslapba tölteném…talán nem is lenne rossz.
Nem az.
Hozzávalók 4 rúdhoz:
1 cs.8 lapos réteslap
25 dkg darált mák
40 dkg sült sütőtök
4 közepes alma
3 ek darált háztartási keksz
kb. 1,5 dl fehérbor
15 dkg cukor
egy marék kandírozott citrom- és narancshéj
kb. 8 dkg vaj
A tetejére:
1 ek tejföl
3 ek napraforgó olaj
Először is a mákot felfőzzük a cukorral és a borral, a kandírozott héjakkal, majd belekeverjük a sütőtököt, a nagylyukú reszelőn lereszelt almát és a darált háztartási kekszet.
Kicsomagoljuk a réteslapot, a vajat megolvasztjuk. Egy konyharuhára fektetünk egy réteslapot, megkenjük vajjal, rátesszük a másik lapot, majd a képen látható módon elhelyezzük rajta a töltelék 1/4-ét.
Behajtjuk a réteslapok két szélét, és a konyharuha segítségével feltekerjük a rétest. Ezt a műveletet két kézzel végezzük általában, csak akkor nem, ha közben fényképezni is akarunk.
Ugyanígy járunk el a maradék 6 réteslappal, tehát összesen 4 rúd rétest kapunk.
Az elkészült rudakat sütőpapírral borított tepsire tesszük, megkenjük a tejföl és az olaj keverékével, majd 180 fokos sütőben 23-25 perc alatt szép pirosra sütjük.
Nem mondom, hogy mindenki egyformán rajong érte; aki nem szereti a sütőtököt, azért az kissé fanyalog. A többieknek egyértelműen ízlik.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: