Ti küldtétek, küldjetek még!
Tömött busz, karomban gyerek. Akik ülnek, mereven néznek ki az ablakon. Kislányom – hároméves lehetett – lehajol és megbökdösi egy férfi vállát: “mama, ha ez a bácsi leszáll, leülhetünk?” Hogy, hogy sem, a férfi pont a következő megállónál szállt le…
Másik eset, ugyancsak busz. (Akkoriban még Pesten laktunk, sokat utaztunk.) Lányom ölemben, nézelődik, kiszúr egy elegánsan öltözött nőt, aki hosszú, sötétvörösre lakkozott körmeivel épp az ő szemmagasságában kapaszkodik. Jó hangosan: mama, nézd! Ez a nő se szokott mosogatni…!
Várom a további cikis sztorikat a praktikaksokgyerekhez(kukac)gmail(pont)com-ra. Jelszó: senki sem tökéletes!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ez a mosogatós nagyon jó! 😀
😀
Köszönöm Móni, tetszett, mindennap várom a napi cikit.
Üdv: Anna
😀
Nekem is volt buszos sztorim, bár nem ciki, csak “beszóltam” egy “dámának”.
15 éve, második gyermekemet várva 40 km-ről jöttem haza busszal. Jegyet váltok, megyek hátra, tömött busz a nyári melegben (félidőn túl voltam már). Egyetlen hely volt, de egy idős nő kívülre ült és a táskáját a belső ülésre tette. Nézek rá, nem vette a lapot, elfordította a fejét flegmán. Én meg udvariasan: Csókolom, a táskának is tetszett jegyet venni? Kuncogtak körülöttünk (persze egy sem akarta átadni a helyét!), a nő fogta a táskáját és az ablak mellé ült. Egy szó nélkül. Én helyet foglaltam és szintén udvariasan: Köszönöm szépen!…Na ekkor elpirult az asszony. 😛
***Szóval ha olvasná, ő írhatná meg a Napi cikibe! 😀
Az ilyen ‘dámás’ sztorik mellé el szoktam mesélni, hogy ugyan ez a több, de velem előfordult már, hogy idős néni adta át nekem a helyét, amikor szükség volt rá 🙂
18 voltam, gyomorremegősen mentem felvételizni, hajnalban, két rosszullét után és 50km álldogálás után megbeszélték a nénik, hogy ahogy kinézek már, inkább üljek le, mert inkább egyikük áll, minthogy nekik kelljen felvakarniuk később 😀
cserébe megmutattam nekik a metrólejárót, mentek a gyülekezetbe énekelni. 😀 szóval halmozottan előítéletes helyzet lehetett volna, ha hagyjuk 🙂
Amúgy én gyakran megkérdezem, h szabad-e a hely – sokszor csak a rossz könyékkel, nyakkal nem szeretnének a hidegebb helyre ülni, de ha az ember kedves, szívesen beengedik 🙂
ez a bácsinak volt inkább ciki. én mindig amint felszálltam, kértem helyet, nem vártam, h vki kiszúrjon nagy hassal. és mindig adtak, van, h rögtön nem figyelnek fel, de amikor szóltam, azonnal kapcsoltak. gyerekkel is ezt tenném, de szerencsére most már vezetek. de buszon mindig azonnal pattanok, ha gyerekes vagy terhes van (öregeknél változó).