A helyszín: keresztény szellemiségű baba-mama klub, ahová az otthon töltött évek alatt jártunk. Amíg a gyerekek játszottak, mi megpróbáltunk mellettük komolyabb dolgokról beszélgetni, minden héten más témában. Aznap arról volt szó, milyen értékek mentén neveljük a gyermekeinket, mit tartunk fontosnak átadni. Kb. 6-8 anyuka lehetett jelen. Éppen rám került volna a sor, amikor 2 éves kisfiam – megérezvén, hogy nem rá irányul a figyelmem, de maximálisan ráérezve, hogyan lehetne azt ismét magára vonni – a kör közepére szaladt és jól artikulálva, de főleg hangosan megszólalt: “**csa!” Majd ezt megismételte még vagy hatszor. A döbbent tekintetek kereszttüzében pipacspirosra gyúltam, és magvas gondolataimat félresöpörve az alábbiakkal nyitottam a hozzászólásomat: “Mint látszik, van még hová fejlődnünk a gyermeknevelés terén…”
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: