Először is, nem azért nincsenek az utóbbi napokban receptek, mert nem főzök, hanem azért, mert
1. régi, klasszik kajákat készítek Bence kívánságlistája alapján (jó hírem, hogy végre tökéletesre sikerült a tarhonyás hús, a kommentjeiek útmutatásai szerint jártam el);
2. volt egy-két nagyszerű alkotásom, de nem fotóztam le, ergo nem kerül fel ide;
3. lefotóztam, de csak telefonnal, mert a fényképezőgépben használt tölthető elemek kipurcantak, és még nem vettem újakat. A telefonos képek meg rettenetesek, ergo nem kerülnek fel ide, csak ha már nagyon muszáj;
4. úgy elhavazódtam, hogy már az is megfordult a fejemben, az egész egyetemesdit hagyom a csudába, csak az tart mégis vissza, hogy a célszalag előtt vagyok már nem sokkal. Momentán éppen egy vonzerőleltárt készítek egy szabadon választott településről HÉTFŐRE (Vonyarcvashegyet választottam, ha már); Sopronról kell összeállítanom egy tízperces kiselőadásra való ppt-t, szintén HÉTFŐRE, és ugyenerre a HÉTFŐRE készülnöm is kell az egyik tárgyból, mert zh lesz, amely a jegymegajánlás alapjául szolgál.
Írnom kell a Zalaco magazin következő számába a cikkeimet, a holnapi projekt szaloncukor-gyártás lesz, annak kell lennie, mert le kell adnom a recepteket és a fotókat hozzá.
Közben persze nem áll meg az élet itthon sem, tanulni kell a lábadozó gyerekkel, mert lemarad, meg minden egyéb; azt nem mutatnám meg senkinek, mennyi vasalnivalóm van.
Ó igen, még el sem meséltem, hogy pénteken, a jól sikerült vacsora után robogtam be a kórházba, ahol Bence várt. Ott aludtam vele, ám három órakor arra ébredtem, hogy borzasztó rosszul vagyok. Hogy finoman fogalmazzak, nem volt könnyű eldöntenem, milyen célokra használjam elsőként a WC-t – mindegy is, hogy rövid legyek és érthető, a vacsora távozott belőlem elég gyorsan, mindkét ismert módon.
És akkor leültem az ágyam szélére, és azon gondolkodtam, vajon a 12 vendégünk most hasonlóképpen fetreng-e gyomorbántalmaktól, avagy csak szimplán nekem jutott ki ebből a jóból?
Utánajártam. Finoman, persze, e-mailben, telefonon, vagy éppen személyesen kérdezgettem, hogy érezték magukat, milyen volt a vacsora – de továbbra is, mindenki szuperlatívuszokban beszélt. A jelenség csak rám korlátozódott.
Szerencsére.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)