Amit még nem mondtam

Először is, nem azért nincsenek az utóbbi napokban receptek, mert nem főzök, hanem azért, mert
1. régi, klasszik kajákat készítek Bence kívánságlistája alapján (jó hírem, hogy végre tökéletesre sikerült a tarhonyás hús, a kommentjeiek útmutatásai szerint jártam el);
2. volt egy-két nagyszerű alkotásom, de nem fotóztam le, ergo nem kerül fel ide;
3. lefotóztam, de csak telefonnal, mert a fényképezőgépben használt tölthető elemek kipurcantak, és még nem vettem újakat. A telefonos képek meg rettenetesek, ergo nem kerülnek fel ide, csak ha már nagyon muszáj;
4. úgy elhavazódtam, hogy már az is megfordult a fejemben, az egész egyetemesdit hagyom a csudába, csak az tart mégis vissza, hogy a célszalag előtt vagyok már nem sokkal. Momentán éppen egy vonzerőleltárt készítek egy szabadon választott településről HÉTFŐRE (Vonyarcvashegyet választottam, ha már); Sopronról kell összeállítanom egy tízperces kiselőadásra való ppt-t, szintén HÉTFŐRE, és ugyenerre a HÉTFŐRE készülnöm is kell az egyik tárgyból, mert zh lesz, amely a jegymegajánlás alapjául szolgál.
Írnom kell a Zalaco magazin következő számába a cikkeimet, a holnapi projekt szaloncukor-gyártás lesz, annak kell lennie, mert le kell adnom a recepteket és a fotókat hozzá.
Közben persze nem áll meg az élet itthon sem, tanulni kell a lábadozó gyerekkel, mert lemarad, meg minden egyéb; azt nem mutatnám meg senkinek, mennyi vasalnivalóm van.
Ó igen, még el sem meséltem, hogy pénteken, a jól sikerült vacsora után robogtam be a kórházba, ahol Bence várt. Ott aludtam vele, ám három órakor arra ébredtem, hogy borzasztó rosszul vagyok. Hogy finoman fogalmazzak, nem volt könnyű eldöntenem, milyen célokra használjam elsőként a WC-t – mindegy is, hogy rövid legyek és érthető, a vacsora távozott belőlem elég gyorsan, mindkét ismert módon.
És akkor leültem az ágyam szélére, és azon gondolkodtam, vajon a 12 vendégünk most hasonlóképpen fetreng-e gyomorbántalmaktól, avagy csak szimplán nekem jutott ki ebből a jóból?
Utánajártam. Finoman, persze, e-mailben, telefonon, vagy éppen személyesen kérdezgettem, hogy érezték magukat, milyen volt a vacsora – de továbbra is, mindenki szuperlatívuszokban beszélt. A jelenség csak rám korlátozódott.
Szerencsére.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)