Nagy dolog a nagydolog

Az ember csak rendkívüli helyzetekben jön rá arra, hogy az amúgy magától értetődő dolgok mennyire fontosak, s hogy a hiányuk micsoda problémákat tud okozni. Azt hiszem, a kórház az egyetlen hely a világon, ahol mérhetetlenül tudnak örülni – és most elnézést kérek – kakinak, pisinek és szellentésnek, hiszen a szervezet normális működését jelzik, a gyógyulási folyamat határozott bizonyítékai.
Nos, vasárnap reggel Bencével átbeszéltük a lehetőségeket. A nővér mondta, hogy ad egy bizonyos Laevolac nevű hashajtó szirupot, én a saját tapasztalataim alapján (négy császármetszésből való gyógyulás) indítványoztam mellé a kúpot, meggyőződésem, ez a kettő együtt csodákra képes. Ezt vázoltam Bencének, aki az ebéd lehetősége érdekében gyakorlatilag bármire kapható volt; és igen, meglett az eredménye!
11 órakor diadalmasan mutattam győzelmi jelet a nővéreknek, mire egyikük néhány perccel később Bencének egy zsemlét hozott kevés margarinnal, nekem egy bögre kávét azzal a felkiáltással, hogy “anyuka, ünnepelünk!”

Négy nap után az első falatok.

Azért a gyermek a jegyzetét átküldte, amit a telefonjában rögzített, azzal, hogy miután kijön a kórházból, legszívesebben ezeket enné:

Tudja ám, hogy tarhonya…

A sebész azt mondta, ma délután már valószínűleg haza is jöhet. Köszönjük a sok kedves, együttérző e-mailt és hozzászólást, most már lassan az életünk visszatér a normális kerékvágásba,és remélem, ott is marad. Maximum csak nagyon pozitív irányba tér ki.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)