Sevillanások

Ezt a roppant leleményes címet azért adtam, mert az utolsó sevillai bejegyzésemben olyan fotókról mesélek, amelyek nem kerültek bele egyik sztoriba sem, de mégis, méltók arra, hogy megemlékezzem róluk.
Mindjárt elsőként itt vannak az ovisok.

A közeli múzeumba, méghozzá a híres Museo de Bellas Artes-ba, azaz szépművészeti múzeumba vitték őket. A szűk járda és a forgalmas út miatt a kicsiknek a mutatóujjukkal folyamatosan érinteniük kellett a falat. El tudom képzelni, hogy nézhetett ki az ujjuk, mire odaértek.
Ez pedig a múzeum előtti fa:

A rengeteg robogó… Nagyon sok helybeli robogóval közlekedik.

A katedrálissal szemközti egyik lakóház udvara:

Horacio étterme, ahol megint csak maradandó élményben volt részünk.

Itt is tapast kértünk, és ez egy volt azon ritka helyek közül, ahol angolul is kiírták az ételek neveit. Rendeltünk töltött gombát, szardellás kenyércsíkot avokádóval és persze sonkát, azaz jamónt, és amíg vártunk, a szomszédos , a pulthoz legközelebb eső asztalnál szépen megterített a felszolgáló, majd helyet foglalt a főnök és a felesége, és nyugodtan, kedélyesen elbeszélgetve megebédeltek, közben ittak egy kis bort is. Jó volt nézni őket. Mi is megkaptuk a tapast, amlyek közül az egyik a kedvencem lett. Ez:

Ajánlom kipróbálásra: pirítóscsík, rajta avokádó, azon egy szardellafilé, egy kis olívaolaj.
Én már azóta továbbfejlesztettem: az avokádót aprítógépben nem pépesre, csak darabosra kevertetem két marék olívabogyóval, és egy kis citromlével. Ez kerül a kenyércsíkra, arra pedig a szardellafilé.  És persze jöhet az olívaolaj. Nagyon ajánlom, én mostanában sokszor ezt eszem napközben, ha megéhezem. Nem tudok betelni vele.
Aztán, itt voltak a sevillai reptéren a kis repülőt fotózó japán turisták, amikor a busz kivitt bennünket a géphez. Nagyon tetszett nekik.

Videóztak a gépben is lankadatlanul.

Mert hogy aztán repülőre szálltunk, és tulajdonképpen simán hazaértünk. Bár Sevillában még a gép indulási idejekor senki nem tudott semmit, mi lesz, mert a kaput nyitó légitársasági alkalmazottat sem informálták, meddig kell várni, ugyanis késett a gép. Na, gondoltam, ha ez is olyan kalandos lesz, mint idefelé, nem tudom, mikor vállalkozunk legközelebb hasonló utazásra…
De nem történt semmi. Még turbulancia sem volt. Hazafelé már engedett, ami odafelé annyira akadályozni akart.
Az utolsó kép valahol Spanyolország vagy Portugália felett készült, nagyon érdekesek a fentről tökéletesen kereknek tűnő szántóföldek, vagy mik.

Hát ennyit tudtam mondani Sevilláról, a városról, amely sokat adott, de meg is fizettette velem az árát.
És még mindig szeretjük az olívabogyót…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)