Hegyomlás torta

Bár tartsanak némelyek emiatt gondatlan anyának, a helyzet az, hogy Zsófi szülinapja derült égből egyszer csak itt volt ma reggel.
Mentségemre szolgáljon, hogy határidős munkát kellett ma délig befejeznem, ami miatt az utóbbi napokat szakirodalom böngészésével, az elmúlt éjszakát meg szinte pirkadatig a számítógép mellett töltöttem, hogy aztán reggetől újrakezdve a gépelést, délig befejezzem.
– Milyen tortám lesz? – kérdezte huncutul legkisebbem reggel, amikor búcsút vettünk egymástól.
– Hát…nem is tudom… – próbáltam sejtelmesen mosolyogni, hogy még véletlenül se derüljön ki, tényleg nem.
– Tiramisu? Ugye tiramisu?
– Majd meglátod! – bocsátottam útjára, és gyorsan nyugtáztam magamban, a tiramisu torta jó, passzol az idei sütés nélküliek sorába, erre talán még időm is lesz.
Két nagy doboz mascarponét szereztem be (magam is elborzadtam, ez bizony 1 kiló…), továbbá egy nagy csomag babapiskótát (tudjátok, amiben négy kis csomag van, csomagonként talán 15 darab).
Aztán gőzerővel nekiláttam a határidős munkának, fel sem keltem a géptől délig. Közben emberem, akit megkértem az ajándékok beszerzésére, időnként telefonált.
– Na, itt vagyok a könyvesboltban.
– Jó, akkor nézd meg, légy szíves, a Csilivili Lili sorozatból melyik van meg.
– Rajzolj mesebeli lovakat, rajzolj menyasszonyi ruhákat, meg rajzolj mesebeli hercegnőket.
– Oké, a mesebeli ló, az kell nekünk. Akkor, légyszi, menj át a játékboltba, ott mondom a többit.
Pár perc múlva – Keszthely kis város – újra jelentkezett.
– Játékboltban vagyok.
– Kérdezd meg, légyszi, Shira és Diego van-e…
– Mi?
– Jégkorszak 4, tudod. A két kardfogú tigris.
Susmorgás a telefon másik végén.
– Van itt egy.
– A fiú vagy a lány?
– Azt honnan látom egy plüssön?
– A lány fehér… a fiú barna.
– Akkor ez a fiú.
– Oké. Áll vagy ül?
– Tessék?
– Áll vagy ül?
– Hát az nem mindegy…?
– Nem egészen, valamelyik állóra mondta, hogy az nem annyira tetszik neki. De akkor ez jó lesz.
– Oké. Akkor, végeztem?
– Igen, mert a muffinperselyt, amit annyira szeretett volna, már a múltkor megvettem neki.
– Klassz. Akkor majd érkezem.
Hát így zajlott a rapid ajándékvásárlás.
Dolgoztam tovább.
Hűha, Zsófi háromra hazaér, hogy fog ez a torta összeállni… – morfondíroztam magamban a harangszót hallva, de nem késlekedtem; rövid időn belül jó sűrű pudingot főztem 7 deci tejből 2 csomag vaníliás pudingporral (a kevésbé megvetendő fajtával, amiben igazi vanília van) és némi cukorral.
Az én tiramisum ugyanis eretnek, nem nyers tojással készül, ezzel a trükkel könnyítek a rendkívül zsíros krémsajton (82% a zsírtartalma…brutális). A pudingnak hűlnie kellett, addig is főztem kb. 2 dl kávét, amit felhígítottam fél dl Amerettóval, és cirka 1 dl forró vízzel.
A pudingba beleforgattam a mascarponét, a tortatálon elhelyeztem megfelelő nagyságúra állítva (jó nagyra, 28 centi átmérőjű biztosan volt) a tortagyűrűt, majd elkezdtem a rétegezést. Alulra kávéba mártott babapiskóta került egy rétegben, rá a krém harmada, aztán újabb réteg piskóta, a második harmad krém, utolsó piskótasor, utolsó adag krém. Kakaóporral megszórtam, a hűtőbe küldtem.
Fél kettő volt.
Kicsit ledőltem a kanapéra, aztán arra ébredtem, hogy aludtam. Nem úgy bírom már az éjszakázást, mint régen… – kászálódtam fel, hiszen indulni kellett Zsófiért a suliba.
A gyermek ragyogó arccal jött felém, kíváncsian, de nem kérdezett semmit, azt akarta, meglepetés legyen a torta.
Az is lett. Ugyanis látszólag már összeállt, ám amikor levettem róla a tortagyűrűt, fél percen belül elkezdett kifelé dőlni.

Itt még egész jó

Gyorsan, hozd a gyertyákat…!

Hova szúrjam őket…?

 Láttam Zsófi szemében az aggodalmat, most mi lesz az ő szülinapjával, ha a torta egyszerűen így megadja magát, és nem hajlandó klasszikusan kerek formájú maradni.
– Tudod, Zsófi, ez hegyomlás torta – vágtam ki magam e nehéz helyzetben, mert a sütemény tényleg kezdett egy alászálló hegyvonulatra hajazni. Közben visszaapplikáltam rá a tortagyűrűt, kanállal segítve az eredeti keretek közé a magukat megadó részeket, hogy legalább amíg a gyertyákat meggyújtjuk, addig ne legyen további földindulás.

Immár visszaapplikálva a tortagyűrűbe.

A gyermek boldog volt az ő hegyomlás tortájával, amely ízben egyébként semmiféle kívánnivalót nem hagyott maga után.

Az ajándékozás pillanata

 Kicsivel később anyám telefonált, hogy boldog szülinapot kívánjon a kilencévesnek.
– És milyen tortád lett? – kérdezte.
– Hegyomlás torta – vágta rá Zsófi teljes meggyőződéssel.
– Hát az biztos nagyon finom lehetett – hallottam anyukám hangját, kissé bizonytalan volt, szerintem emlékeiben kutatott ilyesféle elnevezéssel futó édességek után, el tudom képzelni, hogy megjelent lelki szemei előtt a lakodalmakból ismert jégzajlás süti, de nem érdeklődött Zsófinál a részletek iránt.
Majd itt úgyis elolvassa…

Bár kicsit homályos a fotó, de annyira zsófis, hogy itt a helye. A boldog szülinapos.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)