Mai Móni

Triana – Sevilla, 2. nap

Most, hogy letudtuk egyetlen kötött programunkat, ott álltunk még másfél napnyi szabadidővel Andalúzia fővárosában.
Alejandro ajánlott egy-két helyet, ahol különösen finom a tapas; az egyik a trianai piac háta mögött volt fellelhető, s mivel a piacot amúgy is útba akartam ejteni, azt gondoltuk, ebédeljünk ott.
Triana a város “folyóparton túli” része: a Guadalquivir folyó választja el Sevilla óvárosától, a turisták által oly nagyon kedvelt El Arenal, Santa Cruz és La Macarena negyedektől.

Térképünk az útikönyvből

Helybeliek szerint Triana külön falu, nem is Sevilla, másoktól meg úgy hallottam, afféle nyócker ez a városban. Nekem már ettől szipmatikus lett egyébként, mivel én laktam a budapesti nyolcadik kerületben, és ifjúkorom egyik legjobb időszaka volt, amit ott töltöttem.

Trinában jobbára a sevillai munkásosztály él, nem is annyira turista-sújtotta övezet, mint a folyóparttól jobbra eső terület, ami plusz három pontot jelentett a szememben. Mindig előnyben részesítem azokat a helyeket, amelyeket a helybeliek szeretnek, és Triana ilyen.

A trianai oldal a Puente de Isabel II elnevezésű, nagyon szép vashídról

A római Traianus császárról kapta nevét ez a kerület, amely a XIX. században cigánynegyed volt – de most ne asszociáljunk semmire: az itt élő cigányok közül számos neves torreádor, flamenco-táncos és tengerész nevelődött ki. Ma leginkább a kerámiáiról híres; sok-sok kis iparművészeti boltocska bújik meg a szűk utcákon, ahol különleges mázas cserépedényeket, csempéket, egyéb kerámiatárgyakat lehet venni. A házak falán is jellemző egyébként a csempeborítás, nemcsak Trianában, egész Sevillában.

Jellemző megoldás a fehér házfal, valamilyen csempedíszítéssel, továbbá sok-sok kovácsoltvas. Üdítő látvány ez az itthoni sárga házak után; idelátogató oroszok kérdezték tőlünk egyszer, hogy Magyarországon csak sárga kültéri festéket lehet kapni?
Nos, Sevillában biztosan nem.
A trianai piac rögtön a Puente de Isabel II, a városrészt a folyó túlpartjával összekötő, és az 1800-as évek második felében épült híd trianai hídfőjénél található. Masszív halszag uralkodik, de aki bírja, annak maga a Kánaán.

Sok helyen lógnak hasonlóképpen a sonkák, egyébként a tapasbárokban is, mindegyik aljába bele van szúrva egy-egy csúcsos, kúp alakú edényke, abba folyik ki a sonkalé. De megvehetjük a sonkát szeletelve is, persze, mellé számtalan, remek sajtot.

Vagy itt volt ez a zöldséges bácsi, akinél a fűszereket, illetve teákat vettem, aztán csak itthon fordítottam le, hogy tulajdonképpen mit is. Azt mondja, az egyik azahar, vagyis narancsvirág, a másik valeriana, ami ugye macskagyökér, amiből nyugtató teát lehet főzni. Majd kipróbálom. Aztán van itt Te rojo, ami vörös tea, továbbá, egy sanguinaria feliratú, amit a fordító csak angolra volt hajlandó átírni, ennek értelmében bloodroot, vagyis vérgyökér… Van még a szatyromban egy csomag, amit fűszerkeveréknek gondoltam; szerepel rajta, hogy Espino blanco, amit galagonyának fordít a google. Nos, ez lesz a következő kaland, hogy megfelelő felhasználási területet találjak szerzeményeimnek. A táskámból rövid úton ki kellett ebrudalnom a fűszercsomagot, ugyanis számomra érthetetlen módon penetráns lábszagot kezdett árasztani magából. Külön-külön egyik sem büdös, na de együtt… Amikor a piacos túra után, az étteremben először nyúltam a táskámba, majd’ megszédültem, és erősen bíztam abban, hogy elég gyorsan elzártam a szagok útját ahhoz, hogy rajtam kívül más ne érezze, pláne, nehogy hozzám kapcsolja.
Még jó, hogy közel voltunk a szállodához, visszamentünk, leraktuk a cuccainkat, én pedig cipőt cseréltem – már régesrég megbántam, hogy a magammal hozott két lábbelit nem a praktikum, hanem az esztétikum jegyében válogattam, mindegyik törte a lábamat a hosszú séták során, feltett szándékom volt tehát, hogy veszek magamnak egy pár szép cipőt. Igazi spanyolt.

De előbb ennünk is kellett valamit. Olívabogyót feltétlenül…

 

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)

Címkék: ,

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Anonymous says:

    Iskolában tanultál meg angolul? Férjed is beszéli a nyelvet? Anikó

  2. Anikó, sok helyen és sokáig tanultam, jelenleg magánúton, mégsem beszélem úgy, ahogy kéne. A féjem is tud valamelyest, de ő pl. Németül egészen jó, és oroszul is pötyörög.

  3. Sünialom says:

    A Sanguinaria canadensis=vérontó pimpó, vérpipacs.

  4. Sünialom says:

    Aminek olyan átható szaga van az egyedül a macskagyökér (Valeriana), a többinek általában kellemes gyógynövényillata szokott lenni.Üdv, Mesi

  5. Mesi, és mire jó ez a vérpipacs? (köszönöm egyébként nagyon!)Külön-külön egyik sem tűnik kellemetlennek, na de együtt…


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!