Eszter barátnőm, a kanadai nemrég a az időgazdálkodásról szóló bejegyzésemnél igen jó tippet adott a családi munkamegosztásra vonatkozóan.
Meg is valósítottam, a tesztüzemmód eredményei egészen jók.
Ismeritek a szitut, amikor a végén a legtöbb feladattal mi, anyák magunkra maradunk – vagy legalábbis úgy érezzük?
Távol áll tőlem a mártírkodás, de többször hangot adtam már annak, hogy ne gondolják az én drága gyermekeim, hogy bizonyos házimunkák elvégzése csakis az én feladatom, bármi segítség a részükről ajándék számomra.
Nem.
Ad egy: mindenki rendet tud tartani a szobájában (ha akar, illetve, ha rá van kényszerítve), ad kettő: mindenki el tud végezni napi egy házimunkát.
Ezért aztán Eszter útmutatása szerint a hétköznapokra eső feladatokat papírcetlikre írtam. Amit egy héten többször is el kell végezni, azt több cetlire véstem fel: annyira, ahányszor szükség van arra a bizonyos tevékenységre. Utána összehívtam a gyerekeket, akik érdeklődve szemlélték, mi akar ez lenni – de hamar megértették a lényeget.
Mert pofonegyszerű: mindenkinek vállalnia kell feladatot, annyit, amennyit akar, a lényeg, hogy a cetlik elfogyjanak, azaz minden tevékenységnek legyen gazdája – kerüljön ki a parafatáblára. Így alakult ki az alábbi munkamegosztás.
 |
Bencét már le kellett állítanom, hogy ne vállaljon annyi mindent, mert aztán, ha nem tudja teljesíteni, az sem jó. Van, amit Zsófival közösen hajtanak végre – Bogyó sétáltatása, vagy a mosogatógép kipakolása -, de amúgy eddig is ő segített nekem a legtöbbet, a szemetet szívesen kiviszi, sőt, a kutyakaki összeszedése sem okoz neki problémát. Ezeket most is vállalta, mint állandó feladatokat.
A lényeg az, hogy megpróbáltuk úgy elosztani a tennivalókat, hogy senkinek ne kelljen olyasmit csinálnia, amit utál, ugyanakkor mindenki vegye ki a részét a napi teendőkből. Ebben az a legjobb, hogy számonkérhető: te vállaltad – megcsináltad?
A kezdeti eredmények bíztatóak.
Egy hónap múlva elmondom, mennyire vált be az új rendszer.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nekem is be kellene vezetni valami hasonlót, mert néha már úgy érzem, hogy összecsapnak a hullámok a fejem felett. (Főleg ha – mint most – becsípődik a derekam, és fáj a térdem.
Ajjaj. Na, hát ezt javaslom. Nekem eddig jók a tapasztalataim.
Ez nagyon tetszik! Én is bevezetek valami hasonlót. Csak az én gyerekeim még nem tudnak olvasni. De majd kapnak mosolygó fejet, ha sikerül nekik bármit is elvégezni. Dóri Klári
Móni, kedves és hétvégén mi van? Mindenki lazsál?Nézd meg ezt:http://www.nlcafe.hu/baba/20121011/sztrajkot-hirdetett-az-elszant-anyuka/Igaz, itt 6 nap marad ki, de szerintem kutya segítségével simán elérhetjük két nap alatt…ti nem?Nálunk is most indult az új rendszer, hogy átalakultak a családi viszonyok. :)Sok sikert egyébként. :)))))
És a felnőttek nem szerepelnek a listán? Szerintem úgy lenne igazán látható, hogy ki mennyi részt vállal a házimunkából.
Virág, a hétvége más megítélés alá esik.:)Névtelen, ez most komoly? Szerintem nem gondoltál bele: ha felírnám a táblára csak azt, amit én csinálok, azzal be is telne… A gyerekek abszolút tisztában vannak azzal, hogy ez a rendszer nem az ő kizsákmányolásukra épült, hogy én nyugodtan feküdhessek naphosszat, és max. a körmöm lakkozásával legyek elfoglalva. Pontosan tudják, hogykicsivel többet dolgozom itthon, mint ők. Sőt, Bogyó szerdai sétáltatását is én vállaltam, azért nincs a táblán.
Mikor még otthon éltem anyuéknál a nővéremmel meg a sógornőmmel csináltunk hasonlót. Minden hónapban megcsináltuk a beosztást, ki mikor mit vállal, beosztottuk a helységeket, a feladatokat, lehetett választani és csere-berélni is ha valakinek közbe jött valami. Szépen működött! A gyerekeimmel ezt még nem próbáltam, de lehet, hogy itt az ideje, köszi a tippet!Szép napot!
Nálunk ez táblázat nélkül is megy. 🙂
Hát azért a kutyasétáltatást nem nevezném felnőtt munkának….már ne haragudj.Egyébként azért lenne célszerű a felnőttek elfoglaltságait is felírni, hogy a gyerekek pontosan lássák, amit ők vállaltak, az nem kizsákmányolás, mert te ahhoz képest százszor annyit végzel.
én vállalom névvel is, hogy a felnőtteket hiányoltam a tábláról. PErsze nem minden feladarkört, mint ahogy a a tanulás sincs fent a gyerekek részéről, így a te munkád sem.. de pl a napi főzés simán felkerülhetne. de persze te tudod, ha a gyerekek nem érzik egyenlőtlennek, akkor tök jó. Végülis pont elég nagyok már hozzá 🙂 a lényeg, hogy működjön!!(csak kicsit párhuzamot láttam a reggeli erőltetéssel, hogy sok szülő maga sem reggelizik, vagy nyáron ők sem hordanak kalapot, de a gyereknek muszáj, aztán csodálkoznak, ha lekapja a fejéről … de igen, ezek pici gyerekeknél számítanak jobban 🙂
Barackosnál is ott a pont, hogy néha ez felnőtteknek is segít, nincs vita, néma sértődés és mártírkodás, hanem szép, tiszta, követhető (nálunk a lakástakarítás van így felosztva TB-vel, egy férfiléleknek egyszerűbb, ha le van írva, hogy el kell mosogatni :))(Móni, ez már csak beszélgetés volt, nem gondolom, hogy nektek is meg kell csinálni! 🙂
Virág, höhö, alig vettem észre a kutyát a sztrájkoló mami képén 😀
Névtelen, most csak kötekedni akarsz? Valóban, a kutyasétáltatás nem felnőtt munka. De valakinek meg kell csinálnia. Mint ahogy a táblán levőkön kívül is vannak bőven feladatok, és azok is el lesznek végezve előbb-utóbb valaki által. Anélkül, hogy kiírnánk a táblára. NHné, nem látom értelmét, hogy kiírjam oda (ki sem fér,) hogy reggelit készítek, aztán tízórait, elpakolok reggeli után, gyereket fuvarozok, dolgozom, bevásárolok, főzök, kipucolom a konyhát másodszor is, bepakolom a mosogatógépet, berakok egy mosást, kipucolom a fürdőt, rendet rakok a hálóban, ellenőrzöm a gyerekek szobáit, teregetek, vasalok, szerdánként kiviszem a kukát, minden második kedden a szelektív szemetet, sofőrködöm, vacsorát készítek, elmosogatom, ami nem fér a mosogatógépbe (vagy amit nem mosott el), felsöpröm és felmosom a konyhát+ adott esetben a nappalit, a lépcsőt. Mit húzzak ki?
Semmi esetre sem akarod megérteni miről beszélünk. Nem baj.
De, azt hiszem, végül leesett. Bocs. De szerintem a gyerekek tudják, hogy sokkal többet teszek, hiszen látják. Mi itt jól elvagyunk ezzel a kérdéssel, őket meg cseppet sem fogallkoztatja…:)
Tetszik nekem ez az órarend!!! :-))Én örömmel veszek mások által jól bevált fortélyokat, praktikákat, már több mindent átvettem mástól, ami nekem is bevált. Mindent kipróbáljatok, ami jó azt tartsátok meg….. és a puding próbája az evés.Kritizálni a legkönnyebb…..; ja és persze teljesen más egy két személyes háztartás vezetése és egy panel rendbetartása, mint egy nagy család családi házban………
bocs… P.Ildi voltam… :-)))
De orulok, hogy hasznos es foleg vitatema lett a listam! Harom felcseperedo gyerekkel es sok ev egyszulos csaladdal nalunk nem volt kerdes,hogy en dolgozom -e eleget! Olyannyira nem, hogy a gyerekek csinalnak viccet abbol, hogy most mar ertik, mi volt a lenyege a rabszolgatartasnak, mert ok is kapnak enni meg szallast, cserebe meg dolgozniuk kell! 🙂 Azt is hamar tisztaztuk, hogy nem nekem SEGITENEK! Elvegezzuk a szukseges teendoket egyutt, mindannyiunk erdekeben, mindannyiunk otthonaban, ki-ki amire koranal es idejenel fogva kepes. Hiszek abban, hogy ez is egy fontos erteke a csaladnak es hiszem, hogy ezzel teszem, hogy a lanyom majd ne neveljen terpeszkedo kiskiralyokat a gyermekeibol, a fiaim pedig csaszart magukbol, ahol az asszony a szolgaja mindenkinek. Es igazan jo latni, hogy kepesek rendet tartani maguk korul es elvegezni minden hazimunkat.