A szerdai napról, így utólag

Ez a szerda igen csak eseménydúsra sikerült; legnagyobb attrakciója az olívabogyós versenyt lezáró “fiesta” volt, amelyet nagyon puccos helyen, az Október 6. utcában található Iberostar Grand Hotel Budapestben rendeztek meg.
Elegáns volt, na. Kedves fogadtatás, főleg, amikor a bejáratnál, a névsor ellenőrzésnél bemondtam, hogy én volnék a győztes “gasztroguru”, mindjárt kisebb ováció tört ki a hostess hölgyek körében, majd gratuláltak, és odatessékeltek a fotó falhoz, tudjátok, mint a nagy sztárokat az Oscar-átadáson, meg hasonló helyeken, ahol a szükséges logók látszanak, és persze a híresség aktuális szerelmével körítve, és akkor ott fényképezik, arcán boldog mosollyal.
Nos, tizennyolc éve állandó szerelmem nem hagyott cserben, odaállt mellém, így együtt lettünk megörökítve annál a falnál, ahol egyébként előttünk és utánunk tényleg csupa “sztárokat” fotóztak.
Nem tudom idézőjel nélkül leírni, bocs. Nekem Presser Gábor sztár. Vagy mondjuk Rudolf Péter. Vagy Gáspár Sándor. Na, ők nem voltak ott. Ott volt viszont egy csomó “rémlik, mintha már láttam volna” arc, jelenkorunk “celebjei”, akik között felismertem az Irigy Hónaljmirigy zenekart (na jó, ők tényleg jópofák, esetükben talán még az idézőjelet is nélkülözném), továbbá Bagi Ivánt, aztán Palcsó Tamást, Dukai Reginát, Rákóczi Ferencet, és innentől már bajban voltam, mert sem a Barátok közt, sem a Jóban-rosszban sorozattal nem vagyok képben, pedig állítólag azokból is voltak ott szereplők jócskán. Bloggerkartársnőm, Rita, akivel a rendezvény elején beszélgettem, mondta ugyan, hogy ki kicsoda, de bevallom, elfelejtettem. Az tűnt csak fel, hogy a sajtó képviselőit nagyjából hidegen hagyta a receptverseny ténye, inkább az ismert arcokat faggatták az olívabogyóhoz fűződő viszonyukról.

Egy időre magára hagytam életem párját, s mire visszatértem hozzá, éppen Talmácsi Gáborral, továbbá Szandival és Bogdán Csabával társalgott. Ők nagyon szimpatikusak voltak, egyébként. Aztán következett egy rendkívül meglepő spanyol táncbemutató, majd az eredményhirdetés.

Gabojsza, én, Rákóczi Ferenc és Dukai Regina (utóbbiak helyben egy rapid “sztár”-főzőverseny győztesei voltak)

A mi szavazós receptversenyünk idején amúgy bárki tölthetett fel olívabogyós receptet, közülük is választott a zsűri győztest ezen az estén, Gorodecka Annát, aki borban párolt olívabogyó-receptjével nyert. Ő szintén utazhat Spanyolországba, akárcsak én.
Miután átvettem oklevelemet, a hvg egyik munkatársa lépett oda hozzám, valójában azért, hogy bemutassa nekem feleségét, Hajnit, aki régi olvasóm. Az est hátralevő részét velük beszélgetve töltöttük.
Miközben mi beszélgettünk, Rubén Aguilar Bel, a szálloda La Plaza éttermének séfje néhány különleges olívabogyós fogást készített. Az egyik ez a kagylós-citrusos volt:
Hozzávalók:
50 g spanyol olívabogyó
1 dl extra szűz olivaolaj
1 db narancs héja
1 db citrom héja
1 db lime héja
1 szál citromfű
100g kagyló (héjával ennyi)
A kagylót forró serpenyőbe dobjuk. Amint kinyíltak, megszabadulunk a héjuktól. A narancs, citrom és lime héját vékony csíkokra vágjuk és öt másodpercre forrásban lévő vízbe mártjuk, majd jeges vízben hűtjük. Ezt a folyamatot még kétszer megismételjük. A végén összekeverjük a hozzávalókat és 24 órát állni hagyjuk.

Nos, ezen az estén annyi olívabogyót ettem, mint még soha életemben, mert a rendezvényen csupa tapas-t lehetett kóstolni – olívabogyósat, persze. Meg volt olívás csoki mousse is, hű, az nagyon finom!
Tízkor léptünk le, hiszen még haza is kellett érnünk. Végigsétáltunk az Október 6.-a utcán, ami élmény volt, gyönyörűen felújították azt a részt, az éttermek, a kávézók rendkívül hangulatosak, ajánlom, ha arra jártok, feltétlenül nézzétek meg.
Hazafelé bealudtam, dacára annak, hogy megígértem emberemnek, szóval tartom majd; de az a helyzet, hogy jó fáradt voltam, mert előző éjjel megsütöttem újra a segítsütimet, lévén, hogy a sütiátadást is leszerveztem erre a napra, hiszen nyertesem, Napsugár (aki már harmadik alkalommal licitált az én sütimre) Budapesten él. Gondoltam, ne halasztgassuk a találkozót. A West Endben ültünk le kávézni, és beszélgettünk újra egy jót. Bízom benne, hogy a süti beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és a hétvégi családi összejövetelen megállta a helyét.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)