Tegnap beszélgettem egy ismerősömmel, meséltem neki, hogy időnként kissé szétszórttá válok, elfelejtek dolgokat, meg hát igen, a nyáron is kiszáradtak szegény virágok az udvaron, mert elfelejtettem megöntözni őket.
Erre rosszallóan csóválni kezdte a fejét, majd azt mondta:
– Pedig csak naponta tizenöt perc. Vagy még ennyi sem lehetett, amit rá kellett volna áldoznod.
– Jó-jó – eresztettem ki a tüskéimet egyből -, ha napi tizenöt percet vasalnék, nem állna ott egy halommal a vasalatlan, ha napi tizenöt percet pakolnék a konyhában, a nappaliban, a hálószobában, fent a gyerekeknél, mindig mindenhol rend lenne…
– Úgy gondolod, nincs annyid? – kérdezte. – Mikor kelsz? Fél hét. Mikor fekszel? Mindegy, számoljuk csak este nyolcig. Az 13 és fél óra. Főzöl, dolgozol, gyerekeket fuvarozol, ez-amaz, legyen mondjuk hat óra elfoglaltság. Marad 7 és fél óra, ami pontosan 30-szor 15 perc. Nem fér bele? Belefér az, csak szervezés kérdése, és az elhatározásé, hogy nem hagyod elúszni az idődet. Van telefonod, állítsd be rajta az időket riasztással, és csináld. Ennyi. Tök egyszerű.
Minden szava talált.
Főleg, amikor arról kezdett beszélni, mennyire fontos a gyerekeknek, hogy olyan példát lássanak, ami követendő – mert úgyis a kapott minta szerint fognak élni. Ha én szétszórt vagyok, ha mindig rohanás van, nagy valószínűséggel ezt adom tovább nekik is.
Talán még nem késő… – fordult meg a fejemben, és elkezdtem utánanézni az időgazdálkodás témakörének. Meg kellett látnom, hogy ez külön tudomány. Ugyanakkor, ahogy ismerősöm is mondta, semmi ördöngősség nincs benne. Elhatározás, cselekvés kérdése – csak rajtam múlik.
Tervem az, hogy a gyerekeket is bevonom, méghozzá:
1. Naponta mindenkinek el kell végeznie 15 perc pakolást/takarítást a szobájában, vagy ha ott akkora rend van, akkor az ő szintjükön levő közös helyiségekben.
2. Mindenkinek vállalnia kell ezen felül egy konkrét házimunkát, amit (ha szükséges) naponta elvégez. Ilyenekre gondolok, mint a mosogatógép kipakolása (ezt például régóta Zsófi és Bence végzi közösen), teregetés, lépcső lesöprése, gyors rendrakás a nappaliban, kutyakaki összeszedése az udvaron, szemét kivivése, porszívózás. Heti rotációban változtatni lehetne a tevékenységet, ha úgy igazságosabbnak érzik.
Mindezt persze valahogy szeretettel, ösztönzően, ám kellő határozottsággal kell tálalnom, mert nem őrmesteri szerepben akarok tetszelegni, hanem valahogy rávezetni őket arra, amire én is el szeretnék jutni: a rendszerességre.
A magam részéről, a következő napokban összeírom, milyen konkrét napi/heti/havi feladataim vannak. Ismerősöm szerint a következőképpen érdemes csoportosítanom:
– fontos és sürgős;
– sürgős, de nem fontos;
– fontos, de nem sürgős;
– nem fontos és nem is sürgős.
Négy oszlopban elrendezni, és így kialakítani a prioritásokat. Ehhez ugyan teljesen át kell majd alakítanom a hozzáállásomat a dolgokhoz, mert viszolygok a listáktól, de inkább hozzászokom, mint hogy újból és újból szétessek.
Azt is javasolta, hogy mielőtt leülök a gép elé dolgozni, végezzem el az egyéb teendőimet, akkor, ha el is úszik egy kis időm a netezéssel, már nem a feladataimtól veszem azt el.
Nyilván, mivel én itthonról dolgozom, egészen máshogy alakítom ki a teendőim sorát, mint az, aki napi nyolc órát dolgozik egy munkahelyen. De biztos vagyok abban, hogy a jó időgazdálkodás mindenkinek fontos – hiszen az elmúlt percek, órák, napok nem hozhatók vissza.
Nos, most ezen ügyködöm. Ha elkészültem, beszámolok.
És ti? Hatékonyan gazdálkodtok az időtökkel?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
