Úgy gondoltam, mielőtt rátok árasztom az olívabogyós receptversenyt lezáró rendezvényen szerzett élményeimet (ahol az egy főre jutó “celebek” száma már-már nyomasztó volt), előtte felteszek egy jó kis receptet arról a kártyagyűjteményről, amelyről a segítsütim ötlete is származik.
Diós karika. Ez lett volna, és a kártyán így néz ki:
Úgy jártam, ahogy ritkán: nem sikerült.
Harmadik recepttel próbálkoztam ebből a gyűjteményből, ebből kettő nem lett jó (a másik a majdnem segítsütim volt). Azért ez nem túl megnyugtató arány. Még ha kezdő lennék, akkor sem lenne az.
Láthatóan égetett tésztából készül a karika, ám a leírás az általam ismert égetett tészta-receptektől eltért. De nem fogtam gyanút, mivel égetett tésztás süteményeket nem igazán szoktam készíteni, gondoltam, miért is ne lehetne ez egy másmilyen recept?
Hát nem jó, hogy a macska rúgja meg.
Tíz darab lapos és kemény karikát kaptam végül, amit azért a felvert, és Zselatin fixszel rögzített, cukros darált dióval összekevert tejszínhabbal megevett az én állandó tesztcsapatom, mondhatom, egy zokszó nélkül. Csak én mérgelődöm, mert azt hittem, előrukkolhatok egy újabb szuper süteménnyel.
No, majd legközelebb.
Gyakran jártok így, hogy nem sikerül a recept?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Nem túl gyakran, de akkor én is fel tudok robbanni…
Járta már így én is sok-sok éve. Rendeltük a receptkártyákat, próbálkoztam és nem jött össze. Azóta a hozzá járó műanyag dobozban pihennek a kártyák, jól elrejtve a spejz mélyén 🙂 És megtanultam hogy mások (ismerősök) által kipróbált receptekkel próbálkozzak onnantól. 🙂
Én a neten talált receptekkel jártam már így. Azóta vagyok állandó “zugolvasód”.
:))
Ha a Mester kiadó kártyáiról van szó, akkor így én is jártam, nem is egyszer. Útközben módosítgattam a receptet és úgy jó lett. Néha már első olvasásra is furának tűnik a recept. Sokszor olvastam, hogy ropogós, és közel sem az, bár finom íze volt.
Vannak bevált helyek a neten, onnan mazsolázok. És vannak bevált helyek, ahonnan soha nem próbálok receptet. Egyszer krumplis pogit akartam sütni egy nagyon menő gasztrobloggertől, a második próbálkozás után a család sírva könyörgött, hogy innen soha ne válasszak receptet. Két hét múlva egy ismerős panaszkodott ugyanerre a blogra, de neki a kalács nem sikerült. Lehet, hogy nem bennem van a hiba…
Vannak bizony. Régen megvettem az összes Jó konyhát (vagy 15 éve), aminek a receptkártyái egészen jók, a citromos halam is abból van, meg a csokimousse és még jó pár, például a a narancsos kacsám is abból sikerült istenire. De aztán egy másik sorozattal rendszeresen csúfos kudarcot vallottam, szóval nem vettem meg a többit (szerencsére nem fizettem elő).De a legbosszantóbb, hogy a Nélkülözhetetlen desszertek c. könyvet megvettem a Libriben, és négyszer (!) próbáltam ki belőle a citromkrémes pite receptet. Négyszer, ebből a harmadik alkalommam kétszer is megcsináltam a krémet. Hát, nem dermedt meg, bár kanállal minden alkalommal megettük. :o) De csoda-e, ha nem készítek csak pár sütit?
Szinte sosem követek híven receptet, így mindig magamra foghatom, ha nem sikerül 🙂 Én szintén az egyik gasztroblogger első könyvével vagyok így… Sosem passzol.
Pedig már vártam a bejegyzést a versenyről 😉
Én a tvpaprikán futó sorozattal vagyok így, mikor a cseh fiú, “Sweet Boy” készíti a sütiket. 3-ból 3 nem lett jó, pedig I-ten biz’ úgy csináltam…