Visszatérve még egyszer, talán utoljára soproni kikapcsolódásunkra, azért nem szabad megfeledkeznem arról, hogy a csajos programhoz az is kellett, hogy az én drágám azt mondja, ő jól ellesz itthon a fiúkkal, menjünk nyugodtan.
Ilyen emberem van nekem.
És a lányokkal pont a kapuvári Monako cukrászdában vettünk részt üzemlátogatáson, amikor e-mail érkezett, benne fotóval az éppen sülő tepsis krumpliról, alatta pedig:
Ez a kis tepsi. A nagyot még pirítom. Brutál kaja 1000 forintból se. Bence: “bírnám ha többször lenne ilyen”.
 |
| Bence, a kis bloggergyerek még a tányért is lefotózta. |
Szűkszavú volt ugyan, de lényegretörő: megbizonyosodtam arról, hogy az otthon maradottak nem halnak éhen. Egyúttal ott volt az a kis cinizmus is, hogy látod-látod, gyakrabban készíthetnél ilyen régi nagy klasszikust, a sok flancos újdonság helyett.
Mert hát nem kell mást tenni, mint csíkokra vágni vagy húsz deka szalonnát, felszeletelni hat fej hagymát, megpucolni két kiló krumplit, Aztán a tepsibe tenni a szalonna egy részét, a hagyma harmadát, elrendezni rajta a vékonyra szelt krumpli felét, rá megint hagyma, szalonna, arra krumpli, aztán megint hagyma és szalonna, aztán jól megsütni 200 fokon majd’ egy óra alatt. Nem tehetek róla, tudom, hogy ez nagyon finom, de szívesebben összedobok feleennyi idő alatt egy tárkonyos ragulevest.
Az e-mailt egyébként aközben olvastam, hogy balról egy franciakrémes, jobbról a kecskeméti barackos kölestorta, előttem pedig egy csokis-kekszes kocka várt érzékszervi bírálatra, hogy aztán megszemléljük a 11 éve működő cukrászda termelőjét a tulajdonos, Mónika kalauzolásával. Az üzlet elnevezése (Monako) is az ő nevére utal.
Kapuvár tízezres kisváros Soprontól 40 kilométerre. Kis vitnyédi kitérővel – amely a közvetlenül előtte fekvő település – célirányosan a cukrászdába mentünk, amely vendéglátóim szerint messze földön híres finom süteményeiről és fagyijáról.
Az épület a Lumniczer Sándor u. 1. szám alatt található, gyönyörűen felújított, kétszintes, kerthelyisége is van; az üzlettér klimatizált, szépen berendezett, a süteményes és a fagyispult pedig magával ragadó.
 |
| Ezt a képet a cukrászda Facebook-oldaláról vettem. |
Végignéztem mindent szorgalmasan. Mónika elmesélte, hogy igyekeznek mindent természetes alapanyagokból készíteni.
A hulladékhő hasznosítása: a sajtos roló és a leveles pogácsa éppen megsül a hűlő sütőben.
A hűtőkbe is benéztem, a másnapi sütik értek össze ott szépen a krémmel.
Itt pedig a tortadíszek sorakoznak szépen.
Aki nyújtott már vajastésztát, tudja, milyen erőpróba, főleg, ha nagy mennyiséggel kell dolgozni. Ezt a munkát végzi el ez a kiváló tésztanyújtó gép.
Az üzlet az elmúlt 11 év alatt, évről évre szépen fejlődött – igazi kis birodalommá nőtte ki magát. Ha arra jártok, ne hagyjátok ki!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Azért a sütiket lefotózhattad volna:)!
A szemközti kórházban szültem a nyitás évében ősszel. Akkor még csak egy kis helység volt, de a fagyijuk azóta kedvencem. A kórházi kosztot onnan egészítettük ki! 🙂
Kapuváron lakom, örülök, hogy a mi kisvárosunkban is jártatok, és bemutattad a cukrászdát, ahol tényleg nagyon finom a süti és a fagyi egyaránt. Mi meg pont azon a héten nyaraltunk Vonyarcvashegyen, mikor Ti a környékünkön jártatok.Ildi
Ez vicces:))
Koszi a tepsiskrumpli receptet, most bedugom a sutobe, elmegyek kutyat setaltatni, mire hazajovunk, kesz a vacsora ( a sutot beprogramozom, h kikapcsoljon, hatha hosszabb lesz a seta 😉 )