Járkálás a nyírfacukor körül
Nemrég egyik olvasóm valamelyik nyírfacukros sütireceptnél felvetette, hogy ő bizony aggályosnak tartja a nyírfacukor gyártását. Kommentje a következő volt:
“És nem értem, még mindig nem értem, hogyan lehet egészséges egy olyan termék, amit környezetszennyező módon, veszélyes vegyszereket felhasználva állítanak elő – ha a wikipediának hihetek -, és miért kell ezt bioboltoknak mint reformédesítőt nyomniuk a reformsznoboknak, reformhippiknek meg persze a cukormentes diétára rászorulóknak. Rosszul emlékszem, hogy a Te blogodon olvastam egy kétkedő posztot – vagy hozzászólást – arról, hogy a mosódió vajon tényleg annyira környezetkímélő-e, ha több ezer kilométert utaztatják Magyarországig. Az ökológiai lábnyom növelésének kérdése szerintem az ilyen reform-műkaják esetében is felmerül, mint a xilit.”
Bár azt nem tudom, hogy én magam a reformsznob, avagy a reformhippi kategóriába tartozom-e, a wikipédiát olvasva valóban, nekem is rémisztőnek tűnik a gyártás, ezért megkérdeztem egy vegyészmérnök olvasómat, hogyan vélekedik róla. Íme a válasza – ami a nekem írt magánlevél, tehát nem hivatalos szakértői vélemény. Inkább úgy mondanám, szakértői magánvélemény.
Na most elolvastam én is a wikipediát, és vegyészmérnök szemmel nézve ebben semmi rémisztőt nem találtam. Szerintem a virsligyártás sokkal gusztustalanabb. Készül pálinka törkölyből, egyéb szeszes italok kukoricából, rizsből, persze általában melléktermékekből, és a legtöbb fermentációval. Gyanítom, hogy ma már nem a Ni katalizátoros redukciót használják, mert nagyon magas a környezetvédelmi díj, nem tudják megsemmisíteni a maradékokat és a nikkelkatalizátor sem olcsó. A fermentáció meg természetes folyamat, gyakorlatilag a marhák gyomrát modellezik, ők képesek az ilyen oldhatatlan poliszacharidok emésztésére. Tehát a gyártás, a végtermék nem veszélyes ránk nézve, csak drága. A környezet az más. Annak nem tesz jót. De gyakorlatilag semmilyen élelmiszer ipari méretű előállítása nem kíméli a természetet. “… aminek elhelyezése problémát jelent: például mandulahéjból kiindulva a nyersanyag tömegének kevesebb mint 10%-a alakítható xilózzá, a visszamaradó magas lignintartalmú, viszkózus massza csak tüzelésre használható.” A lignin a fa fő alkotóeleme, azt is eltüzeljük, lesz belőle víz, meg CO2, semmi gond. Részemről a mandulát sajnálom, kár erre elhasználni… Egy csomó mindenből készítenek tüzelőanyagot, nem hiszem, hogy ez okozza az üvegházhatás nagy részét, de persze hozzáad valamicskét. Ráadásul a nyírfát mire használják xilit gyártáson kívül? Tüzelésre. Na jó, az IKEA gyárt még nyírfafurnéros konyhaajtókat is. A kukoricaszárból mi lesz alapesetben? Egyrészt szükség-takarmány, másrészt energia: vagyis eltüzelik. Ugyanott vagyunk, csak előtte kiszednek belőle egy kis xilitet. Ettől még maga a termék nem veszélyes! Aki hajlamos a cukorbetegségre, kórosan elhízott, gond van az inzulinrezisztenciájával, az természetesen egye megelőzésként. Csak javasolni tudom. Annak is, akinek nagyon romlékonyak a fogai (a lányom csak xilites rágót kapna, ha tudna rágózni és nem nyelné le két perc után…). Jobbat tesz magával, mintha gyógyszereket szedne (amiket szintetikus úton állítanak elő, jó drágán, abszolút környezetszennyező módon). Aki meg egészséges vagy csak kövér, mert baromi sok sütit és csokit eszik, az egyszerűen csökkentse a cukor bevitelt, de felesleges xilitre beruháznia. Vegyészmérnökként (férjem is az) soha nem veszünk se nyírfacukrot, se barnacukrot (mert az aztán SEMMIVEL nem egészségesebb, mint a sima), teljes kiőrlésű temékeket csak ritkán (a toxinoktól jobban félek, mint a fehér liszttől) és úgy általában mindent megeszünk. Tényleg: vajat és margarint is, szalonnát és zsírt is. Meg bevallom, rengeteg csokit… Ha igyekszünk figyelni az ökológiai lábnyomunkra, akkor azért elég sok mindenről le kellene mondanunk, a déli gyümölcsöktől kezdve a hámozott paradicsom konzervig, ruhát, műanyag-terméket szinte nem is gyártanak itthon, mert drágább, pedig valaha ezekben is jók voltunk. Ezt ma, itt Magyarországon nehéz kikerülni, elég szkeptikus vagyok annak ellenére, hogy igyekszem én is hazait enni-venni, inkább otthon főzni, félkésztermékeket mellőzni, de sajnos nem megy. Mindig azt hozzuk fel mentségként, hogy lehet, hogy az ősember csak paleolit módon táplálkozott, a helyi gazellákat ejtette el és nem a szomszéd kontinensről származott a mammutbőr mellénye, de maximum 20 évig élt. Mi ezt többszörösen túlteljesítettük annak ellenére, hogy eszünk emulgeátorokat, tartósítószereket, kapunk UV sugárzást és kipufogógázt rendesen.
Ahogy a gimiben tanultuk: “nihil nimis” – vagyis semmit se túlozzunk el. Ezt alkalmazva a táplálkozásra, ha nem eszünk valamiből túl sokat, sokszor, egyhangúan, akkor már jók vagyunk.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)