Kreatív anyu
Na, most el tudom képzelni, az én Éva barátnőm milyen kikerekedett szemekkel nézi majd meg a képeket, és tudom, ha éppenséggel családilag nem költöztek volna ki Svájcba, még fel is hívna, hogy mi történt velem, nem szoktam én ennyire kreatívkodni.
A helyzet az, hogy az engem ért ingerek kumulálódtak; először a Kifli és levendula blog inspiráló hatása, majd a tegnap megnézegetett többszáz konyha- és egyéb lakberendezés-témájú fotó megtekintése, aztán egy barkácsáruházban véletlenszerűen megesett nézelődés együttes következményének tudom be, hogy délelőtt egyszer csak elindult nálam a vezérhangya.
Többször mondtam már, hogy nem szeretem ezt a konyhát, ami ebben a lakásban van. Ma délelőtt eldöntöttem, siránkozás helyett inkább alakítok rajta, hogy otthonosabb legyen. Mert a legnagyobb bajom az vele, hogy nem igazán felhasználóbarát. A munkafelületeknél a falon nincs csempe, csak a fehérre festett fal,és mivel nem a mi házunk, nem is csempéztettük ki, az elég nagy költség lenne. De ma a fentebb emlegetett barkácsáruházban (juszt se fogom reklámozni) megláttam a tapétákat – amelyek lemoshatóak. Egy tekercs 2000 forintba került, a tapétaragasztó hozzá plusz 800 forintba.
Nekiálltam. Leszereltem a síneket, amin ilyen kis fűszertartó polc volt, meg a késtartó mágnest, utána jutott eszembe, hogy lefényképezzem az “előtte” állapotot.
És ilyen lett:
Tudom, tudom, nem ez a tapéta a lakberendezés csúcsa, de nem volt túl nagy választék, nekem meg most tökéletesen megfelelt, és végre meleggé változtatta azt a sarkot, ahol a legtöbb időmet töltöm a konyhában.
De nem értem ám be ennyivel. Képeket is tettem fel. Az étkező mögött volt egy nagy üres fal, amire eddig nem került semmi. Találtam a spájzban két régi, vacak keretet, ronda barnára festve. Kicsit megcsiszolgattam őket, a hátuljukra madzagot kapcsoztam (mert egyszer, nagyon előrelátóan vettem egy tűzőgépet), a madzagokra pedig facsipesszel képeket aggattam.
Itt az üres fal, bár már egy újítás rajta van, a kapcsolók köré is került tapéta…
After:
Csipeszek: 200 forint, sárga madzag: 300.
Az egyik kedvenc fotóm, valamikor hét évvel ezelőttről:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)