Vagyis rám, például.
Én is szívesen veszem, ha helyi lakos ad tanácsot a számomra idegen helyen arra nézve, hova menjek enni, mit érdemes megnézni, ilyenek.
Hát én itt vagyok otthon, Keszthelyen és környékén, itt tudok hasznos információkkal szolgálni.
Azt megfogadtam, hogy induló vállalkozást nem reklámozok, mert elég nagy a kockázat, sajnos: elképzelhető, hogy nem tudják tartani a színvonalat, pár hónap múlva rég nem olyan, mint a kezdetekben volt, aztán talán be is zár. Jártam már így, ezért mostanában óvatosabb vagyok, de ami a Rétesházat illeti, lassan másfél éve állja a sarat, és nemcsak hogy tartják a kezdettekkor hozott színvonalat, de folyamatosan emelnek is rajta!
Amikor először megtaláltam őket, a kastély mögött, a Sopron utcában, azt gondoltam, hogy jó ötlet, de sajnos rossz helyen van. Nem fog tudni életben maradni. Még eltelt néhány hónap, mire betereltem a férjemet, hogy kóstolja már meg a réteseket (tudjátok, a hülye fogyókúra…), azt mondta, finomak. Akkor beszélgettem Végh-Pataki Máriával (vicces, nem? – megint Pataki Mária!), névrokonával szemben ő egy fiatal lány, pontosabban asszony, férjével közösen találták ki és valósították meg a Rétesházat, ahol kézzel nyújtott réteseket árulnak, amelyek a nagymama receptje alapján készülnek.
Akkor azt mondta nekem, hogy elég sokan ismerik már őket, sok rétest visznek el rendelésre, úgyhogy igazából nem panaszkodik. Hoppá – gondoltam -, egy magyar vállalkozó, aki nem panaszkodik! Szeretem az optimista embereket, ezért innentől kezdve gyakrabban betértem, és többször is érzékszervi vizsgálatnak vetettem alá a réteseket. Szúrópróba szerű ellenőrzéseim alapján nyugodtan, sőt bátran mondom: akár itt éltek a környéken, akár csak errefelé nyaraltok, ne hagyjátok ki a Rétesházat!
Már nem pontosan ugyanott vannak, ahol megnyitottak: két házzal odébb költöztek, nagyobb helyre, és a kínálat is bővült: fantasztikus salátákat, szendvicseket, hamburgereket árulnak. Minden helyben készül: ők sütik a bucit, a bagelt, ráadásul a rétesekben is folyamatosan újítanak; ma már volt lecsós is (szalonnás-hagymásat ettem épp, amikor kihozták a konyhából), javasoltam, készítsenek bolognait is, mire azt a választ kaptam, hogy igazából már gondolkodnak rajta…
Szeretem, sőt, tisztelem, amikor azt látom, hogy valaki hivatásszerűen, szenvedélyesen tesz valamit. Az menni fog. Mennie KELL.
A címük: Sopron utca 5. Fent vannak a Facebookon is, nézegessetek csak náluk…
(Ez a bejegyzés nem fizetett, hanem részemről teljesen önzetlen és önkéntes. Csak mondom.)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
