Vonyarci bornapok
Egészen pontosan “Vonyarci boros forgatag”. Ez van már szerda óta, meg tart még holnapig; tegnap meglátogattuk a rendezvényt, főleg, miután a szomszéd Piroska mondta, hogy a bábszínház után a Dolly lesz.
Dolly!
Mult ifjuság tündér taván
hattyúi képed fölmerül.*
Nektek is megvolt a Vakáció című album? Nekem is. Tulajdonképpen 11 éves korom óta, hogy a lemezt megkaptam a nagybátyáméktól karácsonyra, próbáltam a címadó dal első sorát megfejteni – sikertelenül.
Egyszerűen nem értettem, hogy mit csinál a hangulatom végre? Hát most már tudom. Nem azért, mert megértettem, nem, pedig füleltem, hogy hátha most, így élőben elcsípem azt a szót, hanem mert megnéztem a zeneszoveg.hu-n: PLAFONON! Plafonon a hangulatom végre… hát, erre soha nem gondoltam. Kavarog, meg csodajó, azt próbáltam ráhúzni, de éreztem, hogy nem passzol.
Szóval, Dolly. A bábszínház után következtek, félórás csúszással indult a műsor (nem az ő hibájukból), addigra már a színpaddal szemközti boros házikóknál a közönség egy része kissé bemelegített, és nagyon jónéven vette a nosztalgiázást. A régi Dolly Rollból az énekesnőt Kékesi Zoltán kísérte el, ő volt műsoruk szpíkere is. Még egy srác volt velük, de hogy hangszeren játszott, vagy a technikát kezelte, azt nem is figyeltem. Volt itt Elpattant egy húr, Isztambul, Ábrándos szép napok, meg néhány szám, amit már nem is ismertem – aztán jött egy egyveleg operettekből… Afféle “János, legyen fenn a János-hegyen”-típusú nótákból…Hát, erre nem lehet mit mondani. A közönség meg is lepődött kissé, ilyesmire ők sem számítottak.
Nos, mintegy 45 percig tartott a “fergeteges buli”, aztán gyorsan le is léceltek gyermekkorom kedvencei, de előtte még nem felejtették el megemlíteni, hogy véletlenül éppen van náluk néhány CD, amit önköltségi áron megvehetnek a szemfülesek, ráadásul nekik még dedikálják is.
Mivel a folytatásban utcabál következett, mi pedig nem akartunk együtthömpölyögni immár a tömeggel, hazafelé indultunk. Éppen a művelődési ház előtt jártunk, amikor Dollyék kiléptek onnan, gondoltam, jó közhelyesen odaszólhatnék, hogy Helló Dolly, meg megkérhetném, hogy álljunk már össze egy fotóra, jól mutatna a blogomon, de amíg ezen morfondíroztam magamban, ő már el is viharzott.
Így nem lett közös képem Dollyval.
Amúgy, ma operett-est volt, holnap viszont Vikidál Gyula, majd Sipos F. Tamás fog énekelni, igaz, ők is csak ilyen háromnegyed órácskát.
* Vajda János: Húsz év múlva
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)