Nyehegős
Tudom én, hogy nem illik sírni egy blogban, meg tudom, hogy a lepényhal először, a remény hal meg utoljára, de magyarázattal tartozom azért, hogy csak ilyen ál-bejegyzéseket produkálok egy ideje.
Az úgy volt, hogy még év elején, az első negyedévben elvégeztem egy bizonyos munkát, amiért járt volna egy bizonyos összeg. Egyben kimondva jól is hangzik. Azonban ez az összeg, dacára annak, hogy én a munkát elvégeztem, nem érkezett meg.
Megértő vagyok. Elég sokáig. Ezért türelmesen vártam, hogy majd csak rendezik a felém való elmaradást, de nem. Ígéreteket kaptam, és bizakodtam.
Egyik sem teljesült.
Nem baj, gondoltam, mivel jött egy nagyon kedvező lehetőség, hogy családostól elmehessünk végre július elején Horvátországba nyaralni, majd jó lesz ez a pénz arra. Legalább végre nyaralunk.
De a pénz nem érkezett meg. A nyaralás elmaradt.
Hát, gondoltam, ennek már lőttek; sebaj, ugyanis adódott egy másik, talán még kedvezőbb lehetőség, egy kis gasztronómiai tanulmányút Olaszországba. Három nap múlva menne a repülőm, de ha csak valami csoda nem történik, úgy tűnik, ez már nélkülem megy el.
Mert a pénz még mindig nem érkezett meg.
És nekem most, bevallom, hosszú idő után elegem lett. Szomorú vagyok és csalódott, ráadásul a kialakult helyzet a kreativitásomra sincs jó hatással. Nincs kedvem se főzni, se sütni.
Ez van.
De talán holnapra elmúlik.
Érik a szeder.
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)