Tudom én, hogy nem illik sírni egy blogban, meg tudom, hogy a lepényhal először, a remény hal meg utoljára, de magyarázattal tartozom azért, hogy csak ilyen ál-bejegyzéseket produkálok egy ideje.
Az úgy volt, hogy még év elején, az első negyedévben elvégeztem egy bizonyos munkát, amiért járt volna egy bizonyos összeg. Egyben kimondva jól is hangzik. Azonban ez az összeg, dacára annak, hogy én a munkát elvégeztem, nem érkezett meg.
Megértő vagyok. Elég sokáig. Ezért türelmesen vártam, hogy majd csak rendezik a felém való elmaradást, de nem. Ígéreteket kaptam, és bizakodtam.
Egyik sem teljesült.
Nem baj, gondoltam, mivel jött egy nagyon kedvező lehetőség, hogy családostól elmehessünk végre július elején Horvátországba nyaralni, majd jó lesz ez a pénz arra. Legalább végre nyaralunk.
De a pénz nem érkezett meg. A nyaralás elmaradt.
Hát, gondoltam, ennek már lőttek; sebaj, ugyanis adódott egy másik, talán még kedvezőbb lehetőség, egy kis gasztronómiai tanulmányút Olaszországba. Három nap múlva menne a repülőm, de ha csak valami csoda nem történik, úgy tűnik, ez már nélkülem megy el.
Mert a pénz még mindig nem érkezett meg.
És nekem most, bevallom, hosszú idő után elegem lett. Szomorú vagyok és csalódott, ráadásul a kialakult helyzet a kreativitásomra sincs jó hatással. Nincs kedvem se főzni, se sütni.
Ez van.
De talán holnapra elmúlik.
Érik a szeder.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Ez annyira lehangoló és elkeserítő. Hogy egyesek nem érzik úgy hogy az elvégzett munkáért kifizessék a bért. Valamiből meg kell élni. Meg ha nem is az múlik rajta, a munkádat elvégezted, tehát jár érte a pénz. Remélem megkapod mielőbb! Amúgy ma is megugatott Bogyó 😛 Pedig Max nélkül voltam. 🙂
Most megszakad a szivem.Mert sajnos tudom azt h milyen erzes az amikor szamit az emberfia egy dologra ami logikus kovetkezmenye egy munkajanak-feladatanak..A legrosszabb igazan tenyleg a kiabrandultsag es a lendulet megtorpanasa.Amir tudok tanacsolni csak annyi h igenis jogilag is probald ervenyesiteni a jogos igenyedet.Ha erre nincs lehetoseg akkor csak igen eroteljes mivoltban adj hangot annak h ami jar az jar.Sokan olyan illedelmesen es turelmesen allnak hozza a tartozasokhoz h ezzel a rendszeresen tartozokat biztatjak a tovabbiakra.Menj szemelyesen es kerjed el!!Ha nincs papir a munkadrol akkor mondd a “munkaltatonak” h feljelented stb..Ha nem mukodik akkor sajnos ez van.Fontos azt tudni h ha a Jo Isten bezar vhol egy ablakot mashol kinyit es ad mas indulo lehetoseget,jobbakat mint amiket elhalasztottal!Nekem ez utobbi bevalt a rosszul elsult esemenyekhez!Hinni kell h lesz ez sokkal jobb is!!Az eluszott penzen pedig ne agyalj sokat,mert csak kikeszit teged es a csaladodat!Van egy csodas csaladod es mar ez tobb mint amivel sok ember a soksok penze utazasa ellenere rendelkezik!!!!!!
Jó, persze, a probléma relatív, hisz’ vannak ennél sokkal fájóbb események, történések, dolgok, tehát, ha innen nézem, akkor ez nem is olyan vészes dolog…de most nekem ez fáj.
És igazad van Angiii, én is így vagyok vele, ahogy mondod. 🙂
Van olyan blog, amit rendszeresen olvasok, és a blog írója bevallottan terápiás siratófalnak használja. :o)Szóval szerintem a saját blogodban arról írj, ami foglalkoztat, és ne törődj a fanyalgókkal.Felháborít az illető cinizmusa, remélem, hogy neki se fogják a háromszorosát kifizetni majd akkor, amikor a legjobban rá lesz szorulva. Mi is többször jártunk már hasonló cipőben, ezért a másodpéldányon mindig aláíratjuk, hogy átvette a számlát. De inkább mi is leírjuk a veszteséget, sztornózzuk a számlát, stb. Mert nem éri meg a macera és az idegeskedés. :o(Nincs jó tanács, mérgelődd ki magad, és soha többet ne állj szóba velük, sőt, ha valaki mondja, hogy megbízták valamivel, beszéld le a munkáról. (Ne írásban, csak szóban, mert a szó elszáll, a papír megmarad!) És vigaszképpen: egyszer mindenkit át lehet vágni, de pláne egy kisvárosban hamar híre megy, hogy nem fizet, és nem lesz, aki dolgozzon neki. És te kiállított számlával tudod igazolni, hogy nem fizetett, ő pedig nem tud átutalási megbízást vagy nyugtát tenni mögé, hogy de igenis fizetett. Pereljen be, ha mer, amiért szóban panaszkodsz! Nem életszerű, hogy egy négygyerekes családanya találomra írogat számlát és áfát fizet, olyan viszont volt már a történelemben, hogy egy vállalkozó nem fizetett az elvégzett munkáért.
Egy a cipőnk, Móni… Lehet, hogy ezért szorít?!
Azért szinte minden igényt lehet jogilag érvényesíteni. Ha tudok segíteni (munkajogász), szólj, írok emailt. Üdv, Judit
Nagyon sajnálom, Móni, és nagyon megértelek. A férjem műfordító, és vannak olyan kiadók, akik sportot űznek abból, hogy a kiállított számlát 4-5-6 hónap(!) késéssel fizetik ki. Képzelheted, mit jelent ez három gyerekkel, gyesen levő feleséggel. Közben az egyik ilyen kiadótulajdonos azt se tudja, mit vásároljon még fel, és a saját klubjának focistái többszörösét keresik havonta egy műfordító jövedelmének.(Ja, és magyar focistákról van szó…) Bocs, hogy én is siratófalnak használom. 🙂 Nagyon szorítok, hogy el tudj utazni, megérdemled 🙂 Zsuzsi