Engesztelés gubával
Először az a cím jutott eszembe, hogy Kaki és guba, de úgy gondoltam, azért ez egy gasztroblogba (még ha csak ál is) nem igazán illik, tehát némileg disztingváltam, és egy semleges verzió mellett döntöttem.
A következő történt.
A tegnapi vihar ideje alatt Bogyó átszökött legkedvencebb szomszédaink telkére – több járatot rendszeresített oda magának az utóbbi időben, ahol finom csemegékkel is ellátták egy-két alkalommal; olyannyira magáénak érezte aztán már azt a területet is, hogy miután átszökött, elkezdte őrizni az ő házukat, és megugatott minden járókelőt. Nos, tegnap, miután átment, már nem elégedett meg a telekkel: mivel nyitva volt a ház ajtaja, és éppen dörgött-villámlott, beszaladt, felment az emeletre, és elhelyezett egy kedves kis csomagot a fürdőszobában.
Amikor kopogást hallottam, meglepődtem; a szomszéd Ági állt az ajtóban, csuromvizesen (már esett), kezében hozva Bogyót, és kedvesen, ámde határozottan felhívta a figyelmemet arra, hogy azzal a kerítéssel most már tényleg kellene kezdeni valamit. Mert bár már nagyjából feltakarították a bűzölgő kupacot, nem igazán szeretnének még egy ilyen programot.
Úgy éreztem, ide a puszta szavaknál (elnézést, bocsánat, nagyon sajnálom) több kell.
Mivel a héten tökélyre fejlesztettem a mákos guba sütésének tudományát, ezzel a tányérnyi különlegesen finom desszerttel fejezünk ki kollektív megbánást a történtek miatt.
Öntet is jár hozzá. Vaníliás.
Remélem, kiengesztelődnek…
Hasonló bejegyzések:
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)