| Forrás |
Nem tudom, hogy én lettem-e csak érzékenyebb a látványra, de mostanában megdöbbentően sok elhízott, kimondottan kövér kisgyereket látok. Nem egyszerűen kis túlsúllyal rendelkezőket, hanem borzasztóan hájasakat. Kifejezetten megbotránkoztam nemrég egy rendezvényen, ahol egy rózsaszínbe öltöztetett, a saját normál súlyának kétszeresét cipelő hatéves-forma szőke “cukipuki” kislányba az anyukája csak úgy diktálta bele a lángost.
Mindig felmerül bennem a kérdés, vajon a szülők mit tesznek azért, hogy a gyerekeik ne legyenek kövérek?
A fent említett anyuka, gyanítom, nem sokat. Mert akkor inkább lenne nála valami gyümölcs, vagy fehérje, de hogy pont a szénhidrátot tömi egy rettentően elhízott gyerekbe – ez több, mint felelőtlenség.
Végiggondolja-e az ilyen szülő, hogy a kóros elhízásnak milyen következményei lehetnek? Hamar beköszönhet a 2-es típusú diabétesz, a magas vérnyomás, különböző mozgásszervi, illetve szív- és érrendszeri problémák, a lelki bajokról, komplexusokról nem is beszélve.
Természetesen nem azokról az esetekről beszélek, amikor a túlsúly mögött valamilyen fizikai betegség húzódik meg; az esetek zömében szó sincs ilyen problémáról, a hiba a táplálkozásban van. A rengeteg csoki, cukor, süti, chips, cukros üdítő, készétel, és persze a mozgásszegény életmód mind-mind megteszi a magáét azért, hogy a kövér gyerekből kövér felnőtt legyen, lehetőleg ne túl hosszú életű.
Bálint fiamnak volt olyan időszaka, úgy hat évvel ezelőtt, amikor aggódva figyeltük, hogy eléggé kikerekedett. Véget vetettem a cukros üdítők, chipsek vásárlásának, a gyereket pedig sportolni küldtük; a súlyfeleslege szépen megcsappant, mára pedig nyurga, kifejezetten vékony kamasz lett belőle. Persze, ebben annak a negyven centinek is sok szerepe van, amit azóta nőtt…
Nagyon fontosnak érzem, hogy a gyerekkori elhízással fokozottan foglalkozzunk. Azt olvastam valahol, hogy a gyerekek minden korosztályában megháromszorozódott a túlsúlyosok aránya az utóbbi tíz évben – holott pontosan ebben az időszakban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a tudatos táplálkozás. Egyre többet tudunk – mégis egyre nagyobb a baj.
Hát hogy van ez?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kisfiam 6 hónaposan, 12kg, 1 évesen, 18kg, most 19 éves, 96kg, szín izom.Irgalmatlan mennyiséget evett meg mindig.Sose diétáztattuk, ritkán kapott édességet, hasonlókat is, napi kétszeri főtt étel, és persze sportol.
Igen, igen. Nagyon egyetértek vele. Sokszor látok mostanában extrém módon elhízott kicsi gyerekeket és biztos vagyok benne, hogy a legtöbbször a szülő a hibás. Az én gyerekeim is édességfüggők lennének, ha adnék nekik. A sütiket cukorpótlókkal készítem (nem édesítőszer feltétlenül) és ha ritkán nyalókát kapnak, akkor az cukormentes változat. Csokiból csak étcsokit tartok itthon. Volt úgy, hogy átmentünk a szomszédba és a kisebbik fiam megállt a kakaós nápolyis tányér mellett és addig evett, amíg rá nem szóltam. Csak tömte magába. Akkor kicsit megijedtem, hogy ez talán azért van, mert otthon nem adok neki. Mindig kapnak valami nassolni valót, de vagy házi édességet, vagy zöldséget-gyümölcsöt, vagy ártalmatlanabb sósat – pattogatott kukorica, hántolt szotyi. Pl. azt se tudják mi az a chips. Sokszor nehéz, mert egy gyereknek nehéz nemet mondani, annyiszor elmondja, hogy: “légysziiiii”, de szerintem is gyerekkorban dől el, hogy milyen táplálkozási szokásokat sajátít el valaki.
Hát, szerintem is jól megfigyelhető ez a jelenség. Úgy egy éve a hetes buszon utazva Pesten néztem végig, h anyuka (maga is 100 kg kb.) adogatja a szintén megtermett gyerek szájába a chipset. Gyerek már nem kérne, rázza a fejét, de anyuka csak erőlteti… 🙁 Sajnos a szénhidrátfüggőség (cukor, fehérliszt, tehát gyorsan felszívódó ch-k) is ugyanolyan függőség, mint bármi más, ha egyszer rákapatnak vkit, annál több kell majd…
Azért én azon a gyerekorvoson is meglepődöm, aki egy ilyen elhízott kisgyerek láttán nem mondja anyukának-apukának, hogy kedves szülő, meg akarja ölni a gyermekét? Talán mondja is, csak hiába, hiszen az ilyen gyerekek anyukája is jellemzően kifejezetten elhízott és ahhoz, hogy a gyerek étrendjén változtasson, a sajátján is kellene, az meg ugye elég nagy erőfeszítéssel járna. Így tömi tovább a szerencsétlen kölyköt és ha azt mondják rá, hogy kissé mintha túlsúlyos lenne, rálegyinthet, hogy a gének hibája…Barbi
Margaretta, sajnos csak addig mondhatod, hogy azt sem tudják, mi a chips, amíg az iskolatársak, barátok meg nem kínálják őket vele. Azt tapasztaltam ismerősök gyerekeinél, hogy nevelhették őket csoki-cukor nélkül, ez csak iskoláskorig működik. Egyébként meg a tiltott gyümölcs mindig édesebb, inkább odafigyelve kell keveset adni, mint teljesen eltiltani a gyereket a csokitól, chipsektől, akkor talán nem fogja az összes zsebpénzét ezekre költeni.Barbi
Az én lányom 8 éves 135 cm, 26 kg, és nem találunk rá, csak hosszas keresgélés után nadrágot, vagy varratunk. Addig jó volt, míg a jellemző a gumis derék volt, de most, hogy a nagylányos részen kell válogatnunk, vagy ribis cuccok vannak vagy egyszerűen lecsúszik a gyerekről a nadrág.A ruhakérdést azért hoztam fel itt, mert vásárlás közben, amikor a sokadik helyen sem találunk nadrágot, mindig morgunk, hogy nem lehet igaz, hogy a világ ennyire elfogadta ezt a kövér gyerek jelenséget.Amúgy többet eszik mint én, édességből is bőven, mégis vékony (míg én nem), mert hazafelé leszáll a bicikliről és utcahosszakat fut, mert azt mondja az esik neki jól. Meg persze sportol is.
Nehéz dolog, amit felvetettél. Érintett lévén (magam is világéletemben súlygondokkal küzdöttem, genetika és táplálkozási problémák miatt, most közeledem az ideális súlyhoz, de emögött rengeteg sport és fegyelmezett életmód, étkezés áll), viszont épp ezért, mert a genetika nálunk is játszik, a gyerekeim kicsi kora óta nagyon figyelek. A lányom tűnik a leghízékonyabbnak, 4 éves kora óta sportol, a fiúk is, de ők az apjuk szerencsésebb alkatát örökölték. Nagyon odafigyelek arra, mit adok nekik enni, de ésszerű keretek között, nincs teljes tiltás semmiből, mert ahogy azt már mások is írták, a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Szóval a kulcs szerintem a gyerekek változatos, minőségi alapanyagokból álló étkezése mellett a rendszeres mozgás és mindkettőben nagyon fontos a szülői példamutatás. Amióta én is keményen edzek, a gyerekeim még lelkesebbek, pedig apró koruk óta sportol mindhárom. Én 1-2 kifejezetten kövér kisgyereket ismerek, és sajnos ott is tapasztalom, hogy a 6 évesen 45 kilós kislány nyomja magába a vastag fehérkenyeres szendvicset, majd utána a 12 %-os üdítőt, és a kekszeket, sütiket. Nagyon szomorú, sajnálom őket, mert tudom, milyen nehéz lesz a későbbiekben nekik, az élet minden területén, az egészségügyi problémákon túlmenően is. :((
Ez nálunk is nagy probléma. No nem az elhízás, mert a gyerekeim alig esznek valamit, de ha tehetnék, akkor csak édesség meg ropogtatni való lenne az. Egyébként én adok nekik, de igyekszem mértékkel, csak akkor, ha normálisan ettek (nálunk ez elég ritka), és akkor is csak belátható mennyiséget. Mondjuk szerencsére megeszik a nyers répát, meg zellerszárat, meg ilyeneket is szívesen, de azért nem lehet ezekkel mindig kiszúrni a szemüket. Bár abban biztos vagyok, hogyha valamelyik gyerekem elkezdene hízni, akkor ennél sokkal jobban odafigyelnék. Megelőzve a bajt, már most sportolnak. Legalább a mozgáshoz szokjanak hozzá. Nálunk nem sokszor van saláta. Ez persze tudom, hogy baj, de férjemnek az nem “megfelelő” köret a kötelező hús mellé. Ha van, akkor is majonézes sajnos.Mondjuk ha befejezem majd Boti szoptatását, akkor lehet, hogy “megszívják”, mert én márpedig le szeretnék fogyni.
Nagylányom osztályában(3. oszt. 9-10-11 évesek)erre az évre megsokszorozódott az elhízott lánykák száma. Mikor oszt.kiránduláson megláttam őket bikinikben, meg is ijedtem, mert az egyik kislány-bár sosem volt nádszál, inkább kerekded-, kifejezetten hájas, lötyögős! úszógumikat növesztett, kb. a cicijétől kezdve dudorodik az egész felsőteste. Csendesen megkérdeztem a tanítónőt, hogy valami egészségügyi baja van-e, mire sajnálkozva rám mosolygott, “dehogy, csak lusta és nem szeret mozogni”. A tesi órákon lefutandó 2-3 körnek már az első részében csak sétál-és nemcsak ő, hanem kb az osztály fele!, mondván, hogy fáradtak és fáj mindenük…és mégcsak 10 évesek!!!
Bizony, szülőnek lenni felelősség. Persze magunkon kéne kezdeni. Mert hogy mondjam a gyereknek, hogy ne nassoljon étkezések között, ha én is szeretek eszegetni a tévé előtt, vagy olvasás közben. Hogy mondjam, hogy egyél répát, mikor én jégkrémet eszem. Sajnos az evés valahogy főszereplő lett. Egyik oldalon jó, mert sokasodnak az újabb, érdekesebb ételek (köszi gasztrobloggerek!), igény van a minőségi alapanyagra. De mintha más már nem is lenne, mint az evés. Megy a család kirándulni, fő téma, hogy mit vigyenek enni. Bár ha kirándulni mennek, az még jó, mert legalább nem a plázában sétálnak. Ha a gyerek unatkozik, nyűgös, rögtön valami ételt dugnak a szájában, és tényleg elhallgat. Biztosan mindenki látott már bevásárlókocsiban ülő gyereket kiflit enni (természetesen az éhhalál szélén, mert nem lehet neki azt mondani, hogy bírd ki azt a fél órát, míg kifizetjük).Mikor találja már fel valaki a nullkalóriás csokit? Csilla
Szerintem az is nagy gond, hogy a legtöbb szülő (akinek nem inge ne vegye magára!) még a wc-re is autóval menne. Több tanártól is hallottam, hogy sajnos egyre több gyerek utál kirándulni, mert ott sokat kell gyalogolni, ők pedig azt nem szeretnek. Sajnos én is voltam szemtanúja nem is egyszer, hogy a szülő ha nem tud megállni autóval az ovi bejáratánál, akkor ölben viszi be a gyerkőcöt 🙁
Sziasztok!Hadd szóljak én is érintett szülőként hozzá. Nálunk a férjem is túlsúlyos, kamaszkora óta (erre van némi magyarázat: akkoriban fél év alatt lefogyott nagyon, de úgy, hogy napi fél (!) zsömlét evett és emellett 120 km-t kerékpározott… Hát, nem éppen az egészséges fogyókúra, így hát után szerintem a szervezete annyira “beijedt”, hogy raktároz mindent azóta). 3 gyerekünkből mindnek voltak egy időben súlyproblémái. Az egyik ennek hatására elkezdett gyalog járni a suliba, sokkal több gyümölcsöt enni, és valóban lefogyott. A másik kettő azonban rohamos hízásnak indult kb. 15-16 évesen, és bárhogy próbáltunk figyelni az étkezésre, egyszerűen csak híztak, híztak (több 10 kg-ot)… Valaki írta a gyerekorvost: háát, nekem igencsak csalódás volt, persze szólt mindig, hogy ne nassoljunk, sportoljanak stb, miközben úgy nézett rám, hogy “ja, ennek a férje is dagadt, nyilván megesznek reggelire fejenként egy egész tortát” – nem így volt persze, de amikor kértem, hogy vizsgáltassuk ki őket, akkor a következőket tapasztaltuk: elmentünk két különböző gyerekkórházba endokrinológiai vizsgálatra. (Természetesen nem egy időben, kb. két év különbség volt.) Mindkét helyen csináltak terheléses vércukor-vizsgálatot, szemvizsgálatot, vérnyomást mértek. Mindkét helyen MEGÁLLAPÍTOTTÁK, hogy a gyerekek túlsúlyosak. (Ezzel a problémával mentünk, tehát enyhén szólva nem lettünk okosabbak.) Ha így folytatják, cukorbetegek lesznek, meg magas vérnyomásosak. Tehát tartsunk nekik max. 1000 kalóriás diétát, és sportoljanak. Az egyik azt is megjegyezte, ne menjünk vissza hozzá, mert ha lefogynak, akkor minek, ha meg maradnak túlsúlyosak, akkor is minek, hisz ugyanezt mondaná… Diéta ment egy ideig (borzasztó nehéz ám kamaszoknak ezer kalóriás diétát tartani, főleg, ha még eredménye sincs…). Edzésre nem jártak, az igaz, bár pl. a kicsit elvittük kosarazni, de néhány alkalom után az edző közölte, hogy bár tehetséges, de versenyezni nem tudja így vinni, hogy túlsúlyos, tehát előbb fogyasszuk le, majd aztán vigyük sportolni… A gyerek ezután semmilyen edzésre be nem tette a lábát, bár rengeteget mozgott (biciklizett főleg). Tehát odafigyelés mellett sem sikerült még csak megtartani sem a súlyt. Ekkor kértem a gyerekorvostól, hogy nézzük meg, rendben van-e a pajzsmirigyük. Nem nézette meg, nem tartotta indokoltnak. Felnőtt orvosra váltottunk, amikor elérték azt az életkort, itt derült ki a legnagyobbról, hogy súlyosan pajzsmirigy-alulműködéses. Ekkor ástam bele magam a témába, és találtam neten különböző csoportokat, fórumokat, akik emellett még az inzulin-rezisztenciáról is írtak, így kerültünk el olyan helyre először (sok-sok év után), ahol pl. az inzulinszintet is megnézték. Mindkét túlsúlyos gyerekemnek kb. 50-szeres értéket találtak a normálishoz képest, ehhez jött még a rossz pajzsmirigy-érték. Ezekre kaptak gyógyszert, emellett kellett diétázni. És lássatok csodát: így már egyszer csak látszani kezdett az odafigyelés hatása, kezdtek fogyni. (Egyikük kb. 20, a másik 50 kg-ot fogyott 2 év alatt!) Szóval én úgy érzem, megjártunk minden fórumot, nem hanyagoltuk el a dolgot, mégis iszonyú nehezen jutottunmk megoldáshoz. Azóta mindenkinek ajánlom, hogy nézesse az inzulinértéket is, gyereknél is, ezt nem nézik sehol (szinte), csak magánlaborban, akkor is nagyon rossz érték lehet, ha a terheléses cukor rendben van… Ne haragudjatok, hogy ennyire hosszú voltam, de egyrészt jólesett kiönteni a szívem :), másrészt ha csak egy ember elviszi kivizsgáltatni “normális” helyre a gyerekét, már megérte… És mindez tényleg azokra vonatkozik, akik nem elhanyagolják a gyerkőcök étkezését, hanem betegség áll a háttérben.
Kata, ez nagyon tanulságos, jó, hogy leírtad.
Talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy miért is ennének a gyerekek folyamatosan (nasit), ha hagynánk.Igen, a nyávogásra könnyű azt mondani, hogy itt van, inkább egyél. De lehetne opció az is, hogy itt vagyok, játszunk. Hisz tudjuk a felnőttkori elhízásból, hogy valami hiányérzetet akarunk elnyomni az evéssel. Talán a gyerekekkel is agy van…Ha a szülőnek lenne többi ideje a gyerekre, a gyereknek nem lenne annyi ideje nassolni. (Természetesen itt nem azokra a gyerekekre és felnőttekre gondolok, akik bármilyen egészségügyi probléma miatt rendelkeznek fölös kilókkal.)Meg kell nekik (is) tanítani, hogy az idő eltöltésének sok más módja is van, semmint nassolva ülni a tv előtt. Bár szülőként kétség kívül ez a legkönnyebb módja a “gyereknevelésnek”.
Teljesen igazad van. Én Írországban élek és szerintem itt még több az elhízott kisgyerek felnőtt. Kólán, csipszen, hamburgeren nőnek fel és fogalmuk sincs milyen az a rendes házi koszt. Én tudatosan próbálom nevelni a kislányomat, nem tiltok semmit, de nálunk nincs finomított cukor, liszt, édesség.
Mi Svájcban élünk, és bár itt nagyon nagy kultusza van mindenféle sportnak, sőt, az oviba nem engednek az óvónők édességet vinni, az elég aggasztó, hogy a kamaszok az ebédidejükben chips és energiaital kombóval tömik magukat. Talán kevesebb kövér gyerek és felnőtt van, mégis gáz, amikor reggel a buszra várva, 14-15 éveseket látok cigarettával, kávéval, energiaitallal a kezükben. Meg a Meki étterem is nagyon menő. Biztos, hogy a szülők ezen segíthetnek valamennyit, és kell is nekik.
Számomra is hihetetlen, mennyi kövér gyereket látni mindenfelé. A családokban nem tanulják meg, milyen leülni együtt az asztalhoz, mi is az a három főétkezés (közte gyümölcs, ilyesmi), hanem egész nap megy a nassolás.Az étel csupán “benzin”, finom meg minden, de nem a kaja az élet középpontja és egyetlen állandó vezérlő elve.Több, Móniéhoz hasonló praktikus, életközeli blogra lenne szükség, hogy a valódi étel és a józan ész terjedjen az igénytelenség helyett.
Az 1. típusú cukorbetegségnek nincs köze az elhízáshoz, az autoimmun folyamat eredménye 🙁
Köszönöm, javítottam.
A gyerekorvosok védelmében mondanám, hogy több gyerekklinikán dolgoztam és mindenhol alap volt a pajzsmirigyfunkció mérése az endokrinológiai kivizsgálásban. Sajnálom, hogy Katáéknál kimaradt, bár értetlenül állok a dolog előtt.Viszont millió olyan esetet láttam, hogy a szülők arra a kérdésre, hogy mit tesznek egyre hízó (és amúgy szívbetegség miatt kontrollra járó) gyerekük “lefogyasztásáért”, csak kifogásszagú magyarázatokkal szolgáltak (pl.”nem szeret sportolni” – kérdem én semmit? és hogyha 12 évesen egyre súlyosbodó szívbeteg, akkor ez nemszeretem kérdése??) és a legegyszerűbben, gyógyszer felírásával szeretnék volna letudni a dolgot. Holott ezeknek a gyógyszereknek igen komoly mellékhatásaik vannak és sokszor évekig, akár élethosszig kell szedni. Elkeserítő, hogy a rendelésen szinte egymásnak adják a kilincset a felelőtlen szülők. Hiába próbálja őket az orvos figyelmeztetni, a kérdésekre jönnek a sablonválaszok, majd ugyan némi bűntudattal távoznak, de az csak a büféig tart ki…
Nekem kérdéses az is, hogy a közétkeztetés mennyire mutat példát a gyerekeknek az egészséges étrendre… Persze lehet mondani, hogy nincs pénz teljes kiőrlésű pékárura, meg a gyümölcs sokba kerül,(most az árpa, köles egyéb nyalánkságok témáját hagyjuk is) de ha ezt párhuzamba állítjuk azzal a rengeteg kiadással, amit a helytelen táplálkozás az egészségügyben “elér”, talán nem is olyan nagy a befektetés.
Móni, a megjegyzések számából és hangvételéből úgy látom, érzékeny témát érintettél, én is napi szinten szoktam dühöngeni rajta.A mi védőnőnk egyszer azt mondta, hogy a körzetében a szülők 70%-a veszélyezteti a gyereke egészségét a táplálkozással. Ezt a játszótéren tapasztalom folyamatosan. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ha lejön anyuka a gyerekkel reggeli után, mi a fenének kell csipsszel, csokival, keksszel felszerelkezve homokozni? Én, a gonosz szülő, csak vizet szoktam vinni, legalább megéhezik a lányom a friss levegőn, és annál jobb étvággyal ebédel. A kedvenc jelenetem az volt, amikor déli tizenkettő előtt öt perccel anyuka nyomta a kétéves gyerek szájába a gumicukrot, közben panaszkodott, hogy Dórika milyen rossz evő, biztosan ma sem fog ebédelni. Már én érzem hülyén magam,, amikor megkérem a többi szülőt, hogy ne kínálgassák a gyerekemet, mert mindjárt megyünk fel enni, és nem akarom, hogy elvegye az étvágyát a nasi (azt már nem is említem, hogy csipszet és gumicukrot amúgysem adnék neki). Meg próbálom elterelni a lányom figyelmét, mert persze ha látja a többinél, akkor neki is kell…A férjem csokin és kekszen nőtt fel 120 kilós húszévessé, magas vérnyomással és határérték vércukorral, mert anyuci szerint nagyon válogatós gyerek volt, és “az édességet legalább megette”. Azóta sokat fogyott, de az ízlése sajnos egy életre el lett cseszve, nem győzök ügyeskedni, hogy a napi betevő édesség is meglegyen, de mégis olyan, ami nem annyira értéktelen és egészségtelen. A gyerekemet meg nagyon nem szívesen bízom anyósékra.Darázsfészek ez a téma, én legalábbis mindig indulatba jövök tőle, elnézést…
A Borcsa által mondottakat még annyival egészíteném ki, hogy a hízási, hízlalási folyamat elkezdődik már csecsemőkorban a hozzátáplálással. Most mindenféle bébiételt lehet vásárolni csinos kis üvegekben – márkásabbnál márkásabbakat – és ezzel a fiatal anyukák leszoknak arról, hogy csecsemőjüknek rendes ételt készítsenek. A lányom, amikor csecsemő volt a védőnő hozott egy nagy doboz “bébitápot”, mivel akkoriban Romániába kamionszámra hozták az ún. segélyeket nyugatról. Megköszöntem szépen, ám mielőtt a lányomnak egy falatot adtam volna belőle, anyai ösztönöm azt súgta: előbb kóstoljam meg. Megnéztem mit írnak a szép színes címkén, láttam, hogy sárgarépa, sütőtök és alma keverékét tartalmazza az üveg. Kissé furcsának találtam ezekhez a hozzávalókhoz mérten az üveg tartalmának a színét, megnéztem a szavatossági idejét is. Láttam bőven időben vagyunk, hiszen majd két év múlva jár le a garanciája. Sőt, azt is írta rajta: nem tartalmaz tartósítót és semmilyen adalékanyagot. Felnyitottam az üveget és vegyszerszagát éreztem a benne lévő “ételnek”. Gondoltam, bizonyára tévedek és megkóstoltam: valami iszonyatos rossz íze volt, amiben még nyomokban sem fedeztem fel sem a répa, sem a sütőtök, sem az alma ízét. Ráadásul ugyanazt a vegyszerszagot az ízén is éreztem. Próbából – nehogy véletlenül megcsaltak volna az érzékszerveim – fogtam egy répát, szeletecske sütőtököt és egy almát, egy kis vajon megpároltam és kevés vízzel puhára főztem, majd pépesítettem csak úgy villával. No, ennek az ételnek gyönyörű színe lett, kellemes kívánatos illata volt, olyan finom volt, hogy még a nagyfiam is megkóstolta és a lányom jó étvággyal egy egész tálacskányit megevett belőle. Azóta mindenhol, mindenkinek elmondom ezt a történetet és igyekszem meggyőzni a fiatal anyukákat, szánjanak rá 10 percnyi időt – mert kb. ennyibe telik egy bébiételt elkészíteni – és készítsenek maguk mindig friss ételt csecsemőjüknek. A gyesből kitelik… A védőnőtől kapott “bébitápokat” az üvegből a kukába üresítettem, az üvegeket megtartottam zakuszkának. :)))
Alíz, megkérdezhetem, milyen márkájú volt az a bébiétel? Én szoktam adni a lányomnak, amikor kezdtük a hozzátáplálást, arra persze vigyáztam, hogy cukormentes legyen, és nekem nem tűntek műanyagnak ezek a pempők. Egyes védőnők és gyerekorvosok direkt javasolják, mondván, hogy a zöldségboltban vásárolt áruban ki tudja, mi van (nincs ám mindenhol biopiac ;-)), ezeket meg legalább bevizsgálják. Hozzáteszem, elég sokszor főztem a kicsimnek, amit aztán vagy megevett, vagy nem, bár egy idő után már elég jól kitapasztaltam az ízlését ahhoz, hogy biztosra menjek a főzéssel is 😉 addig viszont előfordult, hogy a házikosztot kiköpte, a gondosan megválogatott (!!!) bébiételt viszont megette. Természetesen csak olyat adtam neki, ami a felirat szerint meg ránézésre is csupa természetes összetevőből állt, instant tejpépeket, bébidesszerteket (főleg kekszes vagy sztracsatellás ízesítésűt – normális, aki ezeket kitalálta???) soha.Persze voltak türelmetlen (közeli) rokonok, akik a távoli rokon Lacikával példálóztak, mert az már nyolc hónaposan ette a töltött káposztát meg a pépesített szalonnát, meg olyan is volt, aki nem értette, miért nem adhat a hét hónapos (!!!) gyerekemnek csokit. Nem akarom burokban nevelni a gyerekeimet (érkezik ketteske is, papírforma szerint két hét múlva), de akkor hogyan védjem meg őket ezektől a mérgektől? Hiszen nem elszigetelten élünk, van családunk, játszótér, bölcsi, lassan óvoda, látja a kicsi, hogy mit eszik a többi gyerek, csak idő kérdése, és ő is követelni fogja. Ha nem tőlem, hát a nagyanyjától vagy a másik gyerektől. És az édességre meg a csipszre sajnos könnyen rá is lehet szokni, ki van ez találva nagyon… ezzel kapcsolatban van valakinek valami bevált praktikája?
Ismeretlenként szólnék hozzá a témához. Az eddig elmondottak sok igazságot tartalmaznak. Én még a csecsemők hozzátáplálásánál is előbbre mennék.A férjemmel mindketten jelentős túlsúllyal rendelkezünk Terveztük a gyereket, így már a fogantatás előtt rátaláltunk egy fantasztikus nőgyógyászra, aki azt tanácsolta, hogy úgy étkezzek a terhesség alatt, ahogy szeretném, ha a gyermekem is táplálkozna. Mivel – hihetetlen, de nálunk bejött – már ebben a fejlődési szakaszban kialakul az ízlésvilága a picinek. Féltettem, hogy két súlyos szülőnek, a gyereke is nagy lesz. Nem így lett. Most 4 éves teljesen átlagos súlyú örökmozgó nagyszájú kisfiunk van. A másik észrevételem, hogy – amint már más is említette előttem – az anyukák lusták főzni a gyereknek. Az oviban csak az én fiam ette meg a főzelékeket, vagy zöldségleveseket. A többi gyerek kenyeret kért a húshoz, vagy inkább megvárták az uzsonnát, ahol lehetett enni lekváros kenyeret, vagy nutellás piskótát. Kérdezték tőlem, hogy mivel szorítom rá a gyereket, hogy zöldséget és gyümölcsöt egyen? Semmivel ezt esszük otthon, és naponta frissen főzök, nem a gyorskajáldába járunk napi rendszerességgel.Semmit nem tiltok, mindent megkóstolhat, de mindig visszatér a finom hazaihoz. Ja, és nem szereti a szörpöket. Ha szomjas vizet iszik. Néhány napja mentem érte az oviba és hallom, hogy az ovónéni mondja neki, hogy szépen megette az uzsonnát, de nem állhat föl az aztaltól, míg nem issza meg a szörpijét!!!!Bementem – kicseréltük vízre – jóízűen ivott, majd megköszönte és felállt. Remélem nem lesz több konfliktusa ebből! Remélem!
Hű, ez tényleg érzékeny téma 🙂 Én magam elég erősen túlsúlyos vagyok 🙁 De épp ezen dolgozom….A gyerekeimre viszont nagyon odafigyelünk. Sajnos anyagi helyzetünkből adódóan korlátozottak a lehetőségeink (pl nem tudok annyi gyümölcsöt venni, vagy zöldséget, amennyit megennének, vagy pl. jártunk úszni, de fél évnél tovább nem bírtuk anyagilag. A három gyerek úszása 18e ft volt, nekünk ez rengeteg :(((( De tartom a napi 1 nasi szabályt, hol egy fagyi, hol egy túrórudi, de több nincs. CSak alkalomkor, ha torta van 🙂 Főzünk, ahányszor csak futja rá, sokat sétálunk, biciklizünk. A legnagyobb gyerek 138 cm és 34 kg, a középső 114 cm és 22 kg, a legkisebb 103 cm és 16 kg. Egyenlőre jól állunk 🙂
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Az én kisfiam 11 hónapos és én főzök neki. Bébiételt nem veszek neki, de néha kap gyümölcspépet ami éppen nincs idény gyümölcsben. Ekkor is megnézem mi az összetétele, mert a cukrosokat nem vagyok hajlandó odaadni neki. Én is odafigyelek mi kerül az asztalra. Úgy gondolom, hogy ha azt látja hogy Anya is és Apa is eszi a salátát akkor neki ez lesz a természetes. Nem fogom tiltani a csokikat, chipset, hiszen a tiltott gyümölcs sokkal édesebb, és nem hiányozna hogy majd a kis zsebpénzét ilyenekre verje el. Mindenben lehet mértéket tartani és kell is! Egy dolog amiből nem fogok engedni: este nincs édesség! Ha én sem tömöm ezekkel magam, akkor ő sem fogja. A másik pedig, hogy az én kisfiam is úgy van szoktatva hogy vizet iszik. Nem veszem meg a cukrozott gyümölcsleveket, max.itthon én csinálok neki. A víz a legjobb, pláne a nagy melegbe! Judit
Borcsa: nem emlékszem, mi volt a márkája a bébiételnek, hiszen a lányom már 18 éves. :))) Azt tudom, hogy németül írta rajta a szöveget, mert azt értelmeztük a fiammal közösen. Akkoriban nekem még nagy szerencsém volt azzal, hogy édesanyám kertjében termett répából, sütőtökből és almából készült az az étel és a többi is, amit a lányomnak készítettem akkoriban. Most ennél bonyolultabb lenne a helyzet, hiszen édesanyám már nem termel olyan sok zöldséget, mint korábban, mert már idős és nem engedi az egészségi állapota. Amit javasolnék, hogy találsz megbízható piacos nénit/bácsit, akiről tudod, hogy valóban megtermeli a zöldséget és nem a Tescóból viszi a piacra, attól érdemes lenne vásárolni. Mellesleg abban is sok igazság van, hogy nagyon meghatározó az anya étkezése terhesség alatt. Mindkét gyerekemmel terhesség alatt iszonyú mennyiségű gyümölcsöt ettem – mert az esett jól -, és édességet egyáltalán, mert rosszul éreztem magam tőle. Nem kellett egyikkel sem hadakoznom az édességfogyasztás miatt, mindkettő szekrényében találtam már megpenészedett csokit. :))))) Nagy bánatomra még az általam készített édességeket sem eszik, csak azokat, amelyben gyümölcs is van. :)))) Friss gyümölcsből viszont sose tudtam eleget venni… De hangsúlyozom, erre különösebben nem neveltem egyiket sem, egyszerűen nem kívánták az édességet soha.
3 gyerekes anyukaként a következő a tapasztalatom: suli időben meghíztak, nyáron lefogynak. Költői a kérdés: vajon miért? A nagyokat kivettem a menzáról, ahogy tudtam. Soha többé nem volt elhízás gondjuk. (Amikor a nagy elkezdte enni a barátnő kajáját a menzán, aki nem ette meg, újra hízás – Hi-) A kicsi lányom már most viszi az ebédet a suliba.
Bizony, nagyon nem figyelnek oda az emberek, hogy mit esznek, mert csak azt nézik, hogy olcsó legyen, ami részben érthető, de nem mindig a reklámoknak kell hinni. Ezért is kezdtem el írni az egészséges táplálkozásról, és a gyerekeket is megszólítom az ő nyelvükön!
Elolvastam a bejegyzést, és sok hozzászólást. Sok igazságot írtatok. A genetika azért nagyon is meghatározó. Férjem és testvére erősen túlsúlyosak, sógornőm és én normál testalkatúak vagyunk. Nálunk 4, náluk 3 gyermek van. Mindkét családban 1-1 gyerek örökölte a hajlamot és duci, a többiek nem. Pedig ugyanazt eszik, mint a testvéreik, vagyis normális, kiegyensúlyozott étrenden élnek.
Lehet, hogy náluk is érdemes lenne inzulinértéket nézni – amiről Kata írt (a leghosszabb hozzászólás, nem tudom, azt olvastad-e).
Az én gyerekem 12 éves. 5. osztájban kezdte. Hízott 5kg-ot,aztán a nyári szünetben 10kg-ot ,és most addig jutott, hogy 50kg-ból lett (12 éves) 70kg.Már minden gombolós nadrágja kicsi rá. Nem tudja begombolni. Az ünneplő nadrág és pólója sem jó. Az orvos is mondta, hogy már lassan nem fogja elbírni a súlyát. Néha a barátjaival meg játszótérre. Ha mászni kell inkább ne csinálja, mert nem bírja el magát.
Az én gyerekem 12 éves. 5. osztájban kezdte. Hízott 5kg-ot,aztán a nyári szünetben 10kg-ot ,és most addig jutott, hogy 50kg-ból lett (12 éves) 70kg.Már minden gombolós nadrágja kicsi rá. Nem tudja begombolni. Az ünneplő nadrág és pólója sem jó. Az orvos is mondta, hogy már lassan nem fogja elbírni saját magát.
Nagyon meghízott a gyermekem. Már az apja se bírja el.
Kedves Fannika, ha ilyen hirtelen történt a hízás, érdemes lenne kivizsgáltatni az okát. Próbáltátok?
Nem azért van mert az apja túleteti. Minden 5.nap megeszik egy egész tábla csokit, folyton hízlaló kajákkal tömi.
Nem azért van mert az apja túleteti. Minden 5.nap megeszik egy egész tábla csokit, folyton hízlaló kajákkal eteti
Meg nem csak ez a helyzet. Van egy lányom is. Egyszer elküldtem táborba. Amikor ment akkor bő volt rá a ruhája (48kg). 3 hét múlva visszajött alig ismertem rá. Az eddig bő pólójában volt de most meg kilátszott a hasa, olyan kicsi már rá, a nadrágjai is feszülnek rajta, mostantól már gumis derekút kell vennem. Abban a táborban biztos egész nap etették. Már ünneplőben is nevetségesen néz ki. (68kg)
A barátnőm fia olyan 1 osztályban 50 kkg volt. Aztán úgy 6. Ban evett egy joghurtot, és pár perc mulva felfújódott. Kiderült hogy allergiás a tejre. Úgy felfújja hogy szó szerint nem bír felkelni utána. Olyan 80 kg osnak látszik felfújódottan.