Van egy kellemes kutyás ismeretségünk, Anna (néni); sétáltatás során ismerkedtünk meg vele, rendkívül nyílt, barátságos, karakán, cirka hatvanas hölgy. Budapesti származású, de már elég régóta itt élnek Vonyarcon. A gyerekei Ausztriában dolgoznak, ám szinte még sosem láttam egyedül – szerintem, ahogy mi is gyakran betérünk hozzájuk, ugyanígy betér a község számos lakója. Mint kiderült, a szomszédaink is gyakran megfordulnak náluk.
Nos, Anna még májusban mondogatta nekünk, hogy majd a nyári szünetben, ha akarunk, minden reggel mehetünk vele reggel hétkor úszni, mert ő akkor szokott.
Ja, persze, gondoltam magamban, majd felkelek fél hétkor, nyári szünetben, amikor pont az a jó, hogy végre tovább aludhatok.
De a gyerekek fülébe bogarat ültetett, azt én már akkor láttam. Bence júniusban többször is említette, hogy majd ha kitör a nyári szünet, akkor megyünk reggelenként Anna nénivel, hű, de jó lesz.
Hű, de jó, gondoltam én.
Tegnapelőtt már konkrétan kérdezte Anna, hogy na, akkor megyünk-e, én bizonytalankodtam, a gyerekek rávágták, hogy persze. De órát senki nem állított be reggelre, nyolc után ébredtek fel. Az úszás elmaradt.
Tegnap este viszont, amikor Bencéhez bementem, láttam ám, ott nyomkodja a telefonját.
Kérdem, hát te mit csinálsz? Beállítom az ébresztőt, mondja erre. Hat harmincötre.
Ó, anyám, hát tényleg nem úszom meg a koránkelést?
Ma reggel arra ébredtem, Bence settenkedik oda hozzám, és finoman ébresztget:
– Anya…
– ‘gen…?
– Kelj fel, megyünk úszni, tudod…
– Ó, Bence, biztos…? Nem akarsz inkább aludni…?
– Nem, gyere, már a Hanna [nálunk időző unokatesó] meg a Zsófi is felöltöztek!
 |
| Indulás… |
Éreztem, hogy ezt most nem bliccelhetem el. A konyhába vánszorogtam, bekapcsoltam a kávégépet, amíg bemelegedett, a fürdőben magamra öltöttem a fürdőruhámat. Megittam a jól megérdemelt kávét, a gyerekekbe próbáltam valami kis reggelifélét erőltetni, de teljesen be voltak indulva. Menni kellett.
Anna meglepődött, hogy az ifjú korosztály ilyen létszámban képviselte magát ezen a korai órán, hát még amikor elmondtam, hogy valójában ők akartak jönni, én nem…
A víz csodálatos volt. Klassz meleg, Annával jól beúsztunk, a gyerekek a bójákon belül játszottak. Delfineset.
Már hazafelé arról győzködtek, hogy ugye, holnap is jövünk?
Attól tartok, nem hagynak elkényelmesedni az elkövetkező jó két hónapban…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
a megoldás: délutáni alvás 😛
ó de jó lenne most ott lenni, mennék én is úszni 🙂
Igaza van Anna néninek. Ha már ilyen szép helyen ilyen közel a balcsihoz laktok azt ki kell használni. Én hálát adnék minden reggel ha ezt megtehetném… Milyen jó is lenne! 🙂 Üdv Dóri Klári
nekem ez a kedvenc úszásom, ha lent vagyok és jó az idő, mindig megyek reggel 🙂 mondjuk inkább fél 8-8h felé szoktam, az igaz… 🙂
Hogy kicsit off legyek: mi történt a szuper galuskás kreálmányoddal?
Egyelőre nem a gyerekek okán, de érintettek vagyunk a nyári szünettel kapcsolatban. Mióta kitört, azóta minden reggel 5-kor keltünk. Na ezt a gyerekek okán :). De ha ott lenne a Balcsi, én is tuti úsznék… Irigyellek. Piro
Goba, a szuper galuskás egytálételemből evett a férjem, Bence fiam repetázott is, és én is jóllaktam belőle – a többiek csak nyimm-nyammogtak fölötte, meg szörnyű volt nézni, ahogy kiguberálták és félrepöckölték belőle a borsót, a gombát, a kukoricát… Mérges voltam. A maradék (a fele…) a hűtőben pihen. Lehet, hogy holnap tepsibe teszem, készítek egy hatralmas adag vastag besamelt, jól megszórom sahttal, rásütöm, aztán majd csak nyelik, mint kacsa a nokedlit. A finnyás formájukat.
Szerintem sokan irigylik ezt a korán kelést mostanában. Tikkasztó meleg, hőségriadó… ahol mi vagyunk most max 20-21 fok van, de fürdeni nem lehet a várost szigetekre bontó tóban sem, mert elég hideg még. Persze inkább ez, mint a 35 fok.Kívánom, hogy csobbanjatok még sokat! 🙂
dejó, dejóó! ügyes ez a Bence! :)Én is július első 2 hetében ezt tervezem, mikor az én Bencémmel és Lilimmel meg a férjemmel lent leszünk anyóséknál Boglár mellett, igaz nekünk kocsiba kell szállni, de tavaly el volt az egész bliccelve és úúúúgy utáltam, h 3 hét rendesen nyaralás alatt csak 1x bírtunk lemenni csobbanni, volt nemvárt kórház, volt látogatás, meg stressze, s mikor nyugi volt akkor se volt, aki levigyen fenébe!..:(De idén eltökélt vagyok s reggel korán (7-8) indulás 10-11-ig balcsizni akarok!!!
Pedig jól hangzik ez a galus. Igazad van, sajt + besamel mindent elrejt és jótékonyan eltakar 🙂
Nekem se esik jól, mikor a legnagyobb szeretettel főzött ételem nem arat sikert. DE emlékszem, mikor gyerekek voltunk, és anyu egy somlói galuska szerűséget csinált, és mi nem ettük meg, és apu mérges volt ránk… B. Móni
Mi is járunk Pannihoz. Nem úszok vele, hanem barátok vagyunk. A kutyák és a foci által. Jó fej “csaj” 😀