Guszti, a filmsztár
Elvállaltam nem olyan régen, hogy ma egy nagyobb rendezvényen Keszthelyen, amolyan kézműves foglalkozás keretében langallókat dagasztok, amiket a rendelkezésre álló kemencében megsütünk. 21 kiló lisztet dagasztottam be hat óra alatt, közel száz langallót, pizzát sütöttünk, és most ólmos súly ül a jobb kezemen.
A rendezvényen volt ugrálóvár, óriáscsúszda, bábszínház, arcfestés – továbbá pónilovaglás, állatsimogató.
Utóbbi két programot Feri barátunk szolgáltatta, akivel minden beszélgetés élmény.
Olyan sztorik dőlnek belőle tízesével, hogy csak kapaszkodunk, csodálkozunk, meg persze fetrengünk a nevetéstől.
– A sztár öszvérem… – kezdett újabb történetbe.
– Milyen sztár?
– Hát nekem ilyenem is van, érted, a Guszti. Együtt játszott Anthony Hopkins-szal egy filmben. Meg van még három, akik Donald Sutherland-del egy másikban.
– Most hülyéskedsz?
– Dehogyis. Komolyan mondom. A Rítus című misztikus thrillerben volt a Guszti.
– Mi volt a szerepe?
 |
| Feri, Geppetto, a póni, rajta pedig Zsófi ül. |
– Kérlek szépen, nem volt egyszerű; pesti körfolyosós bérházban a pap rohan le a lépcsőn, az aljánál megáll rémülten. Ekkor Guszti kilép egy oszlop mögül kettőt – nem egyet, nem hármat -, és balra néz. Ez volt a szerep. Két napunk volt rá, azt hittem, nem fogja megtanulni.
– Hogy sikerült?
– Először is kifeszítettünk előtte egy villanypásztor-zsinórt, úgy indultunk neki; két lépéssel hátrábbról, Guszti lépett, egy, kettő, megállt. Mert nem hülye, ugye. Megdicsértem, jól van, Guszti, jutalomfalat. Aztán megismételtük negyvenszer. Utána zsinór nélkül: egy, kettő, megállt. Utána egyre távolabb mentem tőle. Még távolabb. Akkor néha hibázott, de hát úgy nem kapott jutalomfalatot.
– És a balra nézés?
– Az volt a következő; amikor már jól ment a két lépés, megáll, tőle balra megráztam a jutalomfalatos dobozát. És ezt ismételtük számtalanszor. Gyönyörűen szerepelt, megnéztem a filmben.
– Jól keresett?
– Mint az álom. Nekem egy féléves fizetésem az, amit ezért a pár másodperces szereplésért kaptunk, ráadásul egy egész stáb csak az én óhajaimat leste két napon át. Ha megittam az üdítőmet, már ott volt a tele pohár; ha oldalra néztem, kérdezték, mit hozhatnak… Már nekem volt kellemetlen.
– És a másik három öszvér? Az milyen film volt?
– Valami keltás sztori, az öszvéreimnek egy leigázott kelta faluból kellett kicuccolniuk. Pontosabban kettőnek, a harmadik a háttérben állt. Ő csak statiszta volt.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)