Tarhonyás hús
 |
| Forrás: elelmiszeriparonline.hu |
Közös életünk hajnalán az én drágám megígértette velem, hogy soha nem készítek neki tarhonyát. Azt a sörét-szerűt – amit egyébként én szeretek (kérését azóta kiterjesztette a gerslire és a paprikás krumplira is). Mit meg nem tesz az ember a szerelméért, lemondtam a sörétes “targonyáról”, és a házit is csak egyszer próbáltam meg, sok évvel ezelőtt. Nem emlékeztem rá, milyen reakció fogadta.
Mai tanácstalanságomban, hogy mi is legyen az ebéd, miután szert tettem fél kiló csirke felsőcomb-filére, egyszer csak észrevettem az üzletben a tarhonyát. A házit.
Nahát, gondoltam, megpróbálom.
Tarhonyás hús lesz. Egyszerű, nagyszerű. Elvégre, maholnap tizenhét éve vagyunk házasok, nagyobb dolgokat is túléltünk már együtt, majd átsegítem az én drágámat a tarhonya okozta megrázkódtatáson, amennyiben sokkoló lesz számára – rám számíthat.
Fel is aprítottam két fej hagymát, kis libazsíron megpirítottam, közben felkockáztam a húst, a hagymára dobtam, fehéredésig kevergettem, tettem rá három teáskanál pirospaprikát, felengedtem annyi vízzel, amennyi bőven ellepte, adtam bele babérlevelet, őrölt köményt, sót, borsot, egy szem paradicsomot, egy paprikát, csak az íze kedvéért – és fedő nélkül főztem.
Másik edényt vettem elő, libazsír bele, amikor felforrósodott, rádobtam a tarhonyát (40 dkg),és folyton kevergetve pirítottam. Aztán felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, és fedő alatt főztem.
Főtt a pörkölt, főtt a “targonya”. Miután utóbbi elfőtte a levét, és még mindig kemény volt, a pörkölt levéből adtam hozzá, mivel úgyis együvé kerülnek majd hamarosan – ez volt a koncepcióm.
A pörkölt lassan elkészült, a tarhonya újabb adag szafttal hígítva párolódott tovább, és még mindig kemény volt.
Ekkor ugrott be: a néhány évvel ezelőtti tarhonyás kísérletemmel pontosan azért fürödtem be, mert bármeddig főzhettem, kemény maradt – mígnem aztán már leégett, és gyorsan másik edénybe kellett menteni a menthetőt.
Újabb adag szaftot öntöttem a tarhonyához, sőt, egy idő után az egész pörköltet beleborítottam, főjenek együtt tovább. A hús puha volt és omlós.
Bezzeg a tarhonya, az nem.
Feljebb csavartam a gázt, mosogatni kezdtem, közben időnként ránéztem; néhány perccel később – hát nem leégett?!
Át a másik edénybe, a lepirult adagra víz, jó lesz a kutyának.
A tarhonyát lefedtem, legalább a gőzében puhuljon még.
Szerintetek megpuhult?
Dehogyis.
Ennek dacára csemegeuborkával körítve az utolsó szemig elfogyott; hasonlóképpen a főfogást elfogyasztók számára járó cseresznyés clafoutis, amelynek a receptjében a joghurtot tejfölre cseréltem.
A motiváció, az nem mindegy. Ez a tanulság.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)