Az elmúlt napokat szoros közösségben töltöttem a Szállodai alapismeretek című tankönyvvel, ami időnként a fejem alá, míg máskor az arcomra került alvás közben; na jó, azért nagyjából sikerült elsajátítanom a tananyagot. Hadd mutassam meg egyik kedvenc mondatomat a könyvből, a szállásadás története részből, amely az őskori szállásadáson morfondíroz, amiről ugyebár csak feltételezéseink vannak:
“Valószínű, hogy őseink nem igazán voltak jó vendéglátók, hiszen saját megélhetésüket is nehezen biztosították.”
Szeretem ezt az objektív hozzáállást.
– Fater, mit csináljunk, Kovácsék bejelentkeztek csütörtökre, vacsorára… Mehetünk megint vadászni… Pedig már a hócipőm tele van, a múltkor is mi volt? Az a szerencsétlen mammut tizenhárom vendégség alatt elfogyott.
– Fiacskám, megmondtam neked, hogy nem fogadunk senkit. Vadásszanak maguknak. Vagy halásszanak. Vagy gyűjtögessenek, mitbánomén… Anyádat sem tudnám rávenni, kész van az állandó grillpartiktól. Húzzon el mindenki. Egyenek otthon. Te meg igazítsd meg a ruhádat, hogy nézel ki már megint?!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
