Julia Child: Életem Franciaországban

Nagyjából egy hónapig áhítoztam Julia Child könyvére, a Julie és Julia című film egyik főhősnőjének (akit Meryl Streep alakított) franciaországi élményeit bemutató kötetre. Aztán a férjem megajándékozott vele csak úgy, jó egy hete, én pedig vizsgaidőszak ide vagy oda, azonnal nekiestem.
Nos, az amerikai tévés szakács, Julia Child életének egyik legnagyobb tanulsága azt hiszem az, hogy sohasem késő.
Ha negyven éves vagy, és úgy érzed, hogy a benned szunnyadó tehetség még sehol sem tört utat magának, hogy igazából nem vitted semmire, olvasd el ezt a könyvet, és rá fogsz jönni: előtted az élet!
Julia közel 40 volt, amikor hozzáment a diplomata Paul Childhoz, akit hamarosan Párizsba helyeztek. Az addig bürokrataként dolgozó nő felfedezi magának a francia konyhát, és menthetetlenül beleszeret. Sőt, nemcsak a francia konyhába, hanem a főzésbe is – amit férjhez menetele előtt szinte egyáltalán nem gyakorolt, talán még tojást sem tudott sütni.
Ehhez képest Amerika elképesztően népszerű tévés szakácsává vált, ez a karrier pedig 51 éves korában nyílt meg előtte. Julia Child nem volt sem szép, sem kecses: 188 centis magasságával a fényképeken szinte mindenki mellett óriásnak tűnik, és a hangja is öblösen zengett. Ennek ellenére a tévénézők odavoltak érte, mert természetes volt, őszinte, egyszerű, és a főzést, ami korábban misztikumnak számított, behozta az amerikaiak mindennapjaiba. Hatására rengetegen kezdtek főzni – ráadásul nem is akármit, a francia konyha remekeit.
Nos, a könyv magával ragadó, úgy nagy általánosságban, de voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, behajítom a sarokba. A szöveg helyenként torz kis szörnyetegre hasonlít, és gondolkodtam rajta, hogy vajon teljesen a fordító hibája lehet-e ez, vagy pedig az eredeti szöveg is bénácska időnként? Persze, az értelmetlen mondatokra, a mondatrészek rossz sorrendjére nem mentség az eredeti szöveg gyengesége. Szóval, még egy lektorálást megérdemelt volna.
Ettől eltekintve mégis azt mondom, hogy jó a könyv, inspiráló és tanulságos a történet. Például, amikor 1992-ben a 80 éves Julia búcsút vett provence-i nyaralójuktól, mert a férje, aki tíz évvel idősebb volt nála, már nem tudott vele tartani, a környékbeli barátai meghaltak, ráadásul Provence is megváltozott: “gusztustalanul drága lett”, ahogy írta, szóval az idős hölgy akkor még tele volt tervekkel. “Még mindig oly sok tanulni- és tennivalóm volt: cikkek és könyvek vártak megírásra, talán egy-két új tévéműsorral is meg lehetne próbálkozni. El akartam menni homárhalászatra Maine-be, megnézni egy chicago-i vágóhidat, gyerekeket tanítani főzésre.”
92 éves korában halt meg, éppen csak befejezte unokaöccsével, Alex Prud’homme-mal ezt a könyvet.

Ez az én örök tanácsom az embereknek: tanuljanak meg főzni – próbáljanak ki új recepteket, tanuljanak a hibáikból, ne ijedjenek meg semmitől, és legfőképpen szórakozzanak jól!
Julia Child

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)