A legutóbbi poszt apropóján férjem nagynénje, Kati, a nagyszerű Kataliszt és az In memoriam Gábor Miklós című blogok szerzője küldött nekem egy rövid részletet Petrovics Emil: Önarckép – álarc nélkül című önéletrajzi kötetének Második könyvéből. Vicces, hogy a híres zeneszerző állást foglalt a vaj-margarin kérdésben, az meg különös szerencse, hogy Katinak eszébe jutott ez az idevágó részlet, és el is küldte.
A zeneszerzőt Amerikában élő fiatal unokahúga látogatta meg, ekkor hangzottak el az alábbiak:
Egyik nap nálunk vacsorázott. Sok minden volt az asztalon, többek között: vaj. Amikor észrevette, kétségbeesetten és rémülten kiáltott fel:
– Ti vajat kentek a kenyérre? Hát ez rettenetes!
– Mi bajod a vajjal?
– Itt, Európában biztos nem tudjátok, hogy szörnyen egészségtelen -koleszterin, érszűkület, halál!
– Akkor te meg Amerika, mit javasoltok helyette?
– Természetesen margarint! Az abszolút egészséges.
Néhány évvel késõbb ismét nálunk vacsorázott, sok minden volt az asztalon, többek között margarin. Amikor észrevette, kétségbeesetten kiáltott fel:
– Ti margarint kentek a kenyérre? Hát ez rettenetes!
Folytatása ugyanaz volt, mint annak idején, s a végső tanulság:
– Akkor mit ajánlasz helyette?
– Természetesen vajat. Az abszolút egészséges.
Ez a két jelenet végleg konfirmálta gyerekkori fogadalmamat: sohasem fogok egészségesen étkezni; azt eszem majd, ami ízlik, jól esik, ami ínycsiklandozó, meg akkor, amikor éhes vagyok. (Borzadok a manapság agyonreklámozott teák, magok, füvek, gyógynövények, folyadéktömegek és egyéb, legtöbb esetben manipulált tudományosságot felhasználó, egészséges és drága, fogyasztásra és élvezetszerzésre teljesen alkalmatlan árucikkektől. Sajnálom.)
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
teljesen jogos 🙂
🙂
Petrovics Emil szívemből szól, csak igazat tudok adni neki. Azt hiszem, ahogy éveim száma és a tapasztalataim nőnek, a visszafelé tekintést nem nosztalgia, hanem a józan ész diktálja. Azt eszem , ami jól is esik, nem érdekel, hogy más borzadva gondol rá(egy szelet disznósajt például),mert ha mértékletes vagy , akkor nem lehet gond. Amióta kiderült a laktózérzékenységem, belemerültem a vaj/margarin témába. Elmondhatom, hogy nem túl jó tapasztalatokat szereztem. Finnyás vagyok, vállalom, a legdrágább bio margarin is nekem pocsék ízű. Arról nem is beszélve, hogy kétszer is át kell tanulmányozni, hogy valóban nincs-e benne tej, mert bizony szokott lenni. Emiatt aztán ghí főzésre adtam a fejem, fantasztikus! Használok libazsírt is. Azonkívül a piacon a kedvenc hentesemnél hajszálvékonyra szelt 10 dkg téliszalámi 100x többet ér, mint ugyanennyi pénzért vásárolt párizsik és másféle szalámik, amikben több az adalék, mint a hús, a benne lévő tejporról nem is beszélve. Úgy gondolom, hogy nyitott vagyok az újdonságokra, más népek konyhájára, a korszerű táplálkozásra,de mindig oda lyukadok ki, hogy nem csak épített, és szellemi örökségünk van, gasztronómiai is. Gyermekkorom “szegényes” hajdina és köles kásái milyen divatosak lettek például.Nekem akkor is jól esett, most meg illendőnek tűnik, trendinek. Bocs, Maimoni, csak fecsegek, nem kirohanásnak szántam:)!Éva
Kedves Éva! Egyet értek mélyen…A ghí főzés pedig érdekelne engem is 🙂 Üdv, Dóra
Éva, én szeretem, ha fecsegsz:)