A Michelin értékelési rendszer
A hétfői előadási nappal csoportunk számára véget ért az egyetemen a szorgalmi időszak. Ma már elővizsgát is tettem az egyik tantárgyból, gyaníthatóan jó eredménnyel.
Összesen csak három vizsgám lesz, amit szinte szégyenkezve ejtek ki a számon, olyan viccesnek tűnik. Ahhoz képest, hogy jártam olyan főiskolára, ahol félévenként 10-12 tárgyból vizsgáztunk. Na, de nem akarom lekicsinyelni ezt a hármat, lehet rájuk készülni bőven, úgyhogy majd referálok, ezúttal milyen eredménnyel zárom a vizsgaidőszakot.
Ebben a félévben a vendéglátó ismeretek című tárgy állt szívemhez legközelebb, sajnos, ebből a félév során mindössze három előadásunk volt (10 óra). Utolsó alkalommal esett szó a Michelin értékelési rendszerről, és arra gondoltam, írok róla itt a blogon; egyrészt azért, mert bizonyára vannak, akik nem tudják pontosan, mi ez a sokat emlegetett Guide Michelin, mit jelentenek a csillagok, másrészt, ezek leírásával én letudok egy tételt, ennyivel kevesebbet kell tanulnom a vizsgára.
 |
| Az első kiadvány. |
A híres vörös étteremkalauz története a XIX. század végén kezdődött, amikor Edouard és André Michelin feltalálta a leszerelhető gumiabroncsot, majd minden erejükkel azon igyekeztek, hogy népszerűvé tegyék az autósok körében. Arra ösztönözték az utazókat, hogy minél többet használják autójukat, ezzel együtt koptassák a gumikat. Kiadtak egy olyan Párizs-térképet, amelyen szerepeltették a legjobb hoteleket és éttermeket; a tartalom évről évre bővült az utazók észrevételeivel. Olyan sikeres volt, hogy 1904-re már nemzetközivé vált: külön kötetben szerepeltek Olaszország, Svájc, Belgium, Luxemburg, Hollandia és az Egyesült Királyság legjobb helyei. Később egész Európára kiterjedt a kiadvány hatásköre, ekkorra már persze rég nem az utazók véleménye alapján minősítették az éttermeket: ezt az úgynevezett inspektorok végzik. Titokban, inkognitóban. Izgalmasan hangzik, nem? Ugyanakkor, ha belegondolunk, taposómalom az életük: évente nagyjából 250 éttermet látogatnak meg, és csak esznek, értékelnek, esznek, értékelnek… Csak a konyhát minősítik egyébként, a kiszolgálást, az étterem belső terét, a terítéket, a dekorációt nem. Szempontjaik a következők:
1. az ételek minőségének vizsgálata,
2. a sütés, főzés, ízesítés tökéletessége,
3. a konyha eredetisége, stílusa,
4. az „ár-érték” arány,
5. a látogatások gyakorisága.
Az arra érdemes konyhákat csillagokkal jutalmazzák:
Egy csillaggal minősíti a Vörös Könyv a „a kellemes úti kitérőt jelentő, kiváló fogásokkal büszkélkedő” éttermeket. Két csillagot kapnak azok a kitűnő éttermek amelyek miatt érdemes az utazóknak hosszabb kitérőket is tenni. Három csillagot adnak azoknak a helyeknek, amelyek meglátogatása külön utazást is megér.
A csillagok mellett 1997-ben létrehoztak egy másik ajánlási rendszert is a Michelin-en belül: ez a Bib Gourmand, ami azt jelenti, hogy az adott étteremben kiváló az ár/érték arány. Ennek jele a piros Michelin babafej.
A Michelin térképére 2010-ben került fel Magyarország, ekkor kapta az első csillagot magyar étterem, méghozzá a Costes (séf: Miguel Rocha Vieira) . A következő évben szintén egy csillaggal jutalmazták az Onyx-et (Széll Tamás és Szulló Szabina). Bib Gourmand éttermek: Arcade Bisztró, Bock Bisztró, Csalogány 26, Vár: a Speiz.
A történethez az is hozzátartozik, hogy hosszas húzódozás után az inspektorok megjelentek az USA-ban és Kínában és Japánban is, ezzel már nemcsak európai a kalauz.
Itt olvashattok egy nagyon érdekes interjút Rebecca Burr-ral, a Michelin főszerkesztőjével.
Forrás: wikipédia.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)