A napokban gondolkodtam a barát, barátság fogalmakon, több apropó kapcsán is.
Nem könnyen mondom valakire, hogy a barátom.
Azt sok minden megelőzi.
Vannak viszont személyek, akikre kevésnek érzem az “ismerős” megjelölést, de túl erősnek a “barátot”. Mi a köztes állapot? Mert maga az állapot létezik, csak épp szót nem találok rá. A “nagyon kedves ismerősöm” is csak ismerős, azt meg mégsem mondhatom valakire, hogy “majdnem-barát”. A haverság/ség bizonyos szituációkban túl slendrián, adott esetben egyenesen röhejes lehet.
Szóval van egy…mim is?…azt hiszem, őt nevezhetem barátnak, akinek, sokszor hallva őt, hogyan nyilatkozik emberekről, szóvá tettem: milyen könnyen mondod valakire, hogy a barátod. Bennem egyből az a kérdés vetődött fel, vajon a megnevezett fél is így gondolja? Mert szerintem a barátság először is akkor barátság, ha kölcsönös.
Akinek gyermeke van, különösen, ha az lány, bizonyára találkozott óvodás-kisiskolás korban a jelenséggel, hogy a ded zokogva tért haza az intézményből azzal, hogy X ma nem volt a barátja. Másnap meg igen. Harmadnap nem. Aztán megint. Ilyen probléma fiúknál igen kivételes esetben fordul elő, lányoknál egy bizonyos életkorban mindennapos. Ezeket szülőként is rendkívül rosszul viseltem, gyerekként meg, látva, hogy a fiúk, ha szabad ezt mondani, normálisabban intézik az ilyen jellegű kapcsolataikat, inkább köztük kerestem játszótársakat magamnak (egyébként épp az ilyen ovis-iskolás “barátnők” miatt használom a mai napig kissé viszolyogva a “barátnőm” megjelölést). Szülőként végigélve ezeket a helyzeteket mindig azzal próbáltam vigasztalni a gyerekeimet, hogy higgyék el, ezek nem barátságok, és próbáljanak meg olyanokkal kapcsolatot kezdeményezni, akikkel nem játszik senki. Ők többnyire hálásak az érdeklődésért.
Nemrég egy blogon a szerző azt a kérdést feszegette, létezik-e ma igazi barátság. És arra a következtetésre jutott, hogy nem.
Szerintem meg létezik. Csak hosszú-hosszú idő alatt derül ki, hogy melyik az igazi. Egy mondás szerint, amikor az életpályád felfelé ível, a barátaid megtudják, ki vagy; amikor mélyrepülésbe érsz, te tudod meg, kik ők.
Nos, töltöttem már időt fent is, lent is, és igazolhatom, pontosan így történik, ahogy ez a bölcselet jelzi: a bajban csak azok maradnak ott, akik tényleg barátok. Ezért is érdemes egyébként egyszer-kétszer pofára esni az életben, mert eltűnnek az ember körül a haszonleső energiavámpírok, a piócák, akik önző módon csak a maguk kényelmét, örömét, javát keresték az adott kapcsolatban, vagy akik egyszerűen csak kellemes időtöltést láttak abban, amit a másik fél barátságnak gondolt. Az első hasalás után, amikor lekopnak a cimborák, az ember feleszmél, és rájön, hogy valamit nagyon elrontott, hogy valamit nagyon elnézett. Hogy az értékeket nagyon nem a helyén kezelte. Aztán, előfordul, hogy olyanok állnak melléd, akikről meg álmodban sem gondoltad volna, akiről a legkevésbé sem feltételezted; és akkor egy restarttal újra épít az ember barátságot, vagy barátságokat, ezúttal már más alapokról.
Persze, ha megint jól megy a szekér, megjelennek a cimborák, ha nem ugyanazok, hát újak, de az élet újra és újra alkalmat ad arra, hogy az ember felismerje valós értéküket.
A barátság számomra nem azt jelenti, hogy sülve-főve együtt vagyunk, meg állandóan megdumáljuk, mi történt aznap. Van olyan, nekem nagyon fontos személy, akit évek óta nem láttam, nem is beszéltünk; mégis, barátomnak tartom, és tudom, ha legközelebb találkozunk, ugyanonnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Mert a bizalom megvan. Van olyan, akivel egy évben kétszer-háromszor találkozom, van olyan, akivel évente egyszer, mégis, nyugodt szívvel állítom, hogy a barátaim.
Az a barát, akihez a bajban fordulhatsz, és aki, ha hozzád fordul, mellette állsz.
Ha csak egy ilyen embert tudhatsz magad mellett, az már jó. Ha több is van, legyél érte hálás. Ha sok… az gyanús.
Szerintem.
Szerintetek?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)