Tegnap beszélgettem valakivel telefonon, aki megkérdezte, különben hogy vagyunk, mert az mostanában a blogról nem derül ki.
Lehet, hogy tudattalanul megfogadtam zsidóegyetemes ex-padtársam tanácsát, és tényleg zárkózottabb lettem…? Vagy csak nem történt velünk olyan sok dolog mostanában; vagy, ami történt, az valamilyen oknál fogva tényleg nem publikus. Vagy, akiről írhatnék, mert megérne egy tanulmányt, nem írhatok, mert kamasz, és valószínűleg örihari lenne a dologból. Pedig biztos hozzá tudnátok szólni a témához sokan.
Marad a főzés, az olyan ártatlan, nem fáj senkinek, nem sértek vele senkit, nem szólok be vele, pedig néha szívesen megtenném.
.jpg) |
| Ilyen volt az étkezőnk, mögötte elképzelhető a konyha. |
Tegnap Bence fiam az ő számítógépükön fotókat talált a régi lakásról, én pedig nagyot sóhajtottam, hogy milyen klassz is volt ott az a konyha, amit saját igényeimnek megfelelően találtam ki én, a magasságomhoz volt igazítva, minden kézre állt, itt meg… Nem szeretem, amiben most dolgozom, és ez egy gasztroblogger számára igazi csapás, elhihetitek. Még ha csak álcáztam magam annak, akkor is. Aki ezt a konyhát összerakta, nem főzött benne, az biztos, legfeljebb teát meg kávét.
Mindezek ellenére nem vágyom vissza a régi lakásba, félre ne értsetek, csak az után a minőség után sóhajtozom, ami ott volt. Feltett szándékom, hogy ha legközelebb költözünk, a választásnál nagyon hangsúlyos lesz, hogy milyen a konyha. Mondom ezt most. Persze, amikor kiadó házat kell keresni, az ember kompromisszumokra kényszerül, mert vagy nem elég nagy, vagy nagyon lepukkant, vagy a világvégén van, satöbbi, satöbbi… Ahol most vagyunk, minden szempontból jó, nagy is, szép is, jó a hely is, csak hát a konyha…az lehetne jobb.
Nem nyafognék, de most már késő.
Már nyafogtam. A továbbiakban inkább főzzünk…
Egyszer már feltettem a császármorzsa receptjét ide a blogra, aztán én magam sem készítettem valami sűrűn, mert meglehetősen komoly izommunkát igényel az a változat. Most olyan receptet kerestem, amely tepsiben süthető, csupán időnként át kell keverni.
Nagyon jót találtam itt, bár azért némileg változtattam rajta.
Amúgy, direkt vadászom az olyan recepteket, ahol fehérjét kell habbá verni, mert hosszas elvonás után, miközben azon tűnődtem, érdemes-e 4000 forintért habverőfejet rendelnem a kis Braun robotgépemhez, végül az Aldiban megláttam 3500 forintért egy szimpatikus kis gépet habverő-és dagasztókarokkal, és egy merész húzással megvettem.
Azóta minden nap habot verek.
Hozzávalók:
80 dkg liszt
6 tojás
8-10 dl tej
20 dkg vaj
25 dkg cukor
mazsola
1 citrom reszelt héja
Tehát, a tojások sárgáját 20 deka cukorral, meg 10 deka puha vajjal habosra keverjük. Hozzáadjuk a lisztet és a tejet, több részletben, váltakozva, a citromhéjat és a mazsolát is, majd simára keverjük.
Fél órán át pihentetjük.
Előmelegítjük a sütőt 210 fokosra.
A fehérjéket a maradék cukorral kemény habbá verjük, és a masszába forgatjuk. A maradék vajjal vastagon kikenünk egy mély tepsit, amely elég nagy ahhoz, hogy ezt a rengeteg masszát befogadja.
Sütni kezdjük, majd kb. 15 percenként alaposan átforgatjuk.
Szépen szét fog esni, csak győzzük kivárni.
Kb. egy óra alatt éri el a kívánt állagot, nekem legalábbis ennyi kellett. Azonnal lehet tálalni.
Annyira finom lett, hogy a család kifejezett kérése az, hogy ezután így készítsem mindig.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kipróbálom majd én is, most ugyan bánt, hogy elszúrtam tegnap előtt a máglyarakást…De Zsömi, azaz Zsömle kutya nem volt bánatos midőn elépakoltam a tepsi tartalmát…/A kiflik közé egy rossz ízű is bekerült, s elrontotta az egészet./
Nagyon guszta lett és elég baráti a recept azzal hogy nem kell állandóan kevergetni. Én nagyon régen készítettem utoljára, de akkor grízből – a fellelt recept szerint -. Most melyik az igazi, Te sütöttél már császármorzsát grízből liszt helyett?Mindíg nagy élvezettel olvasom a blogodat, nekem három már felnőtt gyerekem van és sajnos már nincs kutyám – kettő is volt egyszerre – de gondolkozom rajta hogy megint kellene egy. További jó munkát, üdv EllaBella (alias Judit)
Nagyon guszta lett és elég baráti a recept azzal hogy nem kell állandóan kevergetni. Én nagyon régen készítettem utoljára, de akkor grízből – a fellelt recept szerint -. Most melyik az igazi, Te sütöttél már császármorzsát grízből liszt helyett?Mindíg nagy élvezettel olvasom a blogodat, nekem három már felnőtt gyerekem van és sajnos már nincs kutyám – kettő is volt egyszerre – de gondolkozom rajta hogy megint kellene egy. További jó munkát, üdv EllaBella (alias Judit)
Kedves EllaBella (Judit)!A korábbi receptem nekem is grízes volt, most készítettem először csak liszttel – állítólag ez az igazi. Szerintem még finomabb így, mint úgy.
meggyőztél
Hát este nem szabad ide benézni, az biztos! Már éhes is vagyok… 🙂
Én még sosem készítettem másképp, csak sütőben. És készen van 30 perc alatt, bár az én sütőm elég durván süt. Felesben csinálom mindig. Fele liszt, fele dara. Sütőben isteni ropogós lesz a kérge, belül meg puhák a kis gombóckák.
Holnap ki szeretném próbálni, mert nagyon jól hangzik. De egy kérdés: Finomliszt vagy rétesliszt jobb hozzá?
Előre is köszönöm a választ.
Katalin
Én sima lisztből készítettem, de van ismerősöm, aki a réteslisztre esküszik, hogy abból sokkal jobb az állaga. Nem próbáltam, de mivel még a búzadara is szerepel sok receptben, el tudom képzelni, hogy tényleg jobb rétesliszttel. Próbáld meg nyugodtan, biztosan nem lesz rossz.