Értenünk kell ahhoz is, hogy kiben hogyan ébreszthetünk kedvet a házimunka iránt – akár a napi munka után, akár pihenőnapon, vasárnap. Sok módja van ennek, melyek közül legtöbbször beválik háziverseny rendezése. Lehet gyorsasági – és ugyanakkor minőségi – padlókefélési versenyt rendezni, vagy döntsük el az elsőséget bab-, borsó-, lencseválogatásban, egres és ribizketisztításban… Ha többen ülik körül az asztalt, gyorsabban halad a munka, a verseny sok tréfára ad alkalmat és tudjuk, hogy a jókedvűen végzett munka gyorsabban halad.
(Pataki Mária: A dolgozó nő háztartása, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1956, 30.o.) Előzmény: Szabóné egy napja
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Padlókefélési verseny, mi?Az eszem megáll…Azt hittem, már megedződtem, ami Szabónét illeti, de Pataki Mária ezzel most kiverte a biztosítékot.Viszont majd bepróbálkozom vele a férjemnél, úgyis nagyon eszményíti ezt a Szabónét… >:PJula
Nagyon jó! Ez hiányzott mára nekem. :-9
Sírva röhögök 😀 Remélem találkozol tényleg Pataki Máriával!Ha tudta volna, hogy 2012ben már az iRobot takarít 🙂
:)))))))))))))))))))))))))
Szia! Gratulálunk, ma tied a nap receptje (pontosabban írása) a Gasztro Miner Facebook-oldalán: http://www.facebook.com/gasztro.
Ez nektek valóban nem jön le, hogy 56 éve /!/ íródott? 1956-ban! Egyszerűen nem értem, miért áll meg valaki esze, miért kell ezen sírva röhögni. Mintha a világ mondjuk 2000-ben kezdődött volna, mindenfajta előzmény nélkül, csak úgy a semmiből. Azt hiszem, azért van nekünk iRobotunk /bár nekem sajnos nincsen/, mert anyáink-nagyanyáink így éltek – így voltak kénytelenek élni. Nem, nem értem ezt a vad gúnyolódást! És elnézést kérek, ha valakit megbántottam, de már hetek óta zavar ez a fura, meg nem értő, lenéző és lekezelő hangnem szegény Szabónéval kapcsolatban. Szüleink, nagyszüleink életét annullálja ez a hangnem. Több tiszteletet!Orsi
Én nem a gúnyolódás miatt írom ezeket, abszolúte tisztában vagyok azzal, hogy 56 év telt el azóta; de a sztahanovista nőideál – mert Szabóné az – ma már igenis megmosolyogtató. Vagy szomorú. Ezekkel a kis mondatokkal, vagy a hosszabb írásokkal egy-egy pillanatot villantok fel abból a korból; nem mondhatom, hogy röhögök rajta, de van olyan, amelyik tényleg viccesen hat. Mindenesetre, ha valóban találkozom az írónővel, mindenképpen megkérdezem, alkalmazta-e a gyakorlatban azt, amit ebben a könyvben leírt. Ha igen, akkor ő tényleg egy szupernő. Ha nem, akkor csupán hozzájárult ahhoz, hogy kortársnői frusztrálódjanak, amiért hajnalban nem a képek hátulját porolták, vagy a szekrény mögül söpörtek ki.
Hát, mi csináltunk itthon közös padlókefélést, és ha verseny nem is volt, de jó móka az igen.A kisfiam akkor még nem volt 2 éves és nagyon tetszett neki, hogy a mami durva kefével mosta fel a padlót, úgyhogy ő is beszállt. Persze, a vízbe mártogatást élvezte a legjobban, de komolyan, nagy odafigyeléssel csinálta :)A férjem is kivette a részét a csapatmunkából: felvette az egészet videóra 😀
Orsi, a valóság nagyon messze van ettől az erőltetett ideáltól. Nem, nem így éltek! Javasolt irodalmaim: Janikovszky Éva: A lemez két oldalaTóth Eszter Zsófia: Kádár lányaiUtóbbi több tucat mélyinterjút tartalmaz. És nagyon kijön adott kor kétszínűsége. Elvárás, hogy szuper dolgozó, pártkatona nők legyenek, de közben csak emberek, a maguk kis hétköznapi nyomoraikkal. Janikovszky meg? A feléig tudtam csak elolvasni. Fájt! De rendesen. Én úgy gondolom, hogy amilyen feladatok napi szinten itt le vannak írva, az anno egy polgári családban a cseléd dolga volt. Aztán a polgárság üldözendő lett, a munkás asszony meg dolgozzon a gyárban, meg lássa el a cseléd feladatait.Nagyim munkás asszony volt. A napi szintű élete köszönő viszonyban nincs az itt leírtakkal. Több időt szánt a barátoknak, családnak, rokonoknak, mint a háztartás ilyen szintű vezetésének.
@NévtelenAzért áll meg az eszem, kedves Orsi, mert nem vagyok szokva az 50-es években íródott pártállami propagandakönyvek hangvételéhez. Szegény Szabóné egy fiktív személy, és én már csak azt várom, mikor ül fel jókedvűen dalolva a traktorra, és zötyög el rajta ugart törni. Szabóné ugyanúgy kitalált figura, mint korunk műmellű celebjei. Akkor az a módi lett a trendcsinálók által követendőnek kikiáltva, ma meg emez. Szerintem egyik sem túl életszerű, és megáll az eszem, hogy létezik, aki (értsd: a mindenkori propagandagépezet) ilyen műmájerségekkel hülyítsen másokat.Persze, akár sírva is röhöghetnék… :)Tisztelet pedig annak jár, aki megérdemli.Jula
Holnap szülinapi buliznak a lányomék! Lesznek vagy heten. Azt hiszem, ha esetleg unatkozni találnának, akkor versenyileg felkeféltetem velük a padlót! 😀 Csak, hogy kedvet kapjanak a házimunkához! 😀 Meg esetleg gyorsan veszek egy zacskó lencsét és kiválogattatom! 😀
Szabónénak a legtöbb dolgán én is csak nevetek, de ez a verseny dolog nálunk már jó ideje működik.A “Pakolj össze a szobádban! felszólításra a lányom általában egyből mozdul, csak órákig tart míg végez. Azonban, ha nagyon cseles akarok lenni, akkor a “Ki rak el előbb 20 dolgot?!” felkiáltással indítok és 10 perc alatt rend van 🙂 (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért már kopik ennek is a varázsa :))Pataki Máriának én is feltenném a kérdést, és véletlenül sem sértésből, már csak a kora miatt sem, hogy ő hány százalékban élte úgy az életét, mint Szabóné.
És vajon Szabó úr is részt vesz a versenyekben?
Nálunk a gyerekversenyeztetésnél nagyobb hibát el sem tudok talán követni. Garantáltan testvérháború, de legalábbis sírás lesz a vége. Egy időben működött a csapatverseny, szülők vs. gyerekek. A közös munka viszont tényleg nagyon jó, a legjobban összehozza a családot, az embereket. 🙂
A tegnap esti, amerikai robot mosoly feleségek után, már nem is olyan vészes szegény Szabóné…Csak hogy, a filmbéliek egyetlen dolga volt az otthon csiszatolása, s rózsaszínben tetszelgés, itt meg szegény asszonykáról kéne elhinni, hogy a sztahanovista műszak végeztével vidáman kapja kezébe a súrolókefét.Nem tom kedves névtelen élt-r akkor?Rohadt nagy szegénység volt, anyám háziasszony volt, négyen voltunk testvérek. Rengeteget dolgozott, hogy egyszerű és finom étkekkel ellásson bennünket. Csirke, kacsa, pulyka, stb. kert, sütés, főzés – sorolástól is elfáradok.Az a bajom az egésszel, hogy egy gyilkosan hazug világ kényszerképzeteit akarta a női fejekbe belé plántálni.