Anya blogol, apa főz, együtt lenni jó

Meséltem már, hogy a férjem úgy 16 éve egyszer főzött egy finom vaddisznópörköltet, azóta sokaknak újságolta, hogy ő jól főz? Cinikus kacajomra, miszerint hahaha, egyszer könnyű jót főzni, próbálja meg esetleg rendszeresen, vészjóslóan mindig csak ennyit mondott: majd meglátjátok…
Aztán úgy két hete egyszer csak felsóhajtott, hogy úgy érzi, neki főznie kellene. Hobbiszerűen. Na, mondom, csak ki ne találja, hogy blogolni is kezd róla, mert nem biztos, hogy két blogger jól megfér egy csárdában.
Ma reggel felkelt, és határozottan megkérdezte: mi lenne, ha én főznék ebédet?
Mi lenne, mi lenne, tulajdonképpen nem is lenne rossz – morfondíroztam magamban -; és lám, emberem kötényt öltött, hagymát aprított, kevés olajon pirítani kezdte, rádobta a darált húst, fehéredésig sütögette, szakszerűen kevergetve, hogy a hús jól szétessen. Aztán répát pucolt, felaprította az aprítógépben, a húshoz adta, ahogy én azt mondtam. Felöntötte az egészet egy doboz darabolt paradicsom-konzervvel, egy doboz sűrített paradicsommal, egy kis vízzel, szórt bele fokhagymát, fűszereket: bazsalikomot, rozmaringot, borsot, oregánót, csilit is, meg még amit talált, megsózta, és most szépen hagyja fődögélni vagy másfél órán át, kis lángon.
Ahogy javasoltam.
Aztán majd csak beleborítja a konzerv kukoricát és a babot, és tádáááám, tálalhatja is a csilis babot. Na persze, finom lesz, hiszen úgy csinálja, ahogy mondtam… És hallgathatom újra éveken át, hogy ő milyen jól főz, lám-lám, vaddisznópörköltet, csilis babot, például.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)