Zsúr és fogyókúra

Amint azt már többször említettem, néha időt szakítok arra, hogy elmenjek a keszthelyi Festetics-kastély könyvtárába kutatni. Innen merítek anyagot a Mit olvastak dédanyáink című, már két részt megért sorozatomhoz… Dolgozom a harmadikon.
Mostanában a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új Idők (pontosabban: Uj Idők) című folyóirat különböző évfolyamaiban merülök el szívesen. Döbbenetes, hogy Herczeg Ferenc 1894-től 1944-ig irányította a lapot, tehát ötven éven át; amikor az 1933-as évfolyamot tanulmányoztam, ott botlottam bele egy olyan lapszámba, amit a szerkesztő munkatársai állítottak össze 70 éves főnökük életéről, ezzel köszöntve a mestert.
A másik döbbenet, hogy azt az embert, mai kifejezéssel élve sztár írót, celebet, akinek Élet kapuja c. regényét 1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi Nobel-díjra ajánlotta, mi már alig ismerjük. Pontosabban, munkásságáról vajmi keveset tudunk, pedig hosszú élete során (1954-ben, 91 évesen halt meg) csak úgy ontotta magából a könyveket, színdarabokat.
De nem mondok többet róla, mert pontosan arra készülök, hogy az említett sorozat harmadik részében részletesen bemutassam az Új Időket, és különböző érdekességeket villantsak fel a lap hosszú történetének egy-egy pillanatából.
Ízelítőül Stella Adorján kis gúnyrajzát adom itt közre 1935-ből, ami Zsúr és fogyókúra címmel jelent meg az újságban. A szerző személye szintén érdekes, mert nevéhez fűződik számos, például a Janika című színdarab (ő írta a színdarabból a Turay Ida főszereplésével rendezett film forgatókönyvét is), és szintén rengeteg kabarészám – ha szeretnétek, meg is nézhetitek Salamon Béla főszereplésével A tízes címűt (első rész, második rész).

(Két hölgy beszélget a Váci-utcá-ban. Az egyik hölgyet Lenkének hívják, a másikat Violának.)
Viola (már a búcsúzásnál): Ne feledkezz meg a keddről. Nálam vagytok teán.
Lenke: Nagyon köszönöm, drágám, dehogy feledkezem meg… Mondd csak Viola, hogyan győzöd ezt a sok zsúrt?
Viola: Miért ne győzném? Örülök, ha eljösztök hozzám, egy kicsit pletykázunk, egy kicsit kézimunkázunk, aki akar, kártyázhat…
Lenke: Nagyon kedves vagy… de ne haragudj, ha szóba hozom… hogyan bírod anyagilag ezt a sok vendégséget?
Viola (csodálkozva): Anyagilag? Hiszen csupa nő van nálam kedden. Tizenkét asszony.
Lenke: És a traktamentum?
Viola: Ugyan, ne viccelj! Amióta a hölgyek kitalálták a fogyókúrát, azóta semmibe se kerül a zsúr. Nem veszed észre, hogy senki nem eszik.
Lenke: No de mégis, a nagy készülődés, tea, szendvics, sütemény…
Viola: Hogy az üres tea mibe kerül, azt te, mint háziasszony jól tudod. Cukrot be sem adok, ha asszonyok vannak. Vagy cukor nélkül isszák, vagy pedig kis bonbonierből pótlókat tesznek a langyos vízbe. A szendvicseket megcsodálják, de nem nyúlnak hozzá. Másnap jó a gyerekeknek, elviszik az iskolába.
Lenke: Sütemény?
Viola: Csak mutatni kell a vendégeknek. Azt is a gyerekek eszik meg. Alíg várják nálam a zsúrt. Sajnos, a nők fogyókúrája miatt, mind a két fiam rémesen hízik.
Lenke: Ne tréfálj szívem, rendszerint nyolc óra tájban jönnek a férfiak a feleségeikért – ők igazán esznek!
Viola: Csak szeretnének enni. Az asszonyok már nem elégednek meg a saját fogyókúrájukkal, már a férfiak vonalaira is vigyáznak. Ma már nem is illik vendégségben enni. Én sem eszem soha, ha valahova meghívnak.
Lenke: És nem vagy éhes?
Viola: Dehogyisnem! Zsúr után azt csinálom, amit minden barátnőm: nekirontok az éléskamrának. Ez a negyedóra kerül a legtöbbe a zsúrban.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)