Hagymaleves barna sörrel
Nagyon jól néz ki. Tényleg. Finom is.
Kár, hogy nem szeretem a barna sört.
Ez eddig nem is fogalmazódott így meg bennem, mert amikor nyáron, nagy melegben megkóstoltam, nem volt rossz. De most, hogy a leves lenyelése után, a végén ott marad az a jellegzetes keserű íz, egyértelműen kijelenthetem: nem szeretem.
A hagymalevest viszont nagyon.
Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, és meséltem neki októberi kalandomat a Déryné Bisztróban, A hagymalevest emlegettem, ami katarzist okozott, ám előtte értetlenséget: mi kerülhet egy közönséges hagymalevesen közel 1700 forintba? Mert az alapanyag biztosan nem. Erre ismerősöm – foglalkozását tekintve szakács egyébként – elmélázott, és azt mondta: hát, végül is energiát bele lehet tenni jó sokat… Mert a hagymát lassan kell párolni, akár órákon át, akkor lesz olyan igazi.
E beszélgetést követően határoztam el, hogy főzök ilyen igazit. Mert én, aki képes vagyok 17 órán át készíteni a húslevest, nem ijedek meg, ha 3-4-5 órát rá kell áldoznom egy olyan igazi hagymalevesre, amit aztán hónapokig emleget, aki eszik belőle.
Reprodukálni akartam azt a levest.
És akkor szembe jött a magyar GoodFoodban a recept: jó sűrű, szép, sötét leves, tetején pirítós, azon sajt.
Úgy gondoltam, a barna sör nagyon jól passzol az ízvilághoz, miért ne próbálnám hát meg?
Valamiért nem bíztam magam teljes egészében a GoodFoodra, a neten találtam még egy szimpatikus receptet (the best french onion soup ever), és ötvöztem a kettőt.
Előmelegítettem a sütőt 200 fokosra,
Hat fej vöröshagymát szép vékonyan felszeleteltem.
Egy lábasban megolvasztottam 5 dkg vajat, beleszórtam a hagymát, átkevertem, majd lefedtem, és a sütőbe tettem 1 és 3/4 órára. A fedőnek nem voltak műanyag részei.
Félóránként átkevertem, majd fedő nélkül is visszatettem még a sütőbe jó 20 percre. Ilyen klasszul nézett ki már akkor.
A 20 perc leteltével feltettem a lábast a tűzhelyre, átkevertem a hagymát (közben persze puszta kézzel megfogtam a lábas fülét, mert kiesett a fejemből, hogy most vettem ki a sütőből). Megszórtam két evőkanál liszttel, két percig pirítottam, felengedtem 4 dl barna sörrel, 1 liter húslével, szórtam bele kakukkfüvet, babérlevelet, sót, borsot, és főztem fedő nélkül jó sokáig. Egy órán át biztos. Kóstolgattam, kóstolgattam, jó volt, de kesernyés. Főztem fedő alatt is még fél órát, majd fedő nélkül még, és amikor jó sok levet elforrt, kis vizet adtam hozzá. Arra játszottam, hogy előbb-utóbb csak gyengül a kesernyés íz – talán árnyalatnyit halványult is, de nem tűnt el teljesen. Eszembe jutott Pisti barátunk, aki a barna sör nagy kedvelője – gondoltam, összerakom az egészet egy dobozba, és elküldöm neki.
Mert valószínű, hogy aki szereti ezt a fajta folyékony kenyeret, annak telitalálat a leves is.
Pirított bagettszeletekkel, sajtot olvasztva rá. Gruyère-t, mondjuk, ha nagyon megadjuk a módját.
Az enyémen nem az van…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)