Péntek óta komoly dilemmában vagyok. Muszáj leírnom, hogy letegyem, mint valami csomagot, pár lépést arrébb menjek, távolabbról szemlélve hátha meglátom a jó megoldást.
Munkát ajánlottak nekem, amolyan “igazi dolgozósat”: egy kis szállodában, egy butikhotelben kellene mindenesnek lennem, mert ott mindenki az. Csak kevesen vannak.
A szálloda gyönyörű, elsőre bele is szerettem, mór stílusú, amihez valami rejtélyes oknál fogva különösen vonzódom. Átlátható, családias, szép, igényes, pöpec kis hotel, na. Nekem pedig a suli miatt mindenképpen kell 15 hét gyakorlat valami hasonló helyen – igaz, az még egy évet ráér.
Csakhogy a hely Hévízen van; egy autóval rendelkezünk, azt nem vihetem el, bár tény, hogy busszal át lehet innen járni, 40 perc az amúgy 15 perces út (12 km…). 6 vagy 8 órát kellene dolgozni, és a tulaj nem rejtette véka alá, hogy ennek egy részét este, vacsoránál.
A férjem szerint felejtős, de persze, mint mindig, most is hagyja, hogy érvekkel és ellenérvekkel támasszam alá az álláspontomat. Engem ösztönöz a havi fix bevétel lehetősége; ugyanakkor nem látom át, hogyan tudnám szervezni az eddigi feladataimat egy plusz tevékenység mellett. Vagy mit kellene leépítenem? Mi lenne a cikkírásos munkákkal, mert ha munkahelyen dolgozom, nincs olyan, hogy ide futok, oda futok…
Hogyan szerveznénk a gyerekeket? Hogyan zajlana az esti program, ha én hetente többször nem lennék itthon?
Ugyanakkor bizonyára sok olyan család van, ahol ennyi gyerek mellett is meg tudják – mert meg kell – oldani, hogy minden jól menjen.
Biztos most az jár a fejetekben, hogy jó-jó, de mennyit fizetne? Hát, azt nem tudom. Arról nem beszéltünk. Nyilván nem valami túl sokat, olyan vidékieset, minimálbérhez közelítőt.
Nagyjából ennyi. Na, most mondjatok okos dolgokat.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Móni, én kétszer vágtam bele, kétszer hagytam abba. Eleinte tökéletesen ment minden itthon nélkülem is. Pontosan addig, amíg bele nem fáradtak, ki nem ürült az érzelmi tankjuk. Egy kerek évig működött elég jól. Aztán egyre több probléma adódott. És nehogy azt hidd, hogy csak a kisebbekkel. Nem, a nagyokkal ugyanúgy. Én biztosan nem megyek el többet dolgozni. Itthon, saját vállalkozásban egészen más a helyzet, így működik. Nálunk az is nehezítette a helyzetet, hogy a férjem szereti a munkáját, vagyis szeret dolgozni, vagyis amikor csak lehet, dolgozik, talán felesleges tovább ragoznom, szóval rá nemigen számíthattam abban, hogy támogatja a munkahelyemet. :)Amióta itthon vagyok, minden kerek. 🙂
Hello!1. Cikkírósdiból egy hónapban közel annyi összejön-e? (nem nekem kell válaszolni, magadnak :-)) Ha igen, akkor azért érzed merre billen a mérleg a pénzügyeknél.2. Egyszer mikor megkérdeztem valakitől, hogy egy fősulira nappalira vagy levelezőre menjek-e, azt mondta, hogy NE LEGYEK KOCKA! Mindent meg lehet próbálni, semmi sem végleges, végül is a te helyzeted is éppen ilyen, hogy nem vesztesz semmit, ha kipróbáljátok, és nem sikerül mégsem, nem? Mi történne?3. Esetleg nem tudnak -e várni rád a gyerekek nyári szünetéig, mert akkor gyakszid is meglenne, egyben ki is próbálnád a munkáséletet, de mégsem a legnehezebb, hanem egy belerázódósabb időszakban lenne, más a gyerekeknek a nyári szünet, mint a suli időszak, szerintem akkor nem hiányolnának este. Feltéve, ha párod otthon tud lenni velük este,(az egyedül hagyás az igazán jó dolog) akkor téged is látnának nappal a gyerekek, még az estés napokon is.4. Hát igen, amennyi mindent te űzöl, ha hotelezel, akkor lehet, a cikkírósdi már nem fog menni. Egyébként hosszú távon el tudod te magad képzelni, mint recepciós, szobaassszony, reggeliztető? Vagy inkább a gastro újságírásban látod a jövőd? Mert ha az utóbbi, akkor nem biztos, hogy jó, ha lemész a csapásvonalról, mert könnyen be lehet skatulyázódni valahova. Pl. én marketinget,PR-t tanultam fősulin, direkt, mert ahhoz értek inkább, de középsuliban meg közgázt, ahhoz nem értek. Első munkahelynél elmentem gazd.-i ügyintézőnek, titkárnőnek, mert az volt, és nem mertem várni, és azóta csak ilyen állásaim voltak, és nem tudtam még visszaevezni a szakterületemre, bár most valami felcsillant. Hát ezek a kérdések jutottak eszembe,lehet, hogy a kérdések felvetése segít kicsit a mérlegelésben.PZsófi
egyedül hagyás nem igazán jó dolog. bocsi. Zsófi
Én a másik oldalról tudok írni: én 7 éves lehettem, amikor anyu visszament dolgozni, heti 2-3 délután. Bár nagyon baráti munkahely volt, szóval az sem volt probléma, ha mentünk vele, mert elüldögéltünk a sarokban és játszottunk, tanultunk. Az öcsémék 5 évesek voltak.Kb 10-11 éves koromban lett teljes idős állása, akkor már egyedül buszoztam reggelente, délután telefon, amikor hazaértem, aztán 5 körül érkezett ő is.Nagyon szoros kapcsolatunk volt, hétvégente nagyon sokat tanult együtt az öcsémékkel, akiknek igényük volt rá. Túlélhető, megoldható, nem okozott törést. Apám is sokat dolgozott, de vele szemben amikor anyu otthon volt, akkor velünk volt.A nagy ló öcsémék :), együttélnek még, ha elmegy néhány napra, mikor hazaér, mennek utána, mesélnek, keresik az alkalmat, hogy beszélgethessenek vele.A napi rendet, pénzügyeket úgyis ti tudjátok megítélni, de talán érdemes utána a gyerekeiteket is megkérdezni, hogy mit gondolnak róla.
Szia! Nem igazán szoktam itt hozzá szólni, de olvaslak rég óta és követőd is vagyok. Én úgy gondolom, hogy ha nem próbálod meg akkor nem is tudod , hogy menni fog e. Én is elmentem dolgozni, pedig nem sok esélyt láttam rá nekem ugyan akkor csak egy gyerekem volt, de az én nagyfiam kerekes székben ül(súlyosan mozgássérült, izomsorvadása van), a férjem pedig akkor állandó éjszakás volt. 3 évig dolgoztam.Igaz ekkor már Zolcsi 6 éves volt. Először csak 4 órásban 1 évig 2 évig pedig teljes munkaidőben egy gyors étteremben. Annyi volt a jó benne, hogy fix munkaidőm volt reggeles voltam, és a hétvégéim szabadok voltak. Azóta született még egy kisfiam, a nagy ugyanúgy suliba jár, bár a férjem már normális időben dolgozik. Viszont ha a kicsi megy oviba ugyanúgy meg fogom próbálni ebben a felállásban is. Mi van ha nem sikerül? Nagy kaland, otthagyom, de nem akarom a fejem a falba verni, hogy még csak meg sem próbáltam… Próbaidőd úgyis lesz… Így duplán próbaidő lesz. Próba a munkában és próba a családdal…
Szia Móni!Én is azt gondolom, hogy komolyan mérlegeljetek:-a “mennyi az annyi?” lecsupaszítva pontosan mennyi is lesz a végén havonta(leszámítva az adót, járulékokat, utazási költséget, befektetéseket -pl. saját pénzből kell-e ruházkodnod…stb.)-mennyiben segítene a család anyagi helyzetén?-egész pontosan vegyétek számba kire milyen új feladat hárulna, (bevásárlás, főzés, takarítás…az ördög a részletekben rejlik) és itt már természetesen a gyerekek is szóba kerülnek-szerintem elég nagyok már ahhoz, hogy őket is bevonjátok a gondolkodásba. Így el tudnák mondani, hogy Nekik mennyire vagy központi helyen az életükben :). Ezt most úgy értem, hogy mennyire éreznék a gyakorlatice hiányodat, ha nem lennél minden pillanatban elérhető a számukra. Lehet, hogy már azt is össze tudják vetni, hogy megéri-e nekik a plusz anyagi hozadék olyan áron, hogy Anya innentől kezdve bizony korlátozottan elérhető csupán. -és én csak ez utánra teszem azt, hogy Te magad vedd számba mennyiben szolgálná ez a munka a TE magad boldog(abb)ságát?Mit (melyik eddigi időtöltésed,munkád,hobbyd…) vagy hajlandó beáldozni érte? Mert hogy be kell majd-még többet mint most gondolnád-, az úgy biztos, mint ahogy itt ülök és írok!De félre ne értsd kérlek, nem egyértelműen ellene vagyok a sok gyerkőc melletti melónak! Isten ments!Csak a nagy családban már tényleg mérlegelni kell, mert azt viszont igenis határozottan gondolom, hogy (leszámítva azokat a helyzetek, amikor nincs választási lehetőség-ahogy azt írtad is) a nagycsalád szerencsés helyzetekben majdhogynem kizárja azt, hogy az anyuka mindenki megelégedésére vállaljon további, a család ellátásán kívül eső több órás munkát. És bár nem ismerlek közelről, mégis úgy vélem, hogy Nálatok az a szerencsés helyzet áll fenn, hogy ez a Te kiteljesedésed (értsd jól kérlek, ezt most nem negatív jelzőként értem!) miatt történne, nem pedig csak és kizárólag az anyagiak miatt. De ennek ára van.Nos, ki tudod, ki akarod, ki tudjátok, ki akarjátok fizetni az árát? Jó pro-és kontrázást! :)Szeretettel:Fehérné Mela
Mint írtad kell gyakorlat szállodában, de egy évet még ráér. Változik valami ebben az egy évben? Biztos lesz egy év múlva is helyed, akár valahol máshol? Esetleg közelebb hozzátok? Szerintem 15 hét nem a világ és legalább túl vagy rajta, ha nem működik állandó munkaként.
Szia Móni!Történetesen az egyik legjobb barátnőm Hévizen él. És dolgozott abban a hotelben, nem csak ő, de az egyik fia is. Mindketten pár hónap alatt otthagyták az ürgét, mert folyamatosan bent kellett lenni és túlórázni. És persze nem nagyon fizette a túlórát. Ráadásul a barátnőmnek fizetésnapig köntörfalazott a fizut illetően. A fia addig húzta, míg egy másik helyre válthatott, a barátnőm pedig egy hónap után a fizetést látva ott is hagyta.Nem akarlak egyértelműen lebeszélni, de én olyan helyre nem nennék, ahol nincsenek kijelölve a konkrét feladatkörök, munkaidők – mert egy egyedülálló még csak-csak elviseli, de család mellett nem jó ha állandóan rángatva vagy és túlóráztatva. Ráadásul, ha nincsenek a feladatkörök, felelősségek és egyebek konkréttá téve, az sok súrlódásra és félreértésre adhat okot. Aki munkáltató, annak mindezzel tisztában kéne lennie. Szóval, én egy ilyen “majdkialakul” munkahelyre nem szívesen mennék, pláne nem négy gyerek mellett. Egyébként kéthavonta cserélődik mindezek miatt a személyzete.
Kedves Móni!Minden munkánál egy olyan analízist szoktam csinálni, aminél megvizsgálom az előnyöket, hátrányokat stb. Mindkét oldalnál mérlegelni kell a pozitívumokat és a negatívumokat, s ezeket leírva egyből billen a mérleg nyelve. Mik ezek a szempontok?- anyagiak: egyrészt van az új munka állandó bevétele, ezt ellentételezik az ezzel járó kiadások, veszteségek (utazási költség, esetleg néha gyermekfelügyelet, esetleg munkaruha, esetleg a más jellegű munkák elvesztéséből származó jövedelem kiesés, ráadásul akkor nem lehetnél főállású anya sem, persze nem sok ennek a díja, de az is valami, amivel számolni lehet stb.)- család: a pozitívum mindenképp a gyermekek nagyobb önállósága, egy talpraesettebb, váratlan helyzetekre felkészültebb „háttér” kinevelődése (húúú, de hülyén fogalmaztam:)) A negatívum mindenképp az együtt töltött hasznos, vagy nem hasznos, de szórakoztató idő lecsökkenése, ráadásul nem Te döntöd el (a fix munkaidő miatt), hogy mikor nem vagy a gyerekeiddel. Ugyanakkor magamról tudom, hogy egy 6 órás munka soha nem 6 óra (+utazás), mert ha bemelegszik az ember, vagy ha a csapat bajban van, mert kevés az ember, akkor úgyis tovább maradsz, így néha ugyancsak hiába lesik a családtagok a kapu nyílását. Másrészt azt kellene kiszámolni, hogy lehetséges-e olyan rendszert felállítani, amiben mindenki ugyanúgy elmehet minden programjára, mint eddig, (szakkör, edzés stb.), lesz kísérője, és lesz, aki otthon várja, ellátja a gyerekeket, ellenőrzi a leckét stb. A házimunkát fel tudjátok-e úgy osztani, hogy mindig minden rendben legyen, és ne kelljen egy-két hónap után vagy Neked megszakadni, vagy pedig undorral körülnézni otthon. Ehhez táblázatot kell készíteni.- önmegvalósítás: egy új munka kihívás, jól esik az egónak, pozitív energiát ad. Fontosnak, hasznosnak érzi magát az ember, ötletelhet, pezseghet, mindenképp jó érzés. Meg kell vizsgálni, hogy ez a hely ilyen-e. Fejlődhetsz-e, vagy inkább visszahúz, kizsigerel-e, vagy feltölt. Előzetesen ez nehéz, de azért vannak jelek. Mindenesnek hívnak? Akkor hol és hogyan fogod kiélni a kreatív énedet? Nyilvánvalóan nem lesz arra idő és lehetőség, hogy új marketing stratégiát dolgozz ki nekik, mert épp inkább mosogatnod kell. Nem tudod az étlapot vonzóbbá varázsolni, mert le kell húzni az ágyakat. És ha mégis ezek is beleférnek, akkor akarod-e: minimálbérért többszázezres munkákat elvégezni, amiből csak a jóleső érzés a tiéd, a haszon nem. Nem kellene-e inkább meghirdetned azt a szolgáltatásodat, hogy pl. egy hétig dolgozol egy szállodában és feltárod a lehetőségeiket ezeken a területeken. Akkor szabad maradnál, nem kötött munkaidőd lenne, csak max. egy hétig és annyit vállalnál, amennyit akarsz és a család mellett tudsz. (Tudom, a szakmai gyakorlatot meg kell szerezni, de itt most egy állandó állásról beszélünk)- társaság: nem mindegy, hogy milyen csapatban dolgozik az ember. Ha érezhetően „csapat” a csapat, ha tudnak és akarnak együtt dolgozni, ha kellemes a hangulat és nincs ellenségeskedés, irigység, akkor érdemes ide bekerülni. Egy-egy elejtett megjegyzés, szemvillanás már előzően is sokat elárulhat. Ellenkező esetben akarnál-e a két tábor közé bepréselődni?- egyéb: ha már gondolkodsz egy álláson, vagyis kiszabadulnál otthonról egy kicsit, akkor érdemes lenne körülnézni, hogy hátha van vonzóbb ajánlat. Nem feltétlenül kell elfogadni az első szembejövőt, lehet célirányosan keresni, vagy ajánlani Magadat.Ez csak pár dolog, amit meg kell vizsgálni, de nyilvánvalóan ezer másik aspektus lehet. Mindenesetre amennyiben az anyagiak nem teszik feltétlenül szükségessé, hogy elvállald, akkor a fenti pontok közül a többi maradék egy kicsit nagyobb súllyal nyom a latba….szerintem. Remélem, hogy minden kérdésre pozitív lesz a válasz és elvállalod és fél év múlva olvassuk a naplódban, hogy „szerencsére”:).
Másfél éve vállaltam el egy sok utazással járó munkát, néha napokig, akár egy hétig se vagyok itthon. Előtte nem volt ilyen, de belevágtunk (3,5, 5,5 éves gyerekekkel). Kiderült, hogy nélkülem is remekül működik minden! Nyilván más és egy-egy kivételes esetben kell bébisztteri segítség, ha minden kötél szakad, de amúgy jól megy minden. Ahogy fellazultak a női-férfi szerepek, sokkal jobb lett a családi hangulat is, amolyan teamszerű életérzés. A férjem olyan dolgokat is simán meg tud csinálni házimunka terén, amit korábban sosem próbált, mert nem volt rá szükség. A gyerekeknek is jó, hogy apa lazábban fog fel dolgokat, mint anya. Csak ajánlani tudom, hogy megpróbáld. Ha nem működik, még mindig abba lehet hagyni.
Szia Móni,előre mondom, hogy nincs családom, mármint ,gyerek 🙂 De a legjobban úgy jársz, ha veszel, egy hófehér lapot, megosztod előny-hátrány, és kíméletlenül beírsz mindent, az ingázástól kezdve, az esti műszakig, a gyerekek-férj véleményéig….és összegezz, lehet hogy már így eldől. Saját tapasztalat, hogy egy hátsóval több lovat nem lehet megülni ( munka – esti egyetem – óraadás – magánélet) mert valami gond lesz. Viszont ellenérv, hogy eddig tökéletesen elláttad a családanya szerepét, és a saját boldogságod ha ér ennyit, amit a családod tolerál,akkor ezt az időt kibírják.Mivel azt a környéket elég jól ismerem, S.melléken laknak a szülők, tesók, és havonta hazajárok, tisztában vagyok a körülményekkel, fizetésekkel, fizetési morállal, és sajnos a munkanélküliséggel is (első kézből..) Tudom, ha van lehetőség, néha nem jó sokat rágódni rajta, mert találnak helyetted mást, ha az anyagi rész is fő szempont, gondold végig ezt is. A többit az előttem írók összeszedték. Úgy nem tudsz dönteni, hogy mindenkinek teljes mértékben jó legyen, kompromisszumot kell kötnötök, viszont az sem jó ötlet, ha netalán belevágsz, akkor meg lelkiismeretfurdalásod van a többi elhanyagolt “kötelességeid”, dolgaid miatt, mert kikészít lelkileg-idegileg.Bárhogy is dönts, én drukkolok! (mert úgyis az lesz a jó választás :)Vera
Szia, en tavaly toltottem el egy hetveget ebben a bizonyos szallodaban a ferjemmel es sajnos nagyon rossz tapasztalattal lettunk gazdagabbak. A szalloda tenyleg gyonyoru de a kiszolgalason es az allapotokon meglatszott a “keves” szemelyzet. Apolatlan volt az udvar, a furdoben nem volt takaritas, stb. Hogy aztan ezek miatt e szinte nem is nagyon volt vendeg azt nem tudom, de egy biztos, tobbet oda nem megyunk es nem is ajanljuk senkinek sem. Ezekbol kiindulva gondolom munkavallalokent se lehet ez egy alom hotel… Szerintem ha teheted akkor ez a hotel miatt ne hozz aldozatot. Udv: T
Tanácsot adni nem tudok, nálunk mindig hasonló dilemmázás van, amikor felmerül, hogy dolgoznék valamit. :o(
Kedves Móni!Régóta olvasom a blogodat, nagyon szeretem az írásaidat, a stílusodat és nem utolsó sorban a receptjeidet. Ez a mostani dilemmád egy pici mosolyt csalt az arcomra. A fix munkahely kb. olyan lehet mostanában, mint a házasság, vagy az ostromlott vár: aki kint van az be akar kerülni, aki meg már benne tartózkodik az kifelé vágyódik – ez a hozzászólásokból is így látszik.Abban egyetértek az előttem szólókkal, hogy bármit ki lehet próbálni és utána dönteni arról, hogy mégsem akarod.Azokkal akik “lehúznak” egy-egy munkahelyet viszont vitatkoznék. Tudok jónéhány olyan munkahelyről-munkakörről, amiket bizonyos emberek pokolnak tekintenek, míg másoknak a földi kánaán, testre szabott munka lehet.A jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon ritka az alkalmazottbarát munkahely, vagyis ahol kiszámítható a pontos munkamenet, a feladatok pontról pontra meghatározottak, mindenkinek saját és jól körülhatárolt feladatai vannak, melyeknél többet soha nem kell elvállalnia. Ez egyrészről rossz, mert a bizonytalanság, kiszámíthatatlanság sokszor tud kellemetlen lenni, másrészről viszont jó is, mert az ember kreativitását, teljesítőképességét mozdítja ki az eddig megszokott menetből – ez Neked a négy gyermekes család navigálása mellett gondolom nem okozna problémát.Természetesen dönteni senki nem tud helyetted/helyettetek, én csupán a saját gondolataimat “teszem le a tieid mellé”, mint a fix munkahelyen “senyvedők” képviselője :o)Ui: Imádom a munkámat és a munkahelyemet is, bár néha gyomorgörccsel megyek be, de ez csak a saját gondolati csomóimnak tudható be – ha ezeket el tudom engedni, akkor tényleg klassz dolog a biztos havi fix fizetés mellett a rendszeres kimozdulás a négy fal közülAncsa
Kedves Móni!Az előttem szólók nagyon jó dolgokat írtak. Szerintem érdemes ezeket a dolgokat átgondolni.Nekem az a megérzésem ezzel a munkával kapcsolatban, hogy ez az, amit érdemesebb hagyni elúszni, mert jön egy következő, ami kedvezőbb. Különösen az nyugtalanító, hogy ahogy írta már valaki előttem szóló, a fizetésről semmit nem sikerült megtudni, és a munka sincs körülhatárolva eléggé. Ha igaz, amit tapasztalatból írt duende és a másik kedves hozzászóló, én ezek után messzire elkerülném.Egyébként én azt szoktam csinálni a mérlegelés mellett, hogy megkérdezem róla Istent, hátha ad valami útmutatást.
Kedveseim, nagyon köszönöm a tanácsokat, már körvonalazódik azt hiszem, mi is lenne a jó. Manka, igen én is:)
Még egy mérlegelési szempont a nyugdíj is.
@Névtelen: Látod, Maimoni, az én korosztályomat legalább már ez nem befolyásolja;)!
Csak Virág hozzászólásának egy mondatára reagálnék, és szerintem ez a legfontosabb. “Amióta itthon vagyok, minden kerek” A kérdésem pedig az: Neked is, vagy csak a családnak?
Csak csendben jegyezném meg, hogy postban a főiskolához kapcsolódó féléves szállodai gyakorlatról van szó. Nem úgymond igazi munkáról. Persze ugye ez is munka lenne, de gondolom fontos, hogy egy szálloda valamennyi területén dolgozzon Móni a gyakorlat féléves ideje alatt. És így gyakorlati ismereteket szerezzen és akár anyagot gyűjtsön a majdani szakdolgozatához.Csak azért írom ezt, mert sokan úgy értelmeztétek, hogy Móninak el kell menni dolgozni. De igazándiból gyakorlatra kéne mennie egy szállodába a fősuli miatt, ahol gyógyturizmus szakon tanul.
Azon agyaltam, hogy aki gyerek vagy munka mellett megy el a fősulira és elküldik erre a gyakorlatra az hogyan oldja meg ezt az egészet? Gondolom keres egy havert, akinek van egy haverja, aki leigazolja a gyakorlatot anélkül, hogy ott dolgozott volna a delikvens. De akkor meg nem is lát belülről szállodát úgy, hogy tudja hogyan működnek a dolgok. De ha meg elmegy gyakorlatra, akkor mi van az eredeti munkájával, vagy a gyerekkel a gyakorlat ideje alatt?!Vagy úgy kell neki, minek ment fősulira? Ezt a szívást……
Jehudit, nem: itt nem pusztán gyakorlatról van szó, hanem ebből esetlegesen munka is lett volna, ha bevált volna.De szerintem már mindegy is, mert Móni már eldöntötte valószínűleg.
Szia Móni!A többiek szerintem épp elég szempontot fölsoroltak, ami alapján mérlegelhetsz és dönthetsz! Csak kívánom, hogy szerencsés legyen a döntésed! :))
Jehudit, az én csoporttársaim zöme valamilyen vendéglátóhelyen dolgozik, és a munkahelye igazolja neki a gyakorlatot. Aki nem, annál valahogy úgy történik, ahogy mondod…
Draga Moni!Mar megint ezek a szagos penzugyek! Mert bizony, ez penzugy, igy aztan erthetetlen, hogy gondolkodhatsz az egeszrol, ha nem tudod, mi az ajanlat. Penzugy, mert ha a munkadert cserebe alapveto otthoni tevekenysegeket meg tudsz vasarolni, akkor a gyakorlat, a kapcsolatok epitese es a kimozdulas erdekeben bele kell vagnod. Viszont ha mindez csak a nyugeid szamat noveli, meg egy malha, akkor ne tedd!
@jehuditKedves Jehudit!Igen, igazad van abban, hogy azzal, hogy most a munkavállalással kapcsolatban adunk tanácsokat, azzal nem segítünk megoldani azt a problémát, hogy fél év gyakorlatra szüksége van Móninak. De amiről Móni írt, az a gyakorlaton felül igenis igazi munka szagú. És szerintem nem baj, ha Móni így is, úgy is átgondolja. Szerintem lesz még lehetősége más gyakorlati helyet is találni, ha nem emellett dönt. Ha meg ezt csinálja egy darabig, az is tanulságos lesz.De azt nem szeretném, ha Móni azt gondolná, mindenképp muszáj elfogadnia, különben nem tudja megcsinálni a gyakorlatát. Szerintem emiatt hamar csapdában érezheti magát, ami sok mindent megmérgezhet.Ami meg azt illeti, hiába a gyakorlat miatt tenné (azaz ingyen is vállalná), attól még valami normális ellenértéket igenis kapnia kell neki és a családjának, azért, ami vár rájuk. Ez mindannyiuk ügye és érdeke – mint ahogy az is, hogy segítsék Mónit a gyakorlata megszerzésében is. Én két kicsi gyerek mellett tanítottam egy éven keresztül ingyen, hetente két órát, egy napon. Szakmai gyakorlatnak vettem (tanulságosabb volt mint a 8 alkalom, amit estis lévén hospitálnom, majd tanítanom kellett), mert a gyed miatt szerződéses pénzbeli fizetésről szó sem lehetett. A családom támogatott benne. Mert látták, hogy kiegyensúlyozottabb lettem attól, hogy olyasmivel töltöm az időm, amit szeretek csinálni.Ám amikor egy következő félévet már várandósan csináltam végig, úgy, hogy egyre több lett a probléma (messze az otthonomtól volt a tanítás és a gyerekfelügyeletet állandóan biztosítani kellett, ráadásul aznap mindig későn kerültek ágyba a lurkók), és már kaptam érte egy kis fizetést is, márt korántsem volt olyan, mint előtte. Egyszerűen elvitte az energiámat a sok készülés, a rengeteg út közbeni probléma, amit meg kellett oldani. Egyszer átgondoltam alaposan, megéri-e nekem így folytatni. És ránéztem a családomra, főleg a gyerekeimre, a szívemre tettem a kezem. Azt kellett belátnom, nem szabad tovább folytatnom, így és most. Nem adtam fel a dolgot. Tanítani szeretnék. Úgy gondolom épp elég lesz három gyerek mellett szakdolgozatot írni, lediplomázni, utána még ráérek tanítani. Addigra a gyerekek is nagyobbak lesznek – akkor más fog gondot jelenteni.