A minap a postás gyanútlanul jött befelé az udvarunkon át a házhoz, ahogy szokott máskor is, ha aláírandó küldeményt hoz. A kutya minden jövevénynek örül, persze ugrál, és boldogságában pisil. Örült a postásnak is. Annyira, hogy felugrált a kezéhez, és valahogy úgy sikerült lekarmolnia, hogy szegény jóember keze vérzett rendesen. Be is kellett ragasztani.
Tegnap aztán összefutottunk a postással az utcában, kérdeztük, hogy van a keze, mutatta is: két kis seb van a kézfején. Sajnálkozni kezdtem, mire ő:
– Ó, kezicsóklom, megszoktam én má’ ezt, kezicsóklom. Harminc éve vagyok postás, kezicsóklom, vannak harapásnyomok a lábamon, karomon, a seggemből meg hiányzik egy darab. Szakmai ártalom, kezicsóklom.
| A vérszomjas fenevad |
Vannak jó postás-kutya sztorijaitok?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
