Újságok, események, fejmosás
Nem is tudom, melyikkel kezdjem.
Na jó, az lesz az első, hogy megjelent a Dining Guide gondozásában a Toplista Gasztronómia 2012. Szép zöld, nem lehet eltéveszteni…
A tartalma remek. Ha nagyon őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, fanyalogva vettem kézbe. Na, gondoltam, megint egy vízfejű pesti magazin, vidéki étterem biztosan nem lesz benne, vagy csak a kötelező elemek, mint a pécsi Enoteca, mondjuk.
Hát pozitív csalódás ért. Ez egy remek, széles látókörű gasztrotérkép, méghozzá nemcsak hazai, hanem közép-európai kitekintéssel. Olyan gyűjtemény, amit akkor is érdemes kézbe venni, ha csak tíz percünk van, de órákra is el lehet merülni benne. Na jó, a vidék azért nem olyan alapos benne, mint Budapest, de – fájdalom! – a magyar gasztronómia leginkább a fővárosban csíphető nyakon, ez van.
Főváros: kedden ott jártam, a Sparos nyereményjáték (10 blogger, 10 feladvány, 10 nyertes) zárórendezvényére került sor, ahol együtt főztünk mi, bloggerek a nyertesekkel, valamint Pesti Istvánnal, a Babel séfjével (és az ő csapatával). Nagyon jó hangulatú kis összejövetel volt, Fűszeres Eszter le is fényképezett engem, amikor tálalni próbáltam, és éppen úgy nézek ki, mintha oktatnám Pesti Istvánt. Pedig nem. Inkább tanulni szeretnék tőle.
A közös főzés után két nagyszerű találkozóm volt, egyik egy régi barátommal, aki úgy kezdte, hogy szabályosan leteremtett, mert szerinte nem jó irányt vettem a blogon, túlságosan sokat elmondok magamról, túl nagy támadási felületet adok. Ő ezt veszélyesnek tartja, és őszintén óvott attól, hogy így folytassam tovább. Ez az észrevétele a hét további részében elkísért, sokat morfondíroztam rajta, és most sem hagy nyugodni a kérdés. A hely, ahol beszélgettünk, kiváló volt: a Szent István Bazilika előtti téren, ha a bazilikának háttal állunk, nagyjából szemben, bal kéz felől van egy cukrászda vagy kávézó, ahol rózsa formájú fagyit adnak. Sajnos nem jut eszembe az üzlet neve; de a nyírfacukorral készült sütemény, amit ettem, és a remek kávé, amit ittam hozzá, annál inkább megmaradt emlékeimben. Ráadásul a pincér odajött az asztalunkhoz, és érdeklődött, mi hogy ízlik, továbbá hasznos információkkal látott el a kávéra vonatkozóan. Élmény volt.
Ezt követően a Retek utcai á table!-ban futottunk össze – sajnos, csak egészen rövid időre – az ismeretlen ismerőssel, olvasómmal, Gabival, aki megint csak pozitív impulzusokkal látott el engem. Volt már néhány levélváltásunk az elmúlt években, nagyon örültem, hogy végre személyesen is megismerkedtünk. Az á table-t pedig ki kell próbálni mindenkinek, aki rajong a francia péksüteményekért, meg úgy egyáltalán, a hangulatos kis helyekért.
Hazafelé még átlapoztam a frissen beszerzett első magyar GoodFood-ot, megállapítottam, hogy egész jó, ami a recepteket illeti. Vannak kifogásaim, de azokból nem vonnék le messzemenő következtetéseket.
De ez a kérdés nem hagy nyugodni… (Altair is feszegette a blogján, épp a múlt héten.)
Tényleg túl nagy támadási felületet hagyok?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)